Nagyon rosszul viselem, amikor az utcán látom, miket tömködnek be az arcukba a sokszor kórosan túlsúlyos gyerekek - nem, ez nem az aranyos bébiháj kategória, ami úgyis lemegy majd, ha megnő a pulya -, egyszerűen egészségügyi szempontok miatt. Meg milyen már azért kiesni minden jó játékból, mert Pistike a sok cukor és zsír és mindenféle műanyag bevitelétől kissé lomha, kifullad és nem bírja a tempót a kortársakkal. De!
A csokoládé fogyasztással soha nem volt gondom, mert egyrészt afrodiziákum (jó, ezért apa kapja), másrészt mert ha minőségi alapanyagból van, szerintem kis mennyiségben nem árt. Mondhatnánk, ez más édességre is igaz, de azért a műanyag széktől mindössze egy komponensben eltérő gumicukor talán mégsem annyira ajánlott napi bevitel, még kis dózisban sem.
Szerencsére a csokoládé imádók között - Gombóc Artúron és a Belgán túl - akad olyan kreatív elme, aki ezt a csodálatos, barna masszát nem csak egyszerű táblába önti, hanem - kicsit a fogyasztó lelkiismeretén is könnyítve, hiszen ezt így ugye nem lehet a boltban hagyni! - művészi szintre emeli.
Lássunk néhány őrületet, bár én magam a csokoládét bármilyen randa külsővel is harapva, táblánként eszem, jó hippokrata módjára a gyerek szemek elől elrejtve.
Kisiskolásoknak és tervező asztal mellett dolgozóknak vonalzó és íróeszköz.
További segédeszközök irodistáknak: billentyűzet és számológép. Igaz, az utóbbi evésre alkalmatlan - tényleg számológép.
Ha kütyü, akkor természetesen okos(nak mondott) telefon.
És akkor jöjjön minden, amire egy játékos szívű gyerek és/vagy felnőtt vágyhat: dominó és skrábli.
Egyértelmű üzenetek közlésére is alkalmas lehet a csokoládé. Kis disznóknak és vén trottyoknak is van választék.
Ennétek?
KOMMENTEK