Kirakósból nálunk Dunát lehet rekeszteni. Puzzle lapul minden polcon - időnként egyes darabkák az ágy alatt is - kisebbik lányom meg van veszve értük, én pedig a folyamatos szedegetésüktől.
A formák azonban tetszenek, egy-egy készletnél teljesen bele tudok merülni magam is, izgalommal tölt el, ahogy egy "sokdarabos" apró részleteiből egyszer csak összeáll az egész kép.
Emlékszem, gyerekkoromban a nagyszüleimnél volt egy hatalmas, fából készült puzzle, egy csatajelenetet ábrázolt. Órákon keresztül rakosgattam, még tizenévesen is alaposan megdolgoztatott. Máig visszasírom, valahol, valakinél elkallódott a készlet, már csak az emlékét őrzöm, de azt sajnos V. lányom nem rakosgathatja.
Ez a lerakóasztalka, vagy éppen pad, éppen amiatt tetszik nekem, hogy soha véget nem érő történetként használható. Az elemeket egymásba téve kellőképpen változtosan tudjuk kihasználni a rendelkezésre álló teret, egyszerűen megunhatatlan. Míves megmunkálása előtt pedig leveszem és meglengetem képzeletbeli kalapomat. Azt hiszem, mostantól el kezdek vágyni egy ilyenre. Mondjuk minimum 8-10 darabból álló készletre. Legalább. Meg helyre, ahova tehetném...
Forrás: Viva Terra
KOMMENTEK