Gyerekszoba

A környezet, ami születésünktől körbevesz bennünket, nagyban befolyásolja, milyen lesz az ízlésünk, mi magunk milyenné válunk.

KOMMENTEK

CÍMKÉK

Közhelyes királylányok

2009.08.27. 17:08 hanna

Nagyalakú, művészi kivitelű, neves alkotók jegyezte ajándékkönyv van a kezünkben. A megszólítás szerint nagyobb kislányoknak, fiatal anyáknak. Fontos a műfaj: nem mese ez, valahol a szépirodalom határvidékén és a giccshatáron kicsit túl járunk. Alkalmi, de többszöri olvasásra szánt kötet, a megszokott legjobb anya-cuki babafotók típusú válogatások helyett adhatjuk születésnapra, gyermek születésére. Jó, ha ennek tudatában vagyunk, és ezekhez hasonlítva ítéljük meg a művet.

A kilenc részből - plusz egy felvezető és záró egységből - álló szöveg egy-egy tündér áldását mondja el. Mind a szöveg, mind a rajzok ismétlődő szerkezetbe illesztenek más-más mintákat - barokkos emblémákat gyártva a női kiteljesedés témájára. Minden oldalon egy tündér, egy hozzátartozó tulajdonság és egy, a természet egy-egy elemét felhasználó, hasonlításon alapuló magyarázat, kis allegória található. Minden tündérnek egy-egy táj és az ahhoz társított tipikus kultúra az otthona, ennek a kellékeit vonultatja fel a kép: a keleti tündérnél fátylat, mozaikot, keleties várost, a nevetésnél cigánykereket - tótágast áll a világ, amikor a karneváli szemszögből nézünk rá -, a csíkos szoknya alól frivolan előbukkanó lábakat. Sokrétű tükrözés, amikor az állhatatosságot jelentő hegyek a női test domborulatai, és ugyanaz a tündér-nő áll a saját hegyvonulatán. A tipikus részletek néha ügyetlenebbül, személytelenebbül vannak kiválogatva: ilyenek a bumfordi sarki állatok, az afrikai szavanna elkopott motívumai és állatai. Máshol átfűti  a részleteket Szegedi Kata antikvárius tárgyszeretete: a gyerekszoba régi játékaiban, a babakocsiba hajoló anyában sok ember személyes élete, a saját történet jelenik meg emblematikusan.

A könyv szövege is afféle célt tűz ki maga elé, mint a régi emblémás könyvek: egy-egy allegorikus képben megszemélyesít egy tulajdonságot, az allegóriát kibontva megmagyarázza annak mélyebb jelentését, és mindezt moralizáló, életvezetési és boldogságügyi tanácsként tálalja. Míg a kép esetében könnyű elfogadni a meglehetősen tradicionális vizuális és gondolatvilágot, a szövegnél nehezebb beleélni magunkat a mindenféle reflexió nélkül felsorolt bölcsességekbe, bölcselkedésbe. Az allegóriák alapját képező tulajdonságok és természeti hasonlatok nem jelentenek újdonságot: szépség, kecsesség, állhatatosság, türelem, jóság - mind-mind klasszikus női erények. Ezen a magyarázatok sem változtatnak, melyek a belső értékeket, a rohanó idővel való szembeszegülést hirdetik. Mintha a szöveg sima, korrekt nyelve sem venne tudomást az időről, a korról, amelynek olvasóihoz szól, értékeit öröknek, minden helyzetben érvényesnek állítja, a megszólaló személyéhez pedig nem fér az irónia

Félreértés ne essék: nem valamiféle modern nyelvi játékot, pár kortárs tárgyi utalást vagy egy kis poénkodást hiányolok! Legkevésbé sem. Csak ez így nem mond többet, mint bármelyik rózsás-szalagos könyvecske - még ha sokkal igényesebb, irodalmibb nyelven is mondja - de ez azért Boldizsár Ildikótól nem csoda -, nem szól arról, hogy ezek a női szerepek mennyiszer megkérdőjeleződtek. Elszomorító, hogy az Amália-történetek és a Mesepoétika után mintha ez lenne a végeredmény: ez a közhelyes, személytelen kódex. Nem látszik benne az út: az erőfeszítések, a gondolkodás, a megszenvedett igazság útja, pedig biztosan volt ilyen. Anélkül azonban ezek nem katartikus felismerések - mint mondjuk az Anna Karenina zárlata -, hanem üres szólamok - mint esetleg az, hogy az előbbinél maradjunk, hogy a szerelem sötét verem, illetve jelen esetben például az, hogy a legnagyobb kincsek nem kézzel foghatóak és akkor adunk a legtöbbet, ha mosolygunk.

Visszakanyarodva a műfajhoz: ajándékkönyvnek éppen megteszi, aki kedveli az efféle - se praktikusan, sem pedig saját magunk felismerésére nem használható - jó tanácsokat - és láthatóan sokan kedvelik, mert nemrég kellett a könyvet újranyomni. Mesének semmi esetre sem nevezhető, emblémás könyvnek sem igen, mert a hagyományozott, megismételt szöveghez nem tud hozzátenni egy olyan látásmódot, ami azt újra érvényessé tenné.

Boldizsár Ildikó - Szegedi katalin: Királylány születik, Naphegy Kiadó, 2009.

1 komment

Címkék: könyv gyerek könyvespolc gyerekszoba

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr491319802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

silayn 2009.08.27. 18:36:15

hogy lehet ennyit írni egy ilyen szarról
igen, én is megkaptam :)
süti beállítások módosítása