Az úgy volt, hogy hajnalban váratlanul belém hasított: ma nevezetes napot tartunk. Történetesen a hármas számú Vad is reggelre lett négy esztendős, de szerinte  ez nem számít. Mi tagadás, könnyen beszél, mert már négy napja  ünnepli és fogja is még ugyanaddig, megjegyzem jogos: több nap - több ajándék.

Úgyhogy van itt még valaki, ünneplendő, csendesen lapulva, tapsra várva. Pontosabban szólva, vannak,  merthogy ehelyt bloggereket és bloggerinákat nem köszöntünk egyesével  - felhasznalo mondta, a felelősség az övé, én tagadok. Tehát ezennel meghirdetem a második Nemzeti Bagolynapot, köszöntve minden baglyot, aki számít - no és persze azokat is, akik nem.

Példának okáért a kiskorú zenélőbaglyokat,

valamint azokat, akik fejük búbjától a tolluk hegyéig habfürdőből vannak,

és természetesen a borzas-gülüket is tob(o)zosok népes családjából.

Ez most itt a reklám helye, csak néhány Sapec erejéig, muszáj volt, az íze kedvéért...

Ezt azért, hogy lássuk, ez az szöveg sem igénytelen izé kétsoros, maximum egy,

ezt pedig azért, hogy a Matrjoska fíling se maradjon ki a szórásból idén.

 Köszöntjük tehát az összes téliesített baglyokat bokától tokáig,

 a lükéket, kelekótyákat és idétleneket - naná! - mert pont ezért szeretjük őket,

 (meg persze az sem elhanyagolható, hogy nagyon süti mind, egytől egyig).

Végezetül pedig köszöntjük az évről évre vénülő baglyokat, akiknek vigaszul csak annyit mondhatunk: Fel a fejjel, barátom, jövőre már ennek a kornak is örülnél... 

És most egyszerre: TAPS!

Pardon, idén torta nincs. A baglyok, mint köztudott, a panírhusit szeretik.

Források: miYim, CraftyNoodle, Toad's Treasures, Zazzle, Jen Klair Kids