Ugye mindenkinek megvan, amikor beste kölke nem és nem, a világért sem hajlandó emlékezni egy-egy családi köldöknézés előtt arra, hogy ki is az a Géza néni, akinek pedig feltétlenül illedelmesen köszönnie kell? Pedig fontos lenne, hogy értse, ki kinek a kije, és miért, mert hát ugye a gyökerek...
Kínnal-keservvel persze magyarázná az ember, "de, hát hiszen találkoztál már vele", meg aztán "tudod, aki a múltkor", végső esetben pedig "az a bajszos néni, aki Feri bátyád mellett ült", mígnem a kölök, képén hatalmas vigyorral közli, hogy tudja ám kiről van szó, csak bennünket kergetett megfontoltan a kétségbe. Részünkről megkönnyebbült sóhaj, mely elhamarkodottnak tűnik, tekintve, hogy fél perccel később aztán kiderül, a csemete mégsem Géza nénire gondolt, bár a bajusz az stimmel.
A teljes megsemmisülés helyett, no és családi meg rokonsági miheztartás végett, nosza, szedegessük ki a népes család apraját és nagyját a szekrény mélyén lapuló fotóalbumból - tényleg régi képek lehetnek bennük, a gyerekről már kizárólag digitális dívik - és fűzzük-tűzzük őket hurkapálcás családfává.
Ha pedig stimmel a sorrend, a rokoni fok és a hovatartozás, már csak azt kell családi rendezvények előtt tisztázni a gyerekkel, hogy a másodunokanagybácsi már minimum 50 éve nem hord nyilvános helyen tengerészkék rövidnadrágot...
Forrás: Sweet Paul
KOMMENTEK