A Moly.hu könyves közösségi oldal felkérésére - ahol új rovatként különböző tematikájú blogok írnak saját profiljukba vágó könyvekről -, könyvajánlást írunk Nektek időről-időre, csak úgy és annyit, ahogy az egyik anya a másiknak ajánlana egy mesekönyvet az oviban, vagy a játszótéren beszélgetve. Elsőre a választásom Sarah Gibbs-Ursula Jones: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma című könyvre esett, amiről már hanna is írt pár mondatot nálunk.

Királykisasszonyos történetekkel, amikben a a királyfi eljön és boldogan élnek, míg meg nem halnak, el vagyunk látva rogyásig. Lányos anyukaként rengeteg ilyet olvasok a gyerekeknek, ezért tulajdonképpen már a könyökömön jön ki a sok - amúgy szebbnél-szebb - szerelmetes mese, amiben fehér paripán és kastélyban, és mindenki gyönyörű és boldog.

Ezért is felüdülés nekem mindig, amikor a lányok Sarah Gibbs-Ursula Jones: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma mesét kérik este. Ugyanis teljesen rendhagyó a történet, nem a szokványos szerelmi egymásra találást kapjuk, hanem egy bolyongó királykirálykisasszonyt, aki tulajdonképpen csak azért királykisasszony, mert azt mondja magáról. És nem királyfit találunk, hanem egy udvari bolondot, aki egy piros harisnyával elhódítja az igazi királyfiak elől a lányt.

A mese nekünk, felnőtteknek is szól, történet arról, ahogy bolyongva keressük az utunkat és várunk mi, lányok fiatalként a királyfinkra, aki végül sosem annak a képében és nem úgy érkezik, akit és ahogy mi azt elképzeltük. Egy mese, amiből tanulni lehet a másság elfogadásáról, arról, hogy a külcsíny mögött a belbecs számít, és hogy a pénz nem boldogít.

Mindamellett még, hogy a történet gyönyörű, kerek egész és a fordítás is jól sikerült, az illusztrációk, amiket Sarah Gibb készített a könyvhöz, tényleg varázslatosak, igényesek és különlegesek, művészi remekké téve a mesekönyvet.