Ha épp szőnyegválasztás előtt állnátok, nem kellene tovább keresgélni. Ezek a szőnyegek a tökéletesebbnél is tökéletesebben illenek egy gyerekszobába. Legalábbis akkor, ha valami különlegesre vágyunk. Semmi csicsa, semmi szokásos macika és pillangó minta, hanem helyette tündéri madarak, zsiráfok és elefántok parádéznak az élettel teli színeken.
Forrás: 2modern
Az építőjátékként használható bútorokban rejlő lehetőségeket már lassan teljesen kimerítettük, de eddig valahogy kimaradt az itt látható darab. Pedig ha kirakós, akkor adja magát a nyilvánvaló, az, hogy puzzleként fogalmazzuk meg a kanapét (ágyat, széket, puffot). Bár én, személy szerint látok a konstrukcióban fejleszteni valót, mind a kültakaró, mind a térkihasználás, avagy a funkció terén. Szóval, elbírna az ötlet még némi hozzáadott értéket, de így is pofás.
Forrás: Matteria Shop
A sokszor a legegyszerűbb ötletekkel lehet a leghatásosabban feldobni a mindennapi tárgyakat. Főleg, ha az ötlet az esztétikumon túl a funkciót is kellően, és persze kreatívan támogatja meg. Christian Vivanco egy egyszerű sátortetővel dobta fel az asztali irattartót, aminek a kéménye egyből toll és ceruzatartóvá avanzsált.
A forma annyira barátságos, amennyire elterjedt a világon a való életben. Ráadásul korhoz sem kötött a használata, bármit tárolhatunk a több színben és méretben gyártott készségekben, de a gyerekszobákban akár még babaházként is funkcionálhat. A képeken csak asztalon látható, de falra szerelve polcként is megállja a helyét. Sőt, én díszítő elemként ott jobban el tudom képzelni.
Mivel az idei Aranyvackor - a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülésének gyerekirodalmi és illusztrációs pályázata - Gyerekszoba vonatkozású lett Szuperapu által, így hírt kell adnom róla, el ne sikkadjon a saját, külön bejáratú, házi képzőművészünk tehetségének dicsérete, ha már a miénk, büszkélkedjünk vele.
Szuperapu saját meséjét, a Biglip és Mananát illusztrálta - mást nem is tehetett volna, hiszen a gyerekeim, akik a tesztalanyok közé tartoznak, követelték a képeket a meséhez, igen nagy hangerővel -, illusztrációit pedig kiállították a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a tegnapi Aranyvackor díjátadás keretén belül.
Stéphanie Bureaux fejéből pattant ki az ötlet: mi lenne, ha csokoládéból ehető szögeket készítenénk, amivel aztán nemcsak még finomabbá lehet tenni egy-egy ételt, de látványosabbá is? Mi tagadás, az agyonszegezett fagylalt remekül mutat, és nyilván bármelyik gyerek szívesen megenné.
De nálam a pálmát az viszi, ahogy a süteményre rászegezték a málnákat. Azt mondjuk, el tudom képzelni, mennyire törékenyek ezek a szegek, de végül is, még kettétörve is simán befalnám.
Forrás: Stéphanie Bureaux
Főleg iskolásoknak ajánlanám a következő, valljuk be, hiánypótló terméket, közülük is azoknak, akik annyira unják a banánt, az iskolát, a tanulást és az órákat, hogy még a ceruzájukat felemelni sincs kedvük. Szájmagasságba. Emlékeim szerint ugyanis én ilyenkor kezdtem el anno csámcsogni a ceruzáim végén, aminek drága jó felmenőim nem annyira örültek.
Jó, a ceruzarágás a gondolkodást is segíti, de azért főleg az előző esetben jellemző magatartás. A Concentrate előrágott ceruzája tehát a lusta unatkozóknak jelenthet megoldást, akiknek ahhoz sincs erejük, hogy fogaikkal nyomott hagyjanak az írószer fáján.
Illetve azok a szülők is bevethetik, akik a gyerek finnyásságára alapoznak, hátha az előrágott ceruzával leszoktatható a csemete arról, hogy a tolltartója tartalmával foglalja le magát ily módon. Már ha belegondol, vajon kinek a fognyomai vannak a ceruzán...
Forrás: Concentrate
A lila színben pompázó alpesi csokiemlőssel, vagy pannon társával - nem, nem a Pumára gondolok, az ragadozik, mostanában nem tejel -, a riasztóan lukacsossal, úgy tűnik, még nem sikerült tökéletesen agyontiporni a mai átlagkölkök hevenyészett biológiai ismereteit.
Jamie Noguchi illusztrátor és karikaturista próbálkozásának zsenialitása abban rejlik, hogy a sajtok és csokoládék világából ficambukfencet ugrik, egyenesen a növényekébe. Innen aztán tényleg nehezen kecmereg majd el a gyerek a macskafröccsig, annyi bizonyos. Kétség nem fér hozzá, rém ocsmány ez a félmarha tőgyeb, én viszont a homlokomra csaptam: tudom már, miből is készül a málnás csokipuding...
Forrás: Plastic and Plush
..., hogy már szép. De tényleg, láttatok már ennél csúnyácskábbat? Mégis annyira helyes a kis ferde arcával, szájával, szürkeségével, hogy nem lehet nem beleszeretni. Mivel itt még mindig Husi baba vadászat folyik, és a helyettesítése egyelőre a megoldhatatlan és kivitelezhetetlen feladatok közé sorolódott, így folyton babákba botlom, természetesen.
Ezt a jószágot én befogadnám egy pillanat alatt, és csak azért nem saját magamnak, alvósbabának, mert ezt a szerepet már betölti az emberem mellettem, és lehet, hogy megsértődne, ha lecserélném.
Forrás: Lapin&Me
Biztos szakmai ártalom, de én különösen nagyra értékelem azt a designt, ami a gyártástechnológia szempontjait is maximálisan figyelembe veszi, teszem azt, költséghatékonyan variálható, változtatható. Persze, csak e kritérium miatt a kedves internetező gyerekek nem fognak egyetlen játékot sem a szívükbe zárni. Ahhoz az is kell, hogy ezeket a paramétereket ötletesen és kreatívan használják ki a tervezők.
Ahogy az a Stuf esetében történt. Adott egy végtelenül egyszerű forma, két méretben, amit két vagy három színnel megnyomva, hol madárként, hol kalózként, hol meg fantázialényekként lehet eladni. Ráadásul zseniálisak a stilizált grafikák, illenek a formához, ugyanakkor karaktert adnak neki.
Az egyes darabok gyűjteménybe rendezhetők, lehet velük játszani, de kispárnaként is megállják a helyüket. Igazán sokoldalú játékok tehát, ha a cég piacra dobna egy DIY készletet, akkor azzal a kreativitást is kipipálhatnánk.
Ha rajtam múlna, már ma este a reptéren ülnék a családdal, arra várva, hogy valami szép, napfényes és meleg hőmérsékletű helyre repüljünk. Na, persze, bilibe lóg a kezem bőszen, marad nekem a tél, meg a szürkeség, és a rohanás, de ha mennék, akkor egy olyan bőröndöt kérnék hozzá, mint ami a képeken látható.
Ugyan így már duplán vájkálok az éjjeliedényben, de szerintem érthető: a Move-On Collection ugyan még csak koncept, de ha valaki lenne olyan kedves, és legyártaná, máris sokkal kevesebb unatkozó gyerek várna idegeskedő és málhás szamárnak kinéző szüleivel a maguk járatára. És ezzel mindenki jól járna, nemcsak a gyerek és a szülei, hanem a többi kedves utastárs is.
A kollekcióben háromféle bőrönd található: az egyik leginkább a kamaszoknak vagy felnőtteknek jelent plusz kényelmet azzal, hogy rá lehet ülni - bár melyik bőröndre nem lehet -, a második a babákkal utazóknak ad kényelmes megoldást arra, hogyan lavírozannak útjaik során csomagjaikkal és gyermekükkel egy időben birkózva. A harmadik az örökmozgók kalandvágyó szüleinek való választás: míg ők serpa módjára cipekednek, a kölök szörfölhet a bőrönd hátulján.
Igazán egyszerű ötletet találtam az Inglenoor Decor Musing's blogon, amivel bármelyik lányszoba egycsapásra romantikus szentéllyé változtatható. Ha van otthon elfekvőben egy falemez, és van egy ismerős, aki formára tudja vágni, már nyert ügyünk van. Utána már nem is kell más, mint némi táblafesték, egy kevés fehér akril kontrasztnak, és egy régimódi sziluett-minta - és máris kész a csajos, romantikus hangulatú fejtámla. Amitől egy mezei bolti ágy is hercegnőivé válik, és amiben minden reggel vigyorral lehet ébredni. Még kiskamaszként is.
Ha tudunk szerezni pormentes táblakrétát, akkor az üzenőfal funkción kívül a gyerek kiélheti rajta minden kreativitását is. Persze, az ötlet tovább is fejleszthető: a fejtámla lehet más formájú, táblafesték helyett gondolkodhatunk csíkokban, pöttyökben, és így tovább - csak törekedjünk arra, hogy a szoba harmonikus maradjon. Ha például a geometrikus formákat kombináljuk ezzel a formával, abból szerintem valami abszolút egyedi születhet.
Forrás: Inglenoor Decor Musing's
Az ír Garvan De Bruir kínálatában két csodaszép hinta is található. Mindkettő letisztult, végtelenül egyszerű forma, de az első mégis jobban tetszik. Az ülőke miatt. Simán el tudom képzelni, hogy nálunk a téren ilyen formatervezett hinták ágaskodnak a nagy fák között, és ezeken lengedeznek a kölkök - meg a hülye szülők, mint én. Azt ugyan nem tudom, hogy vajon az EU szabványoknak megfelel-e, de ez esetben a látvány miatt én még ettől is eltekintenék. Maximum a kölök bukósisakban megy majd a térre.
Forrás: Garvan De Bruir, a linkért köszönet kispitének!
Az Automoblox fa játékaiban minden megvan, hogy hosszú kifutású, nagy karriert fussanak be. Szerintem még a mai túltelített és nyitott piacon is esélyes a kultjáték titulusra. A fa építők hagyományait követi, a kollekció darabjai gyűjthetők, egymással kombinálhatók és plusz kiegészítőkkel még egyedibbé formálhatók. Ráadásul az új roadster-széria meseszép.
És Jay Lenonak is van.
Úgy tűnik, időről-időre anyázós cuccokba botlok, talán foglalkozási ártalom, vagy mifene. A forgón rögzített állapotot részemről ugyan jegeltem, nagyjából a következő ötven évre, ám sose lehessen tudni ugyebár, mikor vetemedik valami kósza ismerős ilyesmire, hogy lepném meg vele, de azon nyomban, hadd sikoltson.
Ugyanakkor érdekelne - már csak miheztartás végett -, vajh' a frissen lepocaktalanodott anyákat hivatott froclizni a forgó kiötlője, esetleg a majdan eszmélő dednek szól ilyeténképp a felvilágosító forgatás, mi szerint a cserebogár az bévül is éppen olyan cserebogár...
Forrás: Flensted
Andreas Engesvik norvég designer munkái úgy általában nem éppen a kiskorúakat célozzák meg. Úgy is mondhatnánk, hogy az ipari formatervezést szó szerint értelmezi. A projektjei, bútorai és lámpái leginkább az indusztriális jelzővel jellemezhetőek, ezért meglepő, hogy a prágai Designblok-ra a StokkeAustad-dal együttműködve, a profiljától minden ízében elütő tárggyal jelentkezett.
Az alábbi baglyok anyaga és formája ugyanis egyaránt a természetest jeleníti meg, funkcióját tekintve pedig egyáltalán nem behatárolt, mondhatni pusztán díszítő jelleggel bír. Remélhetőleg ez a kis kirándulás nemcsak egyszeri alkalom lesz, vagy nemcsak a kontrasztteremtés fogja motiválni a loftba illő enteriőröket fellazítandó. Mert az igazat megvallva nekem Engesvik portfóliójából ez a legegyedibb, legtetszetősebb darab. És nemcsak azért, mert ezeket a baglyokat egy gyerekszobában is el tudom képzelni.
Forrás: Andreas Engesvik
KOMMENTEK