Václav Mlynář úgy látszik, szereti a kölyköket, plusz mániákus építőjáték függő lehetett kiskorában, ugyanis a témában két bútorral is előrukkolt. A színes szivacs elemekkel dolgozó gyerek szék és a geometrikus őrülettel operáló asztal és ülőke szett minden, mai napig ceruzáit színsorrendbe rakó és a gumicukor medvéket vagy csokis drazsékat meghatározott követési sorrendben fogyasztó ember számára heves szívverést eredményez - mondjuk nem tudom, ki csinál ilyet…

Bár nevet ezúttal a 22 év körüli Molnár úr - Mlynář =molnár - nem adott alkotásainak, szerintem a „Most pakold össze szépen és tedd a helyére” - rövidítve Mpöszétah -, illetve „Akkor szedd szét, ha össze is tudod illeszteni” - Asszhöiti - fantázia nevek találóak lennének.

Ismét egyszerű az ötlet: végy egy keretet és töltsd ki építőkockákra emlékeztető elemekkel. A szék variálhatósága közel 1736ⁿ hatványon, bár bizonyos egyedek lehetséges, ezt az eredményt is túlszárnyalják.

Nem szeretném rontani Vencelünk boltját, de csorgó nyállal azon kaptam magam, hogy ablakszivacsokat és textíliákat nézegetek, az Ember meg már talpig fúróban kapja szét a nagyi antik bútorát, mert nálunk kérem újrahasznosítás van!

A kettes számú garnitúra - Asszhöiti - már nehezebb ügy, ide pont az a tudás kéne, amire ábrándozás címszóval nem figyeltem oda matek órán a geometria fejezetnél. Nem baj, addig barátkozunk a mások kölkeivel a játszón, amíg találunk valakit, akinek van ilyen és akkor majd meghívatjuk magunkat, és lekávézzuk az Asszhöitijüket, és sopánkodva kifizetjük egy részét - mert hát már előttünk is szakadt volt! -, aztán kilessük a kukás autót és megszerezzük a zsákmányt.

Persze lehet, ha az ember ír a derék cseh fiúnak és a deFORM stúdiónak, rendelhet ilyen szépséget és egyéb csodákat is.

Forrás: deFORM