Zaphodbb bloggerina tegnap már komolyabban kivesézte az íróasztalok elhelyezésének problematikáját - tavaly pedig ajánlottunk pár iskolatáskát az iskolába készülő gyerekeknek, de erről bővebben a Kölökneten is olvashattok -, reméljük, mindenki talált benne ínyére és ízlésének való megoldást. Ebben a posztban pedig az egész tanulósarkot vesszük majd górcső alá, hiszen ennek berendezése mégsem csak egy íróasztalból áll.

A tanulósarok tervezgetésében elsődleges szempont kell, hogy legyen a gyerek személyisége: ki ismerné jobban azt a gyereket, ha nem mi, az anyja-apja? Ha a gyerekünk szívesen ül asztalhoz gyurmázni, rajzolni, ragasztgatni, akkor számára a klasszikus íróasztal-szék megoldás lehet majd az ideális megoldás az otthoni feladatok elvégzéséhez.

Ám kevésbé szerencsés szülőknek más igényekkel rendelkező gyereke is lehet.  Például, ha a gyerek gyakorta molyol a padlón, a szőnyegen elterülve, lehet, hogy szívesebben olvasgatja majd ott a tankönyvét, mintha az asztalhoz ültetnénk. Az is előfordulhat, hogy a kölök az ágyába kucorodva vagy a kanapéra befészkelve magát tud igazán elmélyedni majd a tankönyveiben. Más kérdés, hogy íróasztal az ilyen gyereknek is kell, hiszen írni ott lehet kényelmesen és jó minőségben, hogy az egészségügyi szempontokat már ne is emlegessük.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy gyermekünk tanulási stílusa is nagyban befolyásolhatja, hová érdemes elhelyezni azt a tanulósarkot. Ha intraperszonális kölkünk van, akkor jobb szeret csendben, egyedül elvonulva megbírkózni a rá váró leckével. Míg ha interperszonális alkat a szemünk fénye, sokkal hatékonyabban tud tanulni úgy, ha körülötte zajlik az élet, körbeveszi a család, esetleg más gyerekek. Akadnak olyanok is, akiknek szükségük van arra, hogy valamilyen inger elnyomja a számára egyéb, zavaró ingereket. Például szóljon a zene, miközben tanulnak - na, ilyen voltam anno én is, csendben képtelen voltam tanulni, de a szobám elszigeteltségét igényeltem, és akkor ment a legjobban minden, ha közben üvöltött valamelyik kedvencem. Az első feladat tehát annak eldöntése, hol legyen a tanulósarok: a gyerekszobában - amint az nyilvánvaló lenne -, vagy esetleg a konyhában, netán a nappali egyik sarkában.

Ha ezzel megvagyunk, jöhetnek a további teendők: a falak, a megfelelő bútorok és kiegészítők. A falak tekintetében érdemes valami semleges színt választani, hiszen a színek alaposan hatnak mindannyiunk - és így a gyerekek - hangulatára, lelkivilágára is. Nem véletlen, hogy az iskolákban a zöld szín használata a leghangsúlyosabb, hiszen ez nyugtat és segíti az elmélyülést, még akkor is, ha a magyar iskolák nagy részében inkább libafos és egyéb irritáló árnyalatai jelennek meg.

Amit otthon nyilván nem szívesen nézegetnénk naphosszat, sem mi, sem a gyerek. Maradjunk hát a semleges színeknél, ha egy mód van rá, a fehérrel, bézzsel és ezek árnyalataival nincsen semmi baj. Még ha elsőre kissé unalmasnak is éreznénk, remekül fel lehet dobni a kiegészítőkkel, textilekkel, ahogy azt láthattátok már a fehér szobás ötletparádés posztban is.

Hogy a bútorokkal való játszadozásról már ne is beszéljünk. Hiszen simán vehetünk színes bútort a gyereknek, kreatív és hős szülők pedig maguk is átfesthetik a kinézett darabot a kívánt színre.

Ám ha ezzel semmiképp sem tudunk megbarátkozni, keressünk valami olyan színárnyalatot, ami hasonlóképpen nyugtat és pihentet, frissít, mint a zöld: ilyen lehet pl. a kékek, a lilák, sőt, még a narancsok végtelen palettája is. A kék nyugalmat áraszt, a lila a kreativitást serkenti, míg a narancsot előszeretettel használják meditációhoz is.

Kerüljük viszont pl. a piros színárnyalatainak dominálását - kicsit megzakkanthatja az épp tanulni és elmélyedni próbáló gyereket. Ha viszont ügyesek vagyunk és képesek vagyunk megtalálni a színek közötti egyensúlyt és harmóniát, egy kis piros a tanulósarokban direkt felturbózza a nap végére már elfáradt agytekervényeket. Főleg, ha a gyerek hajlamos a befordulásra, izgága gyereknél mondjuk inkább maradnék a nyugtató árnyalatoknál.

Ha a falak már rendben vannak, jöhetnek a bútorok - íróasztal, egy kényelmes szék, egy tárolóegység, ha szükség van rá, polcok. És ne feledkezzünk meg a kiegészítőkről sem: lámpa mindenképpen kell - főleg, ha a gyerek nem az asztalnál magol -, és nem árt, ha van néhány dobozka, egy üzenőfal - de ehelyett használhatunk táblafestéket vagy mágneses festéket is a falra -, ceruzatartó a gyerek keze közelében.

Íróasztalból olyat válasszunk, aminek anyaga lehetőleg könnyen tisztítható és tartós, és a mérete minimum 1 méter széles és hatvan centi mély. Ennyi a legkisebbeknek is kell a kényelmes tanuláshoz. Persze, ha icipici a szoba, akkor kénytelenek leszünk egyéb megoldáshoz folyamodni. Ilyenkor vethetjük be azt a remek ötletet, hogy egy könyvespolc egyik polcát szélesebbre vesszük.

Vagy egy dizájnosabb polcot asztallap magasságban felszerelünk a falra - a legjobb, ha a polc rögzítése nem látszódik, így pont olyan, mintha lebegne a bútor, ettől pedig még a legkisebb szoba is légiesebbnek, nagyobbnak látszik.

Egy másik lehetőség az, ha falra szerelhető és lehajtható asztalkával pótoljuk a valódi íróasztal hiányát.

Ha más megoldás nincs, vessünk szemet egy viszonylag üres sarokra, és ide applikáljunk fel egy fa- vagy üvegpolcot. Ha egyenesen a falra szereljük, és nem teszünk rá lábakat, akkor nemcsak jól fog kinézni, de az alatta lévő hely is kihasználható marad.

Ha a szobában egyáltalán nincs hely, de van egy szekrény, alakítsuk át annak egy részét tanulósarokká. Ha meghagyjuk az ajtókat, akkor a gyerek el is tüntetheti a szeme elől az utálatos iskolára emlékeztető dolgokat.

Már meglévő, két bútor közötti helyet is kihasználhatjuk, ha egy lapot szerelünk fel közéjük valahogy úgy, ahogy a képen láthatjátok.

Az a szabály mindenképpen lebegjen a szemünk előtt, hogy ha kicsi a tér, de a bútor és a lábai kecsesek-vékonyak, netán az asztal lapja átlátszó-áttetsző, az mindenképpen optikailag nagyítja a szobát.

De a helyzet az, hogy még igazából a pénztárcánkba sem kell nyúlni egy jó íróasztalért. Elég, ha körbenézünk a pincében-padláson, a nagyiknál, a garázsban vagy az épp aktuális lomtalanításon. Egy régi asztal tökéletes megoldás lehet, ha némi időt és energiát ráfordítunk a felújítására.

Még a festéssel is játszhatunk: nem muszáj tökéletesre mázolni, hiszen az öreg bútor hibái önmagában is megkapóak és hangulatteremtőek lehetnek.

Ha nem szívesen bajlódunk és koszolunk a festéssel, vehetünk öntapadós fóliát is, és ezzel is bevonhatjuk az asztalt. Egészen egyedi végeredményre számítsunk, ami annyiban is megkönnyíti az életünket, hogy könnyen tisztítható.

Ha pedig sehol sem találunk újrahasznosítható asztalt, de egy kiszuperált ajtóra azért rálelünk, használjuk fel azt: csak egy üveglapot kell rá vágatni, majd bakra tenni, és már kész is az íróasztal. Persze, ezt inkább nagyobb gyerekek, kamaszok szobájába ajánljuk csak.

Székből, mint azt már Zaphodbb bloggerina is említette, érdemes állítható magasságút vásárolni, illetve jó, ha görgős szegény pára, igénybe lesz véve rendesen. Figyeljünk arra, hogy anatómiailag megfelelően támassza alá a kölök gerincét, nehogy már a könyv fölött görnyedés púpokkal járjon. Fontos még, hogy a szék egy kicsit hátrafelé is billenni tudjon - persze, nem a hátravágódás a cél, csak az, hogy a gyerek kényelmesen üljön benne. Karfásat akkor válasszunk, ha a gyerek hajlamos belekucorodni.

Ha már kucorodás - a poszt elején említettem, hogy nem minden gyerek szeret asztalnál tanulni. Nos, nekik a gondos szülők alakítsanak ki olvasósarkot, ha eddig még nem tették volna. Ez lehet egy jó nagy, öles fotel, amibe lábat felhúzni, krumpliba hajtogatni magunkat is lehet.

Persze, a legjobb, ha a földre lehet telepedni, lehetőleg egy sarokba, mert az a jó, ha a hátát a gyerek a falnak tudja támasztani. Ehhez nem kell más, csak néhány nagyobb párna, szép színes huzatban, esetleg egy falvédő a falra, hogy ne fázzon meg derekasan.

De hasznát vehetjük most a kiságy régi matracának is, ha eddig nem ajándékoztuk tovább. Elég, ha új huzatot teszünk rá, majd le vele a földre egy védetebb zugba, rá néhány színes párnát, és kész. Ha nagyon extrák akarunk lenni, tehetünk fölé egy baldachint is - persze, csak és kizárólag a lányok esetében, mert nehogymár egy kisfiúval erre vetemedjünk.

A kiegészítők és a lámpák nemcsak azért érdemelnek külön posztot, mert oly sokfélék tudnak lenni, hanem azért is, mert ez a poszt bizony hosszadalmas lett - le a kalappal azok előtt, akik végigolvasták.