Joyce Hesselberth képei mozgásba hozzák a pillanatot. Színeket, hangulatokat, mulatságos történeteket csempésznek ezek a limitált szériás nyomatok a gyerekszobák falára.
Mesét láthatunk a folteredei zsiráfmamáról, aki az utolsó szem almát igyekszik levadászni olyan magasról, ahol még zsiráfnyak sose járt. Vajon sikerül elérnie, vagy uzsonna nélkül marad korgó szemű csemetéje? Ha holnap is rájuk nézünk, egészen biztosan kiderül.
Íme egy mulatságos történet néhány artistának készülő színpompás mesemadárról. Mi lesz a sorsa a hatalmas, nyakbágyasztó mutatványnak? Kétesélyes a dolog, az a pimasz féllábú a Magyar Népmesékből, gyaníthatóan ádáz csikizésre készül. A hosszúnyakúnak persze főhet ettől a feje, ám a kacsalábon forgó kakadu csőre rezzenéstelen, nem, hogy a matróznyakú énekes, de a hátán feszítő potrohos jószág sem hozza lázba.
No, és azt tudja-e valaki, alszanak-e a bagolyfiókák éjszaka? Talán Zaphodbb kollegina szolgálhat ezügyben nekünk felvilágosítással, bár azzal nyilván ő is tisztában van, hogy hacsak fejükre húzott paplannal nem tudnak álcázni az ebadták, azonnal kiderül, ki is az az megátalkodott, aki csupán mímeli a hangos hortyogást.
A következő képen szerepet tévesztett óriásbékára hunyorog a délutáni napsugár a tó közepén. Alant a halak is éppen készülnek tudathasadni, felettébb gyanús legalábbis, hogy kukac helyett inkább békacombra vetődnének.
És végül színpompás pillangók következnek, rózsásak, narancsok, lányszoba falára valók. Ha résnyire nyitod csak a szemed, látod is, valódiak: az apró rezgő szárnyacskáktól szinte hullámzik a kép.
Forrás: Joyce Hesselberth
KOMMENTEK