A gyerek kisebb korában rendületlenül hitt abban, hogy meg tud tanulni repülni. Állandóan kérdezgetett, hogyan is csinálja, mi a helyes módszer, én meg mindig csak Douglas Adams mondatával válaszoltam, ha nem is szó szerint: az a titok, hogy az elrugaszkodás után el kell felejteni leesni. Kitartó gyerek, és bízik magában, így hát folyamatosan próbálta elfelejteni. Leginkább a villamosmegállókban, ahol jól neki is lehetett futni az újabb kísérletnek.
Ha most lenne kicsi, fix, hogy elkészíteném neki ezt a textilszárnyat. Amit nem is viasz rögzít, így ha egyszer csak valóban a levegőben maradna, nem kellene félnem attól, ha túl közel repül a naphoz. Ha meg mégsem sikerülne a repülés, azért legalább madárnak képzelhetné magát. Vagy engem.
A forrásban megadott linken találtok leírást is. Szerintem farsangra is megéri elraktározni, mert jelmeznek se lenne utolsó.
Forrás: Llevo el invierno
KOMMENTEK