A legnagyobb rumli közepette, amikor már huszadszor lépek rá valami rettentő fontos játék legtalpfájdítóbb részére, gyakran elmerengek azon, mennyivel egyszerűbb lenne az összes játékot, vicketvackot valami össznépi nagy izébe berámolni, lecsukni, ráülni, elásni, sohaottnemvolttá tenni. Nem, nem műanyag dobozokra gondolok, abból van rengeteg, több méretben is, szanaszerte, itt-ott, a rendnek épp csak halovány látszatát mímelve. Úgy gondolom, nem csak én, rajtam kívül még rengeteg, ép elméjét megőrizni szándékozó szülő ilyenkor valami helyre kis hordozható lyuk-féleségre vágyik.
Egy kreatív anyuka másképp gondolta, inkább hegyet emelt az ügynek. A dolog végkimenetele szempontjából ez sem tűnt rossz választásnak, a puha filccel burkolt, gyerekkéznek is könnyen nyitható-csukható tároló mutatós lett, és - amit az általam elképzelt lyuk nyilván nem mondhatna el magáról – szobadíszként is funkcionál, senki sem sejtheti, mi van a hegy alján. Határozottan tetszik. Igazán halkan súgom csak, hogy ne tűnjek annyira telhetetlennek: nekem nagyobbra lenne szükségem…
Forrás: wooli
KOMMENTEK