én zsebkendőt tépkedtem és gyúrtam apró pici galacsinokká

A mi időnkben egy ilyenre azt mondta volna a tanár:
"Tedd el a játékot különben elveszem!"
Második figyelmeztetéskor a tanári-asztal zárható fiókjában landolt volna és évzárókor kaptam volna vissza.

Manapság hogy van ez? A gyerek még csak óvodás, de elnézve az aktivitását lehet hogy szükségünk lesz valami hasonlóra.

@létezőnick: Változó. Attól függ, milyen a tanító. Van, aki nagyon poroszos és van, aki nagyon rugalmas, elfogadó, megértő. Szerintem semmiképp sem iskolát érdemes választani, hanem tanítót, ha olyat találsz, akiről lerí, hogy odavan azért, amit csinál, és a gyereknek is szimpatikus, nem lesznek nagy bajok. Persze, meg is kérdezheted tőle direktben, hogy egy extrán aktív gyerekkel mit tud kezdeni, hogy szokta kezelni az ilyen csemetéket, aztán úgyis mond valamit. Ha nagyon nagyot lódít, azt meg észreveszed.

Nekünk ezzel egyébként nagyon nagy mákunk volt. A gyerek képtelen volt megülni a seggén sokáig, de két olyan tanítónénit kapott, akik szárnyakat szereltek rá. Az alsót úgy csináltuk végig, hogy imádta az iskolát, teljesen önjáró (nem ellenőriztem soha semmit, se táskát, se leckét), odavolt a tanító nénikért is, a kedvükért bármire képes volt. Akár figyelni és nyugton maradni is. (Mondjuk, sporttagozatra adtuk, direkt azért, hogy ha egy mód van rá, az iskolában is kimozgassák egy kicsit. Mellette heti háromszor sportol is.)

Most került felsőbe, kicsit még szoknia kell a keményebb elvárásokat - meg a sok eltérő személyiségű tanárt -, de úgy tűnik, az osztályfőnök itt is jó.