Amikor Borcsa egész pici volt, jellemző volt ránk a címben szereplő mondat, azaz állandóan fotóztuk, mint az őrült. Van vagy ezer kép arról, ahogy alszik egy hetesen, egyhetes és két naposan, majd kéthetesen is érdekes módon, még mindig ugyanazt csinálja. Szerintem más szülő is így van vele, elkapja a gyermek-fényképezési láz, főleg a digitális gépek korában, ahol nem határol be minket a 24-36 képkocka.
Mindet előhivatni persze botorság lenne, mert mit csinálunk nyolcmillió gyerekképpel. Belefutottam azonban két, nagyon jó fényképfelhasználási ötletbe. Az egyik: gyermekünk szülinapi bulijára nyomtassuk ki a képeit tányéralátétnek, a pohárra és a szalvétára ragasztva pedig dísznek használjuk. Így egyedi, és változatos dekorációt készíthetünk a fotókból. Én mondjuk, a képpel ellentétben különböző fotókat nyomtatnék ki, mert az úgy viccesebb. A poharakon pedig külön jó, ha különböző képek vannak, mert így a csemeték könnyebben felismerik a sajátjukat.
A másik ötlet: gyermekünk fotóit kinyomtatva, ragasszuk rá fakockákra szétvágva, és így új játékot kapunk, lehet puzzlézni. Mennyivel vidámabb, ha a gyerek saját magát rakja össze, nem?
Forrás: Parents.com
KOMMENTEK