Bár lassan elcsendesül az olajömlés tragédiája körüli hírverés, talán nem lenne jó, ha egy könnyed vállvonogatással menne tovább az élet, egészen addig, míg ismét megtörténik egy hasonló eset, valahol, valamelyik másik olajkitermelő vállalatnak köszönhetően. Szerencsére van pár olyan művész, aki megpróbálja emlékeztetni rá az embereket: talán helyrehozhatatlan kárt tett a természetben az emberi kapzsiság.

Jason Clay Lewis is egyike ezen művészeknek, ő egészen különleges módon próbált mementót állítani a katasztrófális eseménynek - és így kerülhetett ide, a blogra is. Ő ugyanis egy olyan, élethű újszülött baba képében állított emléket a történteknek, amelyektől alaphangon a hajam kihullik és a hátamon is feláll az összes szőr.

Ez esetben viszont kénytelen vagyok eltekinteni minden ellenérzésemtől, hiszen itt mégsem arról van szó, hogy unatkozó asszonyok rendelnek maguknak pátyolgatnivaló, de túl sok energiabefektetést nem igénylő műgyereket. Itt az élethű baba testére tetoválást készített a művész, amely a képek nyelvén meséli el, mi történt a Mexikói-öbölben.

Hogy miért pont ezt az eszközt találta meg arra, hogy mondandóját közvetítse, biztosat nem tudok mondani. De talán ezzel is azt akarta jelezni: a hasonló eseményekkel gyermekeink jövőjét veszélyeztetjük, előlük lopjuk el a világot, talán az életet is. Apránként, olajfoltonként, erdőirtásonként, műanyag zacskónként...

Forrás: Jason Clay Lewis