Látom, ahogy egy szűk kis utcácskában megbújó mesebeli játékbolt kirakatára tapasztom egy november végi estén az arcomat - a fázós szürkületben hunyorogva kigyúlnak az utcai lámpák, sárgás fényt szórva maguk köré -, hidegtől piros orrommal párafelhőket fújva a kirakatüvegre, azon át bámulom a zsiráfot, a bárányt, a játékmackót és a többieket.
Ők kíváncsian visszanéznek rám az üvegen túlról, mintha mosolyognának, az imént a kakas abban a zöld mellényben úgy láttam, biccentett is udvariasan, bár kissé kimérten. Hopp, az a pizsamás mackó a lendülettől felborult, a három kugliállat szomorúan nézi - segíteni kéz nélkül hogy is tudnának neki -, én megdörgölöm a szemem és szipogva elindulok hazafelé a nyirkos őszi estében.
Amikor először nézegettem ezeket a bűbájos, elmosódó vonalakkal, szinte álomszerűen megfestett játék-portrékat, némelyikben a saját itt-ott, lakásszerte felbukkanó játékainkra ismertem. Ettől olyan varázslatosak számomra, mintha régi ismerősök lennénk, szinte átmelengeti az ember lelkét, ha ránéz egy-egy, minden bizonnyal nagy becsben tartott kedvencet ábrázoló képre: nocsak, te is itt vagy?
Jennifer Maher alkotásai egytől-egyig egyedi megrendelésre készülnek, a kis tulajdonosok hálótársát, nyúzható-szeretgethető cimboráját a gyerekszobájuk falán is megörökítendő. És bár egyediek, azt érzi az ember, akár ha a mieink lennének, éppen innen, a játékpolcról, vagy talán a játékoskosár tetejéről, valahonnan, a gyerekkorunkból.
Forrás: Custom Toy Portrait
KOMMENTEK