Egy gyerekkel elindulni bárhová – sétálni, orvoshoz, vásárolni – mindig igazi, férfias kihívás, de  a legjobb kor az, mikor a ded már nem hajlandó csak úgy megülni a kocsiban, viszont útnak sem indulhatunk nélküle, mert akkor tuti, hogy elfárad, és fel kell venni. Két gyerekkel elintézni a bevásárlást vagy ellátogatni a játszóra pedig már nem egyszerű kihívás, hanem egyenesen túlélőpróba, survivor a mi kis családunkban ugyebár, külön nehezítve, ha az egyik gyerek 2-3 év körül van, a másik meg még csak a fekvő helyzetet viseli el.

Na, az ilyen helyzetekre vannak kitalálva a testvérfellépők – meg a testvér babakocsik, de azt majd inkább máskor taglaljuk ki -, amelyekben igazából nekem mindig csak az volt a zavaró, hogy a kölök áll rajta, anyjuk meg karmérettől függően egészen kifacsart testhelyzetben nyomulva tolja csuklyásizomból a menetfelszerelést.

Az emberi erő bevetése anyai részről sajnos kivédhetetlen, de legyünk csak hálásak, két-három hónap alatt vaskosabb hátizmunk lesz, mint apjuknak, jól jön az karácsonyfa-faragásnál meg rántott hús klopfolásnál. Viszont a nagyobbik kiskölök állóhelyzetben való zötykölődése kivédhető az olyan darabokkal, mint pl. a Kleine Dreumes fellépői. Azaz felülői. Mert ezen a gyerek ül, méghozzá viszonylag kényelmesen.

A honlapon van egyébként egy mókás prezentációs filmecske is, nem tudom, mit szed a benne szereplő anyuka, de abból én is kérnék. Két marékkal.

Ha volt valakinek ilyesmije, legyen szíves, ossza meg velünk a tapasztalatokat: valóban jobb egy ilyen darab, mint egy sima fellépő?

Forrás: Kleines Dreumes