Már legalább harmadszorra nézem végig a Vibel oldalát – mindig találok valamit, amit érdemes lenne közelebbről is megszemlélnem. Végigböngésztem rendre minden róluk fellelhető tudnivalót, hogy francia franchise cég, no meg, hogy a tömegízlés-, igény és a felnőtt-világ eddigi bútor-egyeduralma okán élnek-halnak a minőségi, személyre szabott gyermek-lakberendezésért. Személyre szabott, egyedi gyermek-lakberendezés: ízlelgetem - már a gondolat is remek - ez kell nekem. Újra és újra elmerülök a honlapon található színekben, inspiráló szobabelsőkben – lassacskán indulnom kell.

Útközben a Nagy Ignác utcai üzlet felé azon kapom magam, gondolatban már a Vadak szobáját centizgetem – vajon hányféleképp lehetne Vibel-módra újjávarázsolni? „Hiszen fél éve alakítottad át a gyerekszobát az utolsó szegletig!” – rontja el kedvemet egy undok kis hang a fejemben, miközben belépek a nyitott üzletajtón.

Halk zene szól, szemközt egy sötét galériás tiniszoba, mi tagadás, nem a kedvenc színeimmel: „Hát, ez a hely nem az elkápráztatásról szól” – nézek végig a nem túl tágas bemutatótermen, de már sietnek is elém, kedves mosollyal. „Csak körülnéznék” – válaszolom gyorsan, kissé zavarodottan – tulajdonképpen mit is kellene mondanom egy bemutatóteremmel egybekötött tervezőirodában?

Hagynak, hadd sétáljak végig az üzleten, módszeresen járom be minden szegletét, miközben magamban próbálom felidézni a honlapon és a Facebook-on látottakat – helyszűke okán itt mindennek csupán a töredékét találom. Nocsak: akad itt azért kedvemre való gyerekszoba – tobzódom hosszú perceken át egy színes galériaágy előtt. Néhány perc után már hangulatmorzsák közt bóklászom, gyaníthatóan céltalanul, ám az iménti kedves mosoly tulajdonosa nem hagy elveszni végképp a bútorok között, segítségemre siet.

Feledve az undok kis hangot, eljátszom a gondolattal - s ez mi tagadás, csöppet sem esik nehezemre -, hogy jövetelem célja a Vadak szobájának újragondolása, „átöltöztetése”, ehhez kérek szakértő segítséget. Jobb helyre nem is jöhetnék, az aprócska bemutatóteremben az elrejtett varázslat mégiscsak kezd kibontakozni.

A bútorelemek sokféle kombinációja, szinte LEGO-szerű variálhatósága a tervező kezében bűvészmutatvány gyanánt képes újabb és újabb hangulatot, színt, funkciót teremteni, a kiegészítők sokszínűsége pedig már csak hab azon a képzeletbeli tortán – és az összes lehetőséget valószínűleg elképzelni sem tudom.

Újra meg újra visszatérek a falon lévő lenyűgöző „bútorgomb-tárlathoz;, leheletfinom pasztellvarázslat; a gumicukor-szerű fogantyúk mesebeli manóbirodalom ígéretét rejtik; választani közülük képtelenség.

Párnák, textilek, szőnyegek, álmokból szőtt színek, formák, minták - egy részük a bemutatóterem zugaiban csábít álmodozásra, megint mások a bolt végében lévő vaskos katalógusokban sorakoznak, arra várva, hogy beléjük szeressenek. Egy fényes, zöld párnát gyanakodva megtapintok – hideg lakk érintését várom (hogy kerül ilyesmi gyerekszobába?) – átverés, hiszen ez nagyon is kellemes. Dobjunk egy fricskát a konzervativizmusnak: bevállalnám, be én!

Színes lámpák fénye hívogat az egyik sarokban, gyerekkézre szabottak, törhetetlenek. Játékosan könnyed, mégis elegáns formáikkal képesek felrázni álmából bármelyik gyerekszobát.

Hencsergésre való, hatalmas, Fatboy babzsákokat látok egy bölcső körül. Visszafogom magam, elvégre mégiscsak ciki lenne felnőtt fejjel rájuk ugrani.

A kínálatból szabadon választhatok, a helyszínen lévő bútorokat akár haza is vihetem, ám a Vibel profilja nem merül ki a hagyományos bútorüzletekében, annál jóval többet ad. Ha kérem - és miért is ne tenném? - itt egyszersmind megrendelésre kész komplett tervet is kapok ennen sarjaimra szabva. A fájdalmas korlátot csupán saját pénztárcám szabhatja – de üsse kő: ezúttal ezen nem elmélkedek.

Olyan színes-szagos terveket nyújtanak át itt, melyek finoman félreállítva szülő-egómat – időnként nem árt, belátom, a gyerekeimnek is sok lehet belőlem -, kizárólag az én kölkeimért, nekik készülnek, a textileken, lámpákon és tapétákon át az utolsó apró szekrénygombig. A hétköznapi elképzeléseken túl, ízlést, egyedi tereket teremtve a legkisebbeknek is, túlmutatva a mára már tömegízléssé kopott, bármikor lecserélhető IKEA-életérzésen.

A tervek elkészülte után pedig, a megvalósítás is majdan a Vibel dolga lesz az utolsó csavarig, az én feladatom csupán annyi az ügyben, hogy egy napra távol tartsam a Vadakat csodamód átalakuló szobájuktól. Nem nagy ár, vállalható, ha a nap végére pezsgőt bonthatok. Franciát. Naná!

A Vibel filozófiája számomra lenyomata volt annak, amit mi magunk is vallunk itt, a Gyerekszobán: a környezet, ami születésünktől körbevesz bennünket, nagyban befolyásolja, milyen lesz az ízlésünk, mi magunk milyenné válunk. Ugye, milyen ismerős?

Forrás: Vibel

Az üzlet címe: Budapest, V. kerület, Nagy Ignác utca 16. (Balaton utca sarok)

Nyitvatartás: H-P 10-18 óra, szombat: előzetes bejelentkezés alapján