Nem vitás, a városban járva legtöbbször szinte levegőt sem lehet kapni, ha gyalogszerrel közlekedik az ember. Az autóban ülő, dugóban araszoló persze mit sem érez abból, ha egy kiadós felhőt az orrom alá pöffent a zebra közepén. Ő fittyet hány, én viszont időnként el. Magam. A maradék néhány körúti fáról, amik, ha beszélhetnének, már nem is beszélve.
Arra azonban már ő is ugrik, ha éppen nincs parkolóhely, ha fél órán át mindössze tíz métert araszol, feszültre hegyezett ujjbegyekkel a műszerfalon dobolva - nos, mindkettőnkkel jót tenne, ha sokan, hasonló miniriksa-szerű elektromos járgányokra pattannánk, a környezettudatos hollandokat követve.
Gyerek, bevásárlás, cókmók be az "előfutó" kosárba, és máris indulhatunk. Még ázásvédelemmel is szerelhető a kölök kényelme érdekében a kucorgó - itt jegyzem meg halkan, hogy a szülő viszont, a tervező szerint nem lehet cukorból, de hát ne finnyogjak.
A dolog egyetlen hátulütője az elöl ülő: már babakocsinál is állandóan tört a frász attól, hogy a járdáról lelépve a gyereket toljam magam előtt. Persze lehet, hogy egymásra figyelőbb környezetben a paráim is szunnyadnának. Ki tudja?
Forrás: Urban Arrow
KOMMENTEK