Hol van már az egyet-a-mama-kedvéért, egyet-a-papa-kedvéért jelszóra való etetés enyhén bugyuta és naív bája! Elmúltak azok az idők, mikor a túlcivilizált dedek ilyen hívószavakra tátották nagyra fogatlan szájukat, hogy a gyermek étvágyán állandóan aggódó szülők tömhessék beléjük a banánpürét.
Ma, amikor a világ már ennyire túlbonyolított és túlkütyüsödött, nem elégedhetnek meg a gyerekek sem ennyivel! Meg hát persze a szülők sem, micsoda dolog is az, hogy csak úgy akarjuk megtömni a gyerek hasát! Logisztika kell ide, trükkök és praktikák, az ösztönök hülyék, hát el akar fogyni, látom, már csak tizenhárom hurka van a comján a tegnapi 15 helyett!
Felvilágosult szülő a felvilágosultságra ítélt gyerekét már nem szájhangokkal kísért repülővel eteti, nem, kell oda egy olyan előke is, ami a leszállást, a szájra célzást segíti. És egy olyan repülőgép-kanál, amelynek szárnyain villodzó vörös fények segítik a gyerek fejének megtalálását. Már ha valakinek anélkül nem menne.
Vicces darab, az biztos, ha másnak nem, a szülőnek. De sok értelmét nem látom. Ti, kedves Olvasók?
Forrás: Think Geek
KOMMENTEK