Bár fagynak le a kéz- és lábujjaim állandó jelleggel mostanában, és eszem ágában sem lenne a levegőt felkavarni, vagy bármilyen kicsiny szellőt generálni, Luc van Hoeckel "ventilátora" mellett mégsem mehetek el szó nélkül. Nem is nevezhető ventilátornak, úgy teljesen és igazából, hiszen inkább dekorációként funkcionál, nagy port, akarom mondani, szelet nem kavarhat.

Úgy működik, mint a kakukkos órák: a súlyokat mozgásba hozva kezd forogni, sejthetően vicces és vidám látványt nyújtva. Ugyan a képen a nappaliban lóg a falon, én azért inkább a gyerekszobába raknám, már csak azért is, mert engem egy túlfejlett fülű birkára emlékeztet.

Forrás: Luc van Hoeckel