Az úgy volt, hogy hajnalban váratlanul belém hasított: ma nevezetes napot tartunk. Történetesen a hármas számú Vad is reggelre lett négy esztendős, de szerinte ez nem számít. Mi tagadás, könnyen beszél, mert már négy napja ünnepli és fogja is még ugyanaddig, megjegyzem jogos: több nap - több ajándék.
Úgyhogy van itt még valaki, ünneplendő, csendesen lapulva, tapsra várva. Pontosabban szólva, vannak, merthogy ehelyt bloggereket és bloggerinákat nem köszöntünk egyesével - felhasznalo mondta, a felelősség az övé, én tagadok. Tehát ezennel meghirdetem a második Nemzeti Bagolynapot, köszöntve minden baglyot, aki számít - no és persze azokat is, akik nem.
Példának okáért a kiskorú zenélőbaglyokat,
valamint azokat, akik fejük búbjától a tolluk hegyéig habfürdőből vannak,
és természetesen a borzas-gülüket is tob(o)zosok népes családjából.
Ez most itt a reklám helye, csak néhány Sapec erejéig, muszáj volt, az íze kedvéért...
Ezt azért, hogy lássuk, ez az szöveg sem igénytelen izé kétsoros, maximum egy,
ezt pedig azért, hogy a Matrjoska fíling se maradjon ki a szórásból idén.
Köszöntjük tehát az összes téliesített baglyokat bokától tokáig,
a lükéket, kelekótyákat és idétleneket - naná! - mert pont ezért szeretjük őket,
(meg persze az sem elhanyagolható, hogy nagyon süti mind, egytől egyig).
Végezetül pedig köszöntjük az évről évre vénülő baglyokat, akiknek vigaszul csak annyit mondhatunk: Fel a fejjel, barátom, jövőre már ennek a kornak is örülnél...
És most egyszerre: TAPS!
Pardon, idén torta nincs. A baglyok, mint köztudott, a panírhusit szeretik.
Források: miYim, CraftyNoodle, Toad's Treasures, Zazzle, Jen Klair Kids
KOMMENTEK