A gyerekek látják az emberek valódi énjét.

Szegény gyerekek, nincsenek feldobva a Télapótól.

Sokáig azt hittem én vagyok egyedül, aki hasonló módon üvöltött 1 évesen a Mikulás ölében...és ezt meg is örökítették...:) Most már nevetek, amikor látom...de akkor, hát hmhmhm :)

A gyereknek a Mikulás olyan mint a nőnek a férfi.
Csak addig szeretik amíg ajándékot hoz......

:o)

Fú, ez borzalmas volt! :-o
Az a rémület az arcokon, és a sok menekülni akaró gyerek... Az egyiken látszik, ahogy a Télapó erővel tartja vissza a kislányt, nehogy lelépjen még a nagy pillanat megörökítése előtt. jaj...
Elgondolkodtató, hogy kinek is szól ez az egész hacacáré. Épp a múlt héten voltam egy céges Mikuláson is: ott ugyan nem sírt senki, de éppenséggel feldobva sem igen voltak a gyerekek: feszültek voltak, zavarban voltak, és a többség még véletlenül sem szeretett volna énekelni a pirosruhásnak. A szülők persze lelkesek voltak, és élvezték, hogy a gyerekek milyen cukik, amint zavarukban a földet bámulják, a szoknyájukat gyűrögetik, és olyan halkan válaszolnak a kérdésekre, amilyen halkan csak tudnak (Igaz, hogy néha szoktál...?"). Szóval valahogy ott is az volt az érzésem, hogy ez az egész a szülőknek szólt, és nem a gyerekeknek. Mert a gyereknek nem kell hús-vér Mikulást látni ahhoz, hogy elhigyje a mesét. Sőt!
(Meg amúgy is, bakker: ki állna szívesen egy idegen elé, aki a fejére olvassa a kisebb-nagyobb vétkeit? Ráadásul mindezt a nyilvánosság előtt :-o És szerintem a szülők többsége bele sem gondol ebbe: hogy milyen szar lehet már ez az egész a gyerekeknek... Ááá, szóval én nem vagyok híve ennek, na. Csempéssze oda titokban az ablakba az ajándékot, és kész :-)