ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Nem is akármekkora ölelni valók, hanem gyerekméretű, hurcolászós, földön-húzós retro babák, amiket nagyon kell szeretni. Épp ma reggel reklamált Dorka lányom, hogy valahol az időben és térben elcsatangolt az ő Husi - aki egyébként Zsuzsi - babája, a legkedvencebb kedvenc, aki nélkül nem élet az élet. És tényleg, égen-földön nem találom, teljes joggal tette fel tehát a kérdést a lányzó, hogy akkor vele most mi lesz Husi baba nélkül és mikor kap másikat, mert ez így mégiscsak tarthatatlan.

Ha tehetném, Husi baba helyett - aki maga is erősen retro volt, élt 30 évet -, beszereznék neki egyet ezek közül a babák közül, szerintem kiegyezne bármelyikkel, de leginkább az első képen lévő Coco nevű szépséggel. Ha az anyjára hallgatna persze, aminek vajmi kevés az esélye.

Hódít a minimál, a funkcionális, már-már ipari egyszerűség a design minden területén, és bizony beszüremlik a gyerekszobákba is. Ami nem feltétlenül baj, mert ezzel a felfogással nem kell, hogy együtt járjon a rideg sterilség. És egyébként is a szokásosnak mondható kaotikus tarkaság, ami a gyereklét lényeg és velejárója két perc alatt élettel töltené meg akármelyik indusztriális loftot is.

De a spanyol bm2000 gyerekbútorai e nélkül is élettelik. Színesek, praktikusak, variálhatók. A tárolási lehetőségek tárháza igazán gyerekekre szabva: szekrényajtón lévő gumiszalagok egész egyszerűen zseniálisak. Ahogy az emeletes ágyak térbontása is, vagy a futon ágy, amibe én személy szerint azonnal beleszerettem.

(Aki pedig az élek és a sarkok miatt fogalmazna meg aggodalommal teli kritikát, annak felhívom a figyelmét a Saci (és Saci II.) garnitúrára, ami egy egész generáció gyerekkorát asszisztálta végig viszonylag sérülésmentesen.)

Végtelenül egyszerű az ötlet - homlokcsapkodós, copyright by zafi -, hogyan tárolhatók úgy a kölök matchboxjai, hogy azok nemcsak bármikor kéznél legyenek, és rendezett formát kapjanak, de még szobai dekorációnak is számítsanak. Nem kell hozzá más, mint az IKEA kínálatában kapható valamelyik mágneses fali tároló - nekem ezek a színesek tetszenek a legjobban, nem is drágák -, és már cuppanthatók is rá a fémből készült kisautók.

Ízlés szerint elrendezve komoly kompozíciós értékkel is bírhatnak.

Forrás: the style files

Ugye mindenkinek megvan, amikor beste kölke nem és nem, a világért sem hajlandó emlékezni egy-egy családi köldöknézés előtt arra, hogy ki is az a Géza néni, akinek pedig feltétlenül illedelmesen köszönnie kell? Pedig fontos lenne, hogy értse, ki kinek a kije, és miért, mert hát ugye a gyökerek...

Kínnal-keservvel persze magyarázná az ember, "de, hát hiszen találkoztál már vele", meg aztán "tudod, aki a múltkor", végső esetben pedig "az a bajszos néni, aki Feri bátyád mellett ült", mígnem a kölök, képén hatalmas vigyorral közli, hogy tudja ám kiről van szó, csak bennünket kergetett megfontoltan a kétségbe. Részünkről megkönnyebbült sóhaj, mely elhamarkodottnak tűnik, tekintve, hogy fél perccel később aztán kiderül, a csemete mégsem Géza nénire gondolt, bár a bajusz az stimmel.

A teljes megsemmisülés helyett, no és családi meg rokonsági miheztartás végett, nosza, szedegessük ki a népes család apraját és nagyját a szekrény mélyén lapuló fotóalbumból - tényleg régi képek lehetnek bennük, a gyerekről már kizárólag digitális dívik - és fűzzük-tűzzük őket hurkapálcás családfává.

Ha pedig stimmel a sorrend, a rokoni fok és a hovatartozás, már csak azt kell családi rendezvények előtt tisztázni a gyerekkel, hogy a másodunokanagybácsi már minimum 50 éve nem hord nyilvános helyen tengerészkék rövidnadrágot...

Forrás: Sweet Paul

A japán rajzfilmek kissé betegek szoktak lenni, ezt szerintem nyugodtan leszögezhetjük. A Gundammal én eddig nem ismerkedtem meg, pedig mint most felhívták rá a figyelmemet, a japán kultúra része, úgyhogy kérek engedélyt összeszégyellni magam, hogy azt sem tudtam elsőre, miről van szó.

Ami kis zavart okoz csak, hogy amint elnéztem, ez a Gundam hímnemű. Így akkor nem egészen tudom értelmezni, hogy rózsaszín, csicsa-rettenetként jelenik meg. Vagy ő akkor egy nemváltó Gundam? Esetleg a női Gundam-fanoknak gondoltak kedvezni ezzel? De lehet az is, hogy ez a Gundam feminista, emancipált verziója, ami majd lekommandózza és felrobbantja a sok hím Gundamot. Sose tudjuk meg, az az egy biztos, hogy abszurdisztánban a helye.

Forrás: Forever Geek

A gyerek kapott egy hátizsákot karácsonyra a Dédiéktől, fekete alapon színes csillagokkal, valami kínai jóféleség lehet, mert már most kezdenek szétbomlani rajta a varrások. Alapvetően ronda, de a gyereknek tetszik, ez van, már nem mindenben gyűrhető magam alá, meg nem is lenne célom ez. Így azzal jár iskolába, majd megvarrjuk, foldozgatjuk, ha szükséges.

Pedig találok én lépten-nyomon olyan táskákat, amiket szívesebben látnék a hátán. Ez alkalommal például egy olyan darabra leltem, ami ellen szerintem még neki sem lenne kifogása. Bolondosak, meghökkentőek és feltűnőek egyszerre, de mindezt képesek úgy prezentálni, hogy közben a funkció és praktikum sem sérül.

A Mad Pax tüskés dinótáskái - nem értem, mi ez a dinómánia nálam, bocs - remekül néznek ki, kímélik a gyerekek hátát, elnyelnek mindent, amire a suliban szükség lehet, két külső zsebbel is rendelkeznek, és szerintem önvédelmi fegyvernek sem utolsók. Hogy viselőjük kitűnik a tömegből, ahhoz kétség sem férhet. Kéne! A gyereknek is...

Forrás: Mad Pax

Feledékeny és/vagy dolgokat ellógni szerető gyerekek szülei szerezhetik be a következő kütyüt: a TrendyKid gépecskéje azt a célt hivatott szolgálni, hogy a gyerek elegendő ideig mosson kezet vagy fogat. Kézmosás esetén a készülék kijelzője 20 másodpercig, fogmosás esetén 2 percig világít zölden, majd mikor az orvosok és fogorvosok által javasolt idő letelt, a zöld fény pirosra változik, a gyerek szabadulhat a fürdőből. Az ötlet nem új, ám szerintem mégis felesleges.

Hogy miért? Mert ha a gyerek feledékeny, akkor az sem fog eszébe jutni, hogy a fürdő felé vegye az irányt adott esetben, ha meg szereti ellógni pl. a fogmosást, akkor tojik majd mindenféle fényre, suhint hármat a fogkefével - jó esetben -, majd ártatlan arccal közli, hogy ő bizony rendesen mosott fogat. Te meg hidd el.

Ha meg nem hiszed, akkor mi a francnak ehhez kütyü? Úgysem úszod meg, hogy ne strázsálj a fürdő ajtajában, míg a kölök alaposan le nem szedi a mancsáról vagy a fogairól a bacikat. Időt tehát nem spórolsz vele, feladatot sem - és tegyük hozzá, hogy elemet sem. Ám aki annak idején beruházott az Itzbeen klasszikusára, annak mindenképp beszerzendő darab, csak a folytonosság kedvéért...

Forrás: TrendyKid

Nem mehetek el szó nélkül a Valentin nap mellett, mert bár semmi értelmét nem látom, és személy szerint egy csöppet sem izgat a saját életemben, azért értem én, hogy másoknak fontos és megünneplik. Így az ő kedvükért és nekik kiemelten küldöm ezeket a csöppet bizarr muffinokat, amik igazi szíveket formáznak.

Semmi nyálas, rajzolt és stilizált szívecske, hanem a rideg valóság, épphogy ki nem dobbannak abból a kosárból. Boldog Valentin napot Drága Olvasók, egyem a szíveteket!

Forrás: London Dudgeon

Igazából nem is tudom, mit írjak. Az ugrálós labda jó találmány - nyilván hely kell neki -, de ez... Na, ez az ugrálós labda fullos paródiája. Hogy azzal a fabunkóval kenegetnék kedvesen a fejét annak, aki kitalálta, hogy a szimplán funkcionális labdát öltöztessék dinójelmezbe!

És az még hagyján, mert lehetett volna ez egy hiperszuperdinó - akkor is komikusan nézne ki azzal a cseppet gömbölyű hasával -, de nem, ezt ráadásul ultragagyiban kellett elkövetni! Sőt, ultraratyiban! Jaj, és hogy még jobb legyen, jár mellé az emlegetett fabunkós is, felfújható gumiváltozatban. Csodás, nemde?

Rody, te rusnya ugráló csacsi, ezennel feloldozlak minden bűnöd alól!

Forrás: Hawkin's Bazaar

A svájci Naef szerepelt már itt a blogon egy hangszerként is használható csodálatos fából készült szivárvánnyal. Most újra a svájci stúdió berkeiből származó, kivitelében is csodálatos játékot van szerencsém bemutatni. A Gloggomobil a hagyományos kíntornákon alapul, és játszva segíti a gyerkőcöket megismerkedni a zene világával, mi több a komponálással.

A fekete pöcköket a hengeren elhelyezve a lehető legegyszerűbben kreálhatnak melódiákat, amit azután a tekerőkar használatával azon nyomban a hallgatóság elé tárhatnak. De ha a türelmetlenebb fajtából van a porontyunk, akár xilofon gyanánt is használhatja a szerkezetet. Egyetlen oka van, hogy ez a Herbert Bächli által tervezett csodamasina nem tarolt eddig a piacon, és az a hihetetlenül borsos ára. 1100 dollárt kevesen adnak érte…

Forrás: Naef

Azt már minden kedves internetező gyerek tudja, hogy a játék akkor jó, ha fejleszti a kognitív és a motorikus képességeket, no meg persze a kreativitást. Egyébként kár is az időt pazarolni rá. Hála az égnek, meg a piacgazdaság folyton megújulásra és fejlődésre sarkalló versenyszellemének, bőven el vagyunk látva ilyen okos készségekkel. A német Calafant a termékeit egyenesen azzal hirdeti, hogy ezek intelligens játékok intelligens gyerekeknek.

Amit ránézésre el is hiszek, és azt is, hogy jó lehet ezekkel játszani. Ragasztás nélkül összerakható, szétszedhető, festhető, szabadon benépesíthető. Az épületek anyaga erős, mégis könnyű és rugalmas speciális karton, ami állja a fokozott igénybevételt anélkül, hogy könnyen megsérülne. És természetesen teljesen öko és újrahasznosítható, ahogy azt egy intelligens vásárló egy intelligens játéktól elvárja.

A Dilka néven alkotó olasz illusztrátor és festőnő munkái akármelyik kislány szobájának falán ékszerként tündökölnének. Bár kicsit talán komorak, és a szimbólumok sem biztos, hogy mindig teljességgel ülnének egy kiskorúnál, de akkor is annyira babák, hogy muszáj itt és most beajánlanom a kedves internetező gyerekeknél. Ráadásul teszem ezt pedagógiai jelleggel is, hiszen a klasszikus portréfestés hagyományait viszi tovább a művésznő.

Elég csak Leonardo da Vinci 1480-as években készített portréját, a Hermelines Hölgyet felidézni. Persze ez az első képet nézve nem is oly nehéz, sőt kézenfekvő analógia. Még akkor is, ha itt nyilvánvalóan meseszerűek a karakterek, és néha kicsit ijesztőnek tűnnek a piros orrú, szomorú szemű kislányok. De az sem téved nagyot, aki párhuzamot vél felfedezni Marina Bychkova babáival (még akkor is, ha a bújtatott erotika az itt bemutatott képeken nyomokban sem fedezhető fel).

Engem mindig elszomorít az, amikor a szánkót visszazárjuk a hó elolvadása után a pincébe szépen, hadd pihenjen a következő télig. Pedig magát a telet utálom, de a szánkónkat nagyon szeretem - egy régi Davos, még az öcsém és én csúszkáltunk rajta, kétszemélyes, semmi extra, már javítani is kellett, de megy, mint a huzat.

Mondjuk, egy időben nyáron is használtuk kerti pad gyanánt, ha nagy vendégsereg jött hozzánk, de talán ez nem is méltó egy ilyen remek járgányhoz. Sokkal jobb megoldásnak látszik az, amit a Mountain Boy Sledworks talált ki Grasshopper elnevezésű hibridje esetében. Hogy miért szöcske, azt tökre nem értem, mindenesetre hibrid, mert télen szánkótalpat kaphat, nyáron meg kerekeket. Röpke tíz perc ráfordításával.

Így járműként szolgálhat egész évben, nem is akármilyenként, mert valljuk be, azért a külcsíny - a szépen kidolgozott és lekezelt keményfa - sokkal tetszetősebb, mint a mi jó öreg Davosunké. Azért szeretünk, Davos! De elfogadnánk családilag egy Grasshoppert is...

Forrás: Mountain Boy Sledworks

Álmaim netovábbja, hogy Barbie melleket hordhassak, bár én nem annyira a nyakamban gondolnám őket jó helyen. Margaux Lange azonban a Barbie babák újrahasznosításának egy egészen egyedi formáját választotta: melleket, szájakat és egyéb testrészeket foglalt ékszerbe.

Mivel itthon nem szokatlan, sőt, mindennapos látvány egy-egy leszaggatott Barbie kar, fej vagy Ken láb, így rögtön eszembe jutott, hogy - Lange után szabadon - én is leoperálom némelyik baba fülét a helyéről, és fülbevalót készítek belőlük. Esetleg karokból karláncot. Rendkívül jól szórakoztam miközben végignéztem a kollekciót, és bár egy kedves ismerősöm szerint "annyira szarok, hogy én is kitalálhattam volna őket", az én szememben van bennük valami zseniális.

Amikor kiderült, hogy a nagylány a kézműves órákon az agyagozás mellett leginkább a nemezeléssel fogja elütni az időt, nem igazán jöttem tűzbe. Bevallom nem sok lehetőséget láttam eddig ebben a technikában. Bár a múltkori állatsereglet kétségkívül elnyerte a tetszésemet, az alábbi kollekció inkább lehet motiváció az elsősöknek, a maga vidám szín- és formavilágával.

Nem is gondoltam volna, hogy ennyi mindent elbír a gyapjú. És emiatt a virtuóz és szabad megfogalmazás miatt olyan fantasztikusan elevenek ezek a szörnyekkel, mesebeli állatokkal, űrutazó kukacokkal benépesített világok. Szinte megmozdulnak, szinte elmesélik a történetüket. Ezért jó elnézegetni ezeket a játéknak, dekorációnak is egyaránt alkalmas kis szigeteket, mert beindítja az ember fantáziáját.

Nem tudom, az iskolai keretek között meddig jutnak majd el, én mindenesetre megmutattam és remélem, egyszer majd meglep a porontyom egy ilyennel és/vagy nyit egy webshopot ő is.