Hogyan lehet egy, amúgy elég unalmas, berendezési tárgy izgalmas és ötletes?
Van válaszunk: az első variáció mindent visz, legó alaplappá kihajtható, egész várost magába rejtő játék, méghozzá a hatalmas fajta. Innentől kezdve nem baj, ha a büdös kölök széthagyja a legóit a nappaliban, nem kell lila fejjel követelnünk, hogy pakolja el, mert rálépünk és konkrétan kilukad a talpunk tőle, ugyanis kevés fájdalmasabb dolog van, mint rálépni egy legóra. Ha van egy ilyen lábtartónk, akkor csak fogjuk, összecsukjuk az egész legóvárost, és máris ülhetünk le a fotelbe az esti pihenésre, méghozzá feltett lábakkal.
A másik variáció - ami az én szívem csücske, mert én ilyen mutáns-mániás vagyok -, hogy a lábtartó egy nagy, ölelni való plüssállat. Szerintem halálosan néznek ki, nálunk biztos nagy sikert aratnának, de úgy sejtem, minden kiskölök meg lenne veszve egy ilyenért. Az más kérdés, hogy az állatvédők vajon mit szólnának ahhoz, hogy az emberek a lábaikat egy állat hátára pakolják fel minden este.
Forrás: flickr, Childrens&Kids furniture
KOMMENTEK