Miért-e bizarr cím? A Takács Mari illusztrálta gyerekkönyvek színpompája és empatikus, mély szépsége miatt. Mert e könyvek közt minden korosztálynak találunk megfelelőt. Mert rengetegszer végiglapozhatjuk, és mindig megörvendeztet egy-egy ellentmondó elem humora, egy-egy mozdulat empátiája, a minta finomsága, a színkompozíció ereje, az alakok bumfordi kecsessége.
A legkisebbeknek ott van a Beszél a kéz 1-2, melyben a siketek jeleit sajátíthatjuk el játékosan, a rajzokat és az útmutatásokat követve - nem a tanuláson van a lényeg, hanem az állatok és közlekedési jelek megjelenítésén.
A mondókákat hallgató ovisoknak és az ábécével küzdő hétéveseknek ajánjuk Pungor András verseskönyvét, a Hogyismondjákot. Minden mássalhangzóhoz tartozik egy versike, melyben az adott betű szerepel sokszor, akárcsak egy olvasókönyvben - de megjegyezhető, ritmikus szövegbe ágyazva.
A három kismalac, a Piroska és a farkas és a Puszibisou szöveg nélküli képeskönyvek. A két előbbi az illusztrátor másik, kevésbé festői, annál humorosabb oldalát mutatja meg - nem mintha amúgy nem lenne képeiben humor -, vastag vonalakkal határolt végtelenségig absztrakt formák jelölik a két jól ismert mese szereplőit. Akárcsak a Puszi, ezek sem csak gyerekeknek, de felnőtteknek is való képeskönyvek, trendi dizájner haverunknak ideális ajándék. A Puszi jó ki szerelmespár ajándék is, ki lehet próbálni a szuperközelről megfestett puszikat.
A nagyobb óvodások már fogékonyak a népmesére: az Egyszervolt antológiában népmesék és rájuk rímelő modern mesék olvashatók, minden mesét más-más illusztrátor írt át képekbe. Bár a műmesék egy részét nem tudnám jó szívvel ajánlani, de hát át is lehet lapozni, ami nem tetszik, a népszerű népmeséknek viszont jó válogatása a kötet - és nagyon jók az illusztrátorok.
Szövegében annál igényesebb a Mesék az élet csodáiról - ezt már ára is karácsonyi ajándékká teszi -, kicsit nagyobbaknak inkább. Fantasztikus képek, nagyon szép, nem zsúfolt szerkesztés - minden motívum tud érvényesülni.
Ha már ismerik a népmeséket a gyerekek, ideje, hogy minden szereplőt külön-külön is megismerjenek. Erre jó Tótfalusi Istvántól a Meseország lakói, melynek már címlapja is zseniális a sárkány, boszorkány és hasonló neveket szerepeltető kapucsengővel. Minden szereplő egy másik mély színt kap, mindenki más, mint megszoktuk a sablonos ábrázolásokon. A versek tisztes középszert képviselnek, szórakoztatók, aranyosak, a rajz viszont kiemeli a kötetet a többi verseskönyv közül.
Azok a gyerekek, akik már ki-be járkálnak a népmesei világból, kicsit elsétálhatnak két modern, népmesét imitáló mesébe: Takács Mari két, talán legszebb könyvéről van szó, a Fehér Hercegnő és az Arany Sárkányról és a Sötétben Látó Tündérről. Az előbbit Finy Petra, az utóbbit Bagossy László írta. A Fehér Hercegnő erényeit nem ecsetelem, már megtettem itt a blogon, mindenkinek élvezetes és elgondolkodtató történet, csodálatos, a történet mélyére hatoló képi világ. A Sötétben Látó Tündér a Világszép Nádszálkisasszonyból kiindulva Tökmag királyfi és Világszép Málnácska történetét helyezi egy másik mese keretébe. A kis Pirinyó Minyónak, a csúfolt legkisebb tündérgyereknek kell megtalálnia a saját nevét, azt, amiben a legjobb, hogy felnőhessen. A mamája ölbe veszi és elmeséli neki azt a mesét, ami róla szól, ami kihozza belőle azt, amiben ő a legjobb: a sötétben látást, azaz a mesét, a vigaszt hozó, gyógyító, bátorító elbeszélői tudást. Sokrétű történet, szülő-gyerek kapcsolat, írás és íróság, identitáskeresés és szerelem mind-mind előkerülnek benne, kivételesen magas nyelvi és intellektuális színvonalon. Takács Mari egészen közel megy a történethez: annyira, hogy mindenből csak egy képkivágást látunk, egy szokatlan perspektívából bemutatott részletet. Nem veszi el tőlünk az élményt, hogy mi is lássunk a sötétben, csak támpontokat nyújt, az egészet nekünk kell elképzelnünk.
A gyors-ajánló végére hagytam két verseskönyvet - nálunk ezek forognak legtöbbet kézben: először is Kovács András Ferenctől a Hajnali csillag peremén, mely tavalyelőtt az Év gyermekkönyve díjat is elnyerte. A kötet a kiváló költő gyerekverseinek gyűjteménye. Van benne minden, ahogy KAF-nál általában, mindenféle gyerekköltészetben kipróbálta magát, a népdaltól Weörösön át a bökversig, a kortárs magyarok hatásáig mindenféle stílust szintetizál, játszik és közben rácsodálkozik a világra, és magára a versírásra is. Kivételes létértelmező darabokat is találunk, melyek egyáltalán nem csak gyerekeknek valók - Nekeresdország királya vagyok, Kínai dallam -, de nálunk majd' minden este elhangzik a Friss tinta is, ez az elvont önreflexiót és gyerekmesét keverő altatóvers.
Ha már a Friss tinta, hát persze hogy a méltán népszerű kortárs gyerekversválogatás, a Friss tinta, mely szerintem nem csak a gyerekirodalomban az egyik legjobb antológia, amely valaha a kezemben volt. Amikor végigolvasom vagy csak lapozgatom, mindig azt érzem, hogy ebben minden benne van, ami fontos, és minden abban a sorrendben van, ahogyan lennie kell. Ráadásul a nap bármely szakaszában nekem szegezi a lányom a kérést, hogy most azt mondd el, és itt egy verstöredék következik, és akkor mondani kell, Kukorellytől, Szabó T. Annától, Lackfitól, Tóth Krisztinától, Varró Danitól, kívánság szerint. Hatalmas anyag, mégis szellősnek hat a lapokon, Takács Mari kisebb-nagyobb rajzai és régi nyomatok, metszetek darabjai díszítik. Minden könyvespolcon ott a helye.
Ez a poszt a Két Egér Könyvesbolt támogatásával készült, ahol a Gyerekszoba Olvasói még mindig igénybe vehetik az alábbi, 10% kedvezményt biztosító kupont.
KOMMENTEK