ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Az elmúlt napokon górcső alá vettük az íróasztalokat és a tanulósarkok berendezését, ám a kiegészítőkről, a tárolásról és a világításról még ígértünk Nektek némi olvasnivalót. Íme!

Azt nyilván nem kell hosszasan taglalnunk, miért fontos a tanuláshoz a világítás, ám a jó lámpa kiválasztása már egyáltalán nem ennyire magától értetődő. Mire figyeljünk?

A lámpa mindig stabilon álló legyen - még csak az kéne, hogy egy ügyetlen mozdulattal simán felborítható legyen, aztán ápolgathassunk vágott és égett sérüléseket, netán áramütés érje a kölköt -, lehetőleg állítható fejjel - nemcsak magasságban, de irányban is. Fénye legyen koncentrált, ne szóródjon, az itt és most, ebben az esetben nem előny. Elhelyezésénél alapszabály, hogy ellenkező oldalra kerüljön, mint amilyen kézzel ír a gyerek, így rendesen meg tudja világítani a töprengő tanuló előtti feladatlapot-füzetet, nem vet árnyékot rá a saját keze, amitől persze nemcsak a szeme világa marad épebb, de még a füzetek külalakja is javulhat - már ha a gyerek is úgy akarja.

Persze a praktikum mellett szóba jöhetnek még egyéb szempontok is. Például környezettudatos szülők meglephetik gyermeküket napelemes lámpával - igen, ez IKEA -, ami - ha az asztalt természetes fény is éri - jól feltölti magát addigra, mire a fényviszonyok elengedhetetlenné teszik a mesterséges világítást.

Aztán persze ott van a gyerek részéről az az igény is, hogy a személyiségéhez illő külseje legyen annak a fényforrásnak, ha már egyszer kénytelen lesz mellette tölteni napjának egy részét. Tessék csak hagyni annak a gyereknek, hogy a tanulósarkot bizonyos elemekkel sajátságossá, egyedivé tegye - ebben is sokat segíthet egy neki tetsző lámpa. A Pylones ugyan azt hiszem, kivonult kishazánkból, de igazán ékes példái annak, hogy a klasszikus asztali lámpa mennyire játékos és élénk színfoltja lehet a gyerekszobának. Persze, a mi alkotó kedvű Olvasóink nyilván hasonló szépségeket fél szemmel és fütyörészve is képesek elkészíteni!

Ha a fenti lámpákat túlságosan lányosnak éreznétek, meg ne gyanúsítsatok, hogy nem gondolunk a fiúkra: íme egy igazi, férfias design-lámpa példány vízszerelő tanulóknak vagy utódoknak. Műkedvelő apukák maguk is összebarkácsolhatják, tuti sikert jelenthet egy amúgy búskomor és szüleitől távolságot tartó kamaszgyereknél.

De ha nem vagyunk ennyire biztosak a kézügyességünkben, akkor sincs nagy gond, lehet ennél egyszerűbb, de nem kevésbé slágergyanús darabot is kreálni otthon. Ráadásul még az újrahasznosításban is tevékenykedünk ezzel a lámpával, hiszen a kiürült festékszóró palackot kidobni mégiscsak csúnya dolog lenne. 

Ha már megvan a megfelelő világítás, gondolnunk kell arra is, hogy biza', rendesen meg kell szerveznünk a tárolást az íróasztalon és annak környékén, különben bizton számíthatunk olyan jelenetekre, hogy a halálra vált gyerek krokodilkönnyekkel a szemében keresi az olvasókönyvét vagy az üzenőfüzetét. Netán a kedvenc radírját.

A legegyszerűbb tárolási ötlet talán az, ha különféle hengeres tartókba szortírozzuk az írószerszámok legjavát. Ha nincs kedvetek ezreket költeni erre, akkor gyűjtsetek össze egy-két konzervdobozt, aztán kapjátok elő a festékeket, szalvétákat, és áldozzatok rá két órát. Már csak azért is, mert különösen hálás gyerekünknek így igazán egyedi tárolói lesznek.

Ha nincs otthon üres konzerv, mert a biokajálás hívei vagyunk, kapjunk elő egy régi telefonkönyvet vagy katalógust, és készítsünk abból ceruzatartót a gyereknek. A részletes elkészítési útmutatót itt találjátok.

Persze, ennél egyszerűbb ötletekkel is remek tárolási lehetőségek születhetnek. Ha se konzervdoboz, se telefonkönyv nincs a közelben, vegyünk néhány fémvödröcskét a virágboltban, és azokba válogassuk a ceruzákat-tollakat. Egy dologra gondoljunk előre: viszonylag könnyen felborulnak, így jó, ha van valami tartó, ami a több kis vödröt függőleges pozícióban tartja.

De ha még erre sem akarunk áldozni anyagilag, akkor nézzünk körül a konyhaszekrényben: biztos lesz ott pár használaton kívüli, csorba vagy repedt bögre, amiből ugyan már inni nem nagyon lehet, de sajnáljuk kidobni. Nosza, fogjuk be! Valami tartófélét ez alá sem árt tenni.

Klasszikus példa a tanulósarok rendszerezésére, ha néhány poharat konyhai vagy fürdőszobai kiegészítőkkel kombinálunk. Használhatunk síneket, de egyszerű törülközőtartót és S-alakú fogasokat is. Mindenképp helytakarékos, könnyen rendbentartható és átlátható tárolót kapunk a végén.

A horgokra egyébként még sok minden mást is ráakaszthat a gyerek, így szem előtt lehet mindig például a kulcsa, amit amúgy hajlamosak a kölkök szanaszét hagyni a lakásban.

A síneshez hasonlóan ügyes megoldás, de már több kézügyességet igényel, ha a tárolóedények kupakját fogatjuk fel a polcok alá, és azokról az edényt letekerve juthat a tartalomhoz a gyerek. A képen épp kisebb méretű fűszertartókkal láthattok példát, de akár nagyobb befőttesüveget is fel lehet fúrni ugyanígy, abba meg már igencsak sok minden belefér.

Ugyancsak a polcok aljához is rögzíthető az a végtelenül egyszerű tárolóegység, amiről már egyik Olvasónk is küldött fotót, bár ő akkor a gyerekek műveit állította ki a segítségével. Ez nem más, mint egy egyszerű drót, haladóknak fémhuzalos függönykarnis, amire aztán csipeszekkel bigyeszthetünk fel mindenféle apróságot, ami máskülönben maximum káoszteremtő és porfogó szerepet bírna csak magáénak.

És ha már szóba került a polc: nem árt belőle néhány vagy az asztal fölé, vagy annak környékére. Ide kerülhetnek a könyvek, később a szótárak, lexikonok, de a dobozok és irattartó papucsok is mindig kéznél lehetnek rajtuk.

A polcok mellett jó, ha az asztal alatt, mellett még fiókos-görgős tároló is helyet kap, ebben remekül el lehet süllyeszteni az éppen használaton kívüli tankönyveket, füzeteket. No, meg persze az egyéb csecsebecséket. Mert abból sem lesz hiány, még a fiúknál sem. 

A környező falakat is használjuk fel tárolásra: aki teheti, vehet formatervezett falitárolót, mint a képen látható Uten.Silo, ami rengeteg apróságot képes igényesen és esztétikusan rendszerezni. Más kérdés, hogy szerintem egy átlagos magyar szülőnek esze ágában sem áll ennyit áldozni egy ilyen cuccra.

 De nem is kell, hiszen akár fillérekből is kihozhatjuk a falitárolókat, anélkül, hogy kézügyességünket kellene csatasorba állítani. Elég például, ha veszünk egy textil cipőtartót, majd ezt akár a karnisra, akár a falra szerelt sínre akasztjuk. Irtózatos mennyiségű ceruzát, filctollat és egyebet képes elnyelni.

Ugyanígy járhatunk el egy textil magazintartóval is, újságok helyett bele lehet pakolni a gyerek rajzait, dolgozatait, gyújtőmunkáit.

Textilek közül jól használhatok még a különféle méretű kis zsákocskák is, hasonlóképp S-horogra akasztva. Bár a képen gyanúm szerint egy adventi kalendáriumot láthattok, ez ne zavarjon senkit, az ötlet a lényeg, nem a konkrét példa.

És ha ez még nem lenne elég, mert nagy papírokat is felhalmozott a büdös kölök, akkor vegyünk valami olyan hengeres formát, mint a képen látható konyhai tároló. Ez megáll önmagában a padlón is, ám arra is van lehetőség, hogy felfúrjuk a falra, így legalább nem fogjuk lépten-nyomon alaposan felrúgni.

De ne távolodjunk még el a faltól nagyon, hiszen van még egy funkció, amire remekül használhatjuk: szereljünk rá egy bármilyen faliújságot - parafa, fém, stb. -, hadd legyen helye az emlékeztetőknek és a személyes emlékeknek, csacskaságoknak.

Faliújságot is készíthetünk sk: elég ha veszünk több tucat parafa poháralátétet, lefestjük, majd felapplikáljuk a falra. Nemcsak praktikus, de valóban értékkel bíró, dekoráló eleme is lehet a gyerek szobájának.

Másik ötlet: egy hungarocell táblát vonjunk be anyaggal, majd különféle színes gumikkal szőjjük be keresztül-kasul. Így aztán rajzszöggel is lehet rá mindenfélét rögzíteni, és a gumik alá is becsúsztatható sok, lelket simogató vagy fontossággal bíró apróság.

A fiókos dobozok előnyeit ismeri mindenki, akinek már van belőlük. Egy baj van csak velük: külcsíny tekintetében nem túl esztétikusak. De sebaj, így legalább úgy alakíthatók, ahogy nekünk - no meg a gyereknek - tetszik. Festhetjük, de akár dekupázzsal is díszíthetjük, a helye mindenképp ott lesz az asztalon.

És ha már dobozok: készülhetnek azok papírból is, nemde? Lehetnek fedelesek, nagyok-kicsik, a lényeg, hogy lehetőleg szép színesek legyenek, így üdítően hatnak majd a gyerek hangulatára. Érdemes rájuk írni - olvasni még nem tudóknak pedig rárajzolni -, melyik dobozba milyen felszerelés való.

Általában papírból készülnek az irattartó papucsok is: ezekből sem árt pár darabot beszerezni. Ha nem színes, előre dekorált típust veszünk, akkor még egyedi díszítőelemként is funkcionálhat. Ezt pedig a kisiskolások általában még örömmel fogadják.

Ha figyelmet fordítunk a tárolásra, és egyedi megoldásokat alkalmazunk, az nemcsak azért jó, mert nem kell majd agyhúgykövet kapnunk minden alkalommal, ha betévedünk a kölök birodalmába és egy pillantást vetünk az asztalra, hanem azért is, mert különleges érát varázsolhatunk vele egy olyan tevékenység köré, amelyért csak egy, max. két-három évig lelkesednek a gyerekek. A különféle tárgyakkal viszont fenntartható az érdeklődésük, nemcsak a tanulósarok, de a tanulás iránt is.

Ha valakinek van még valami egyéb ötlete, ossza meg velünk akár komment, akár e-mail formájában!