ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Felhasznalo kollegina régebbi posztjához kiegészítés ez csupán. Ő már megírta a lényeget, miszerint a kórházi környezet és eszközök lehetnének akár gyerek-közeliek is, ha már a kölök kórházba kényszerül valamiért, legalább halálra rémülve ne legyen. Mert valljuk be, mi is utáljuk, ha döfködnek minket és infúzió lóg a kaprunkból, hát még ők.

Ahogy felhasznalo is írta, teljesen más lehetne a gyerek hozzáállása, ha nyalókás tasakban tálalnák azt az infúziót, ahogy akkor is, ha ebben a macikásban, ha pont vérre van szüksége. Persze, nem hagyhatom ki, hogy vérmedvének ne hívjam - a vérnyúl után szabadon -, de nem gúnyból, mert az ötletet jónak tartom, talán egy icipicit lehetne ilyenekkel növelni a gyerkőc komfortérzetét egy számukra idegen és ijesztő környezetben.

Forrás: Dunne&Raby

Az öko, vagy épp a papírbútorok nem újkeletű ötletek, és az otthoni összeszerelést sem az IKEA találta fel. Riki Watanabe például 1965-ben tervezte kartonbútor sorozatát, aminek központi darabjával a Kid Settel 1967-ben meg is nyerte a Mainichi Ipari Formatervezési Díjat. Aminek jogosságát - a nyilvánvaló technikai ötletesség, praktikum és esztétikum mellett - az a tény is messzemenően igazolja, hogy ma is eredeti formájában gyártják és forgalmazzák a japán Metrocs-nál.

Az újrapapírból készült bútorok súlya elenyésző a teherbírásukhoz képest. A nagyobbik hatszögletű ülőke mindössze 1,8 kg, viszont egyet-egyet a lábai alá rakva elbír egy elefántot. De akár a gyerekhadak fokozott igénybevételével is megbirkózik, épp ezért előszeretettel viszik óvodák és iskolák, főként, hogy építőjátékként vagy dekorációként is használható. Tárolásuk pedig a helytakarékosság tervezői iskolapéldája lehetne.

Játékos kiegészítő lehet egy esernyő, még akkor is, ha nem kardozunk vele, vagy ugrálunk belé kapaszkodva az asztalok tetejéről. A 25togo esernyője ugyan más asszociációkat váltott ki belőlem, de nem kevésbé játékosakat.

Mert ez az ernyő egy búvárfelszerelésre emlékeztet, a tavaszi esők - és a tavaly nyári monszunok - meg simán voltak olyan mértékűek, hogy azokhoz lassan oxigénpalack is elkéljen. A 25togo Goggles ernyője viselőjét tökéletesen megvédi az esőtől - legalábbis, ami felülről éri -, színeivel ellensúlyozza az esős idő szürkeségét, és még ki is lehet látni  rajta egy búvárszemüvegre emlékeztető nyíláson keresztül. Hogy a búvárpipára vagy periszkópra emlékeztető nyelet már ne is említsük.

Ahogy a gyerekeket és a gyereklelkű felnőtteket ismerem, ez mondjuk pont elég valami jó kis játék kieszeléséhez. Ötletek?

Forrás: 25togo

Egyik kedvenc témám a férfiak és az okostelefonjaik kapcsolata, amely sokszor bensőségesebb, mint feleségükkel. Sarkítok persze - esetleg mégsem? Most itt az új és fantasztikus lehetőség, hogy még többször és még szórakoztatóbban töltsék el az idejüket az ájfónjukkal.

Van hozzá cuki flipper-kiegészítő szett ugyanis, amit rácuppantva a telefonra máris egy játékteremben érezheti magát apa a kanapén ülve, és lőheti a lukakba a kis virtuális golyókat napestig. Hát nem pompás?

Forrás: Holycool.net

A Rubik-kocka nemcsak azok agyát mozgatja meg, akik megpróbálják kirakni, hanem a tervezőkét is. Mi tagadás, van benne lehetőség. Főleg, ha egy olyan kaliberű designer nyúl a témához, mint Jason Freeny.

Már többször citáltam a szobrászművészt, a popkult rajzolt szereplőit boncolgató projektjei okán, és ezen munkáinak ismeretében nem meglepő tőle az alábbi produktum. Nem csavart sokat a dolgon, és végül is a saját érdeklődési területétől sem távolodott el, de mégis zseniális. Aki kirakja az meg szintén...

Forrás: Jason Freeny

Büdöskölök imád rajzolni, mindenhová magával cipel egy vázlatfüzetet és egy tolltartóra való ceruzát, filctollat, egyebet. Ami persze azzal jár, hogy  nekem a lehető legnagyobb méretű táskámmal kell kilépnem a lakásból, mert félúton már tutira eljut oda, hogy cipelni nem annyira jó hecc. És akkor landol az egész nálam.

Nem mintha nem lenne a kölöknek saját táskája. Az még csak lenne, de hordani nem jut eszébe. A másik probléma abból szokott adódni, hogy adott helyzetben nincs semmi, amin kényelmesen alkothatna. Mutattunk mi már olyan felszerelést, ami erre is megoldást jelent, de Kana Nakanishi, japán designer kinyitható alkotóműhely-széke, az Atelier Book Chair olyan egyszerűen szépséges és elegáns, hogy itt a helye.

Mintha csak a Harry Potter elevenedett volna meg - ez jutott elsőként eszembe a képen látható gyerekszobáról. Tudjátok, az első rész, amikor Harry még a lépcső alatti gardróbszekrényben lakik nagynénjééknél, számtalan pókkal megosztva fekhelyét. Mondjuk, gyerekszobának nevezni a képeken látható helyiséget durva túlzás, inkább gyerekeknek való hálókamráról van szó, amelyet egy szekrényből alakítottak ki a két dednek kreatív szüleik.

Volt már a blogon Hold-lámpa, gondoltam biztos örülnének a kedves internetező gyerekek, ha nemcsak nézhetnék a Föld égi kísérőjét, hanem rá is léphetnének, mint Armstrong bácsi annak idején.

Persze, ez nem lenne olyan nagy lépés az emberiségnek, sőt a kisembernek is még kisebb. Hiszen ez csak egy párna. Annak viszont méretes: 90x50cm. De a lényeg, hogy jópofa.

Forrás: Pedlars

A Twister továbbra sem veszít népszerűségéből kis családunkban. Sem. Egyszerűen örök, szóval nem hiszem, hogy egyhamar kabátként végezné. Persze vizuálisan nem egy nagy izgalom a megjelenése, de csak egy ráérős designer kérdése a dolog, aki lát a dologban némi potenciált.

Mint például Jessica Blackham, aki egyébként nem ment messzire a desktoptól, és nemes egyszerűséggel a színes korongokat CMYK denzitás skálákra - skála részletekre - cserélte. Sőt, végigvitte ezt a vonalat azzal, hogy további nyomdai segédjeleket applikált a játékmezőre és a forgatókorongra. Részleteiben is tökéletes a poén, de szerintem nem csak szakmabeliek tudnak vele játszani. Persze, grafikusok gyerekeinek kötelező darab.

Forrás:Jessica Blackham

Nem új a sztori, de muszáj beszámolni róla itt, a blogon is, mert kíváncsi vagyok a véleményekre. Adva van egy kedves chef, Daniel Angerer, akinek lánya született, akit természetesen az anyukája a saját tejével táplált. Ámde anyuka egy mázlista, mert konkrétan tejcsarnokot nyithatna, annyi teje van. A fagyasztó tele, a ded gömbölyödik, anya meg csak fej és fej, hogy megszabaduljon a feleslegtől. Oké, erre vannak más módszerek is, de ugye, itt a képből még hiányzik a chef apuka.

Ugyanis egy szép napon, mikor kinyitotta a mélyhűtőt, egészen furcsa gondolat ötlött a fejébe. Miért is ne készíthetne ő sajtot a drága anyatejből, ami egyébként valószínűleg a csatornában kötne ki valamikor? És a gondolatot tett követte. Az anyatejből sajt lett. A recept meg itt található.

És mivel chefünk saját étteremmel is rendelkezik, a sajtot nemcsak otthoni fogyasztásra alkalmasnak ítélték - így hát felkerült az étlapra. A chef apuka neve pedig bejárta a világot.

Valljatok színt: Ti megkóstolnátok az anyatejből készült sajtot?

Forrás: Chef Daniel Angerer

Amennyiben az egyszeri lányos anya csaknem herótot kap már a királylánycsicsás gyerekszobabelsőtől - és mázlista módon még ennen háborgó sarját is képes meggyőzni arról, hogy esélytelen az ötlet a továbbiakban -,  ezeknek a szövetvirágoknak a beszerzése kellő alternatívát kínálhat számára a tapétavagdosás vagy falmatricázás helyett, egy jóleső, szombat délutáni újrafazonírozáshoz.

Az újságpapírral kísért változat egyből elnyerte az én tetszésemet is, és bár képtelen lennék nagyhirtelen rangsorolni, hogy a jelenkor sajtókínálatának mely jeles alakjaiból szabnék legott ágakat-bogakat, szívem szerint ezt hánynám a kölkök falára az aktuális napi borsó helyett.

Érdemes egyébként az alsó képen kicsinyég még elmélázni jó mélyet szippantva abból a mindent átható, jólesően tiszta country hangulatból. Nem annyira a berendezés rendkívüli volta miatt, a világért se, sokkal inkább azért, mert egész egyszerűen módfelett kellemes a szemnek.

Forrás: PBteen

Ki ne akarna Freddy Kruegerrel álmodni? Mondhatnám, álmaink netovábbja, hogy Freddy az ágyunkban landoljon. Vagy bármely más horrorfigura akár, amely lélekemelőként pihengethetne a gyerek mellett, hogy szépeket álmodjon és nyugodtan, békésen aludjon.

Ezért tehát pompás ötlet horrorplüssökkel körbebélelni a kiságyat. Lehet terápiás jelleggel is, szoktassuk a gyereket, hogy nincs mitől félni, a mumusok és a szörnyek nem az ágy alatt lakoznak, hanem közvetlenül, ölelgethető formában az ágyában.

Forrás: NeatoShop

Kis családunkban nagy hagyománya van a hálózsákban alvásnak. Ezt egyrészt a kiskorúak takaró-elhagyásos izgága alvási stílusa, másrészt a túrázós, kempingezős, fesztiválozós életforma alapozta meg. De, amint azt az itt bemutatott termékek is példázzák, a hálózsák nemcsak hálózsák, hanem megannyi szerepjáték kelléke. Jómagam is voltam már hernyó, pingvin és múmia, és ezekkel a japán csodákkal még egyszerűbb a móka.

A meglepő és mulatságos mintázaton túl pozitívumként kell kiemelnem a tépőzárral rögzíthető kispárnát, ami szerintem egy igenis létező igényt elégít ki. A zsákokkal - méretüket tekintve - ugyan célcsoportként a felnőtteket célozták meg a gyártók, de szerintem egyik kamasz sem panaszkodna egy ilyet meglátva a hátizsákhoz csatolva, hogy túl nagy neki.

Praktikus, bár ronda - ez jutott eszembe a Hauck i'coo termékcsaládjának új tagját, a "Grow with me 1-2-3"-t nézegetve. Jó, hogy a német cég sosem a hihetetlenül szépséges designjáról volt híres. Aztán gondolkodtam azon, vajon valóban annyira praktikus-e.

Miről is van szó? Egy olyan, nagyon könnyű alumíniumvázról, melyre háromféle feltétet lehet rátenni: funkcionálhat bölcsőként, pihenő-, valamint etetőszékként. Ebből mondjuk szerintem a pihenőszék tök felesleges - bár biztos vannak olyanok, akik nem értenek egyet velem -, nekünk nem volt, és mit ne mondjak, nem is hiányzott.

A bölcső azonban valóban praktikus, hiszen segítségével a gyerek teljesen mobilan alhat bárhol a lakásban: anya mellett, apa mellett, a kutya mellett, a kertben, az erkélyen, a saját szobájában, ahogy tetszik. Könnyen elérjük benne a gyereket a kétoldalt lenyitható ablakokon keresztül.

Az etetőszék funkció is hibátlan: babakortól egészen úgy hároméves korig használható, a tálca levehető, a lábtartó állítható, övvel és lemosható huzattal rendelkezik. Kiszolgálja egészen addig a gyereket, míg már biztonsággal megül egy rendes széken is.

Csak hát ronda. De nagyon. És vibrál meg zenél is, márpedig alapból legyen minden gyanús, ami ilyenre képes. És egészen biztos vagyok benne - a körülötte lévő hype-ot figyelgetve -, hogy drága is. Akkor meg már legyen legalább nyálcsorgatóan szép, nem?

Forrás: Hauck i'coo

Még hogy csak akkor kapjon kétkerekűt a csemete, ha már lerótta köreit a nyuszimocival és megbrikózott hegyen-völgyön a háromkerekűvel! Hát van nekünk szívünk?

A bringaló a hiteles és tökéletes megoldás az egyensúlykeresésre, nagyobb zakók nélkül lehet itt megülni az eddig csak nagyoknak dukáló kétkerekűt. A koncepció alapötletére nem szólok, csupán halkan és magamban vigyorgok: szokja a kölök a nyerget idejekorán...

Forrás: LIKEaBIKE