ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

A Maileg egerei most aztán alaposan kihúzták a gyufát! Olyannyira, hogy kéntelen - ámde a legkevésbé sem kelletlen -  egyből be is telepedtek a szálak helyére. Utaztak már  ugyanők persze egérügyben itt a gyerekszobán, jó két éve is van annak már, az akkori, komplett egérlak azóta, íme,  gyufásdoboznyivá szolidult.

Miután pedig tavaly karácsonykor is 100%-ig odatette magát a fent nevezett dán cég, ezek a parányi, békebeli hangulatot árasztó jószágok is megérdemlik - design ide vagy oda -, hogy itt és most megemlékezzünk róluk. Annál is inkább, mert jómagam is teljesen el lettem tőlük varázsolódva.

Forrás: Maileg

A lányaimnak a vécépapír guriga jelenleg az egyik kedvenc játék. Ez persze azt jelenti, hogy mindenfelé a lakásban gurigák gurungásznak, ha megpróbálom ritkítani őket, akkor pedig jön a nyaff, hogy de pont az, amit ki készülök dobni, a legfontosabb és legjobb guriga a világon. Mindenfélét kézműveskednek velük, úgyhogy némi értelme van azért a dolognak, így gyűjtjük és kerülgetjük szorgalmasan a gurigákat halomra.

Persze szó sincs olyan szintű kézműveskedésről, mint Junior Fritz Jacquet esetében, aki hihetetlen arckifejezéseket tud kihozni egy szimpla gurigából. Szobrok ezek a fejek már, képzőművészeti alkotások, amiket irigykedve nézek és bámulok csak.

Forrás: Junior Fritz Jaquet

Apukáknak szól leginkább ez a poszt, mert mégiscsak sörről van itt szó. Még akkor is, ha nem meginni kell, csak csodálni, hogy egy sörösdobozból milyen állati jó kisautókat bír Sandy Sanderson új-zélandi művész készíteni.

Aki érez elég kreativitást magában hozzá, hogy hasonló miniatűröket készítsen, ne habozzon - max. a söre -, és lásson hozzá. Az biztos, hogy tetemes mennyiségű sört meg kell inni majd, mire bármi hasonlót bírnánk készíteni.

Kedves Olvasók, én most bevallom itt, mindenki előtt: szerelmes vagyok. Joel, a kreatív apukák netovábbja teljesen elrabolta a szívem. De most tényleg, hát lehet ennyi ötletnek, igényességnek, gyerekszeretetnek és játékosságnak ellenállni? Egyértelműen nem. Ez van és kész.

Mert most is, mit csinál? Készített egy rém egyszerű, de pont ettől frenetikus karika-dobáldát. Én meg kész vagyok. Ez volt az egyik kedvenc játékom gyerekkoromban, bár olyan béna voltam benne, mint semmi másban.

Joel dobáldája meg tényleg pofonegyszerű: nem is kell hozzá más, mint erős karton, zseníliadrót és gombok. Leírás Joelnél, menjetek ámuldozni hozzá, mert van még ötlete zsákszámra. Mi meg szeressük őt együtt.

Forrás: Made by Joel

A holland gyártó szerint óriásira duzzadt babszemekre hasonlít az alábbi, ágyból, pelenkázó komódból és szekrényből álló, formás-színes bútorcsalád. Ezzel ugyan nem igazán tudok azonosulni, azt viszont készséggel elfogadom, hogy az eredeti koncepció értelmében a lágy, kerekded formák az anyaméh ölelését hivatottak felidézni.

Hiszen tovább gondolva, merthogy engem ezek a bútorok leginkább félbevágott almákra emlékeztetnek - még a magház is bennük van, hát nem remek? -, szemrebbenés nélkül, bár elismerem, némiképp kanyarlogikával, le tudom vezetni belőlük a méhünknek gyümölcsét...

Forrás: Bean Easy

Mi lehetne nagyobb kaland, mint körbeutazni a világot? Bármivel nekivághatunk: autóval, motorral, vonattal, csónakkal vagy hajóval. De váltogathatjuk is a járműveket tetszés szerint. Legalábbis akkor, ha a Little Red Stuga új szőnyegén vágunk a nagy utazásba.

Végtelenül egyszerű, bájos és elegendő teret ad a gyerek fantáziájának a Landscape szőnyeg, annyi bizonyos. Nem mellesleg élénk színeivel és változatos úthálózatának köszönhető mintájával még a gyerekszobát is remekül díszíti, és nyilván prímán szigetel is. Ha pedig végképp egésszé szeretnénk tenni az illúziót, csak tegyük mellé a cég hegy-babzsákjait, amit a bátor kalandorok megmászhatnak dacolva széllel, faggyal, mielőtt hazatérnének mondjuk vacsorázni.

Forrás: Little Red Stuga

A Star Wars sorozatból egyértelműen a Harrison Ford által alakított Han Solo volt a legsármosabb és legelragadóbb pasi, akiért már a kislányok térde is megreszketett. Egész osztályok olvadoztak azért a féloldalas pimasz vigyorért, ami a kis butuska Leiát olyan sokáig nem érintette meg. Talán érthető is, hogy mikor Darth Vader végül lefagyasztatja a rosszfiús hőst, mindenki teljesen ki volt borulva.

Természetesen a következő részben megmenekül a fagyasztásból, ám az a bizonyos megmerevedett póz beleégett mindannyiunk retinájába örökre. És van aki képtelen ellenállni: csokiban is megörökíti a jelenetet. Így lesz szerinte Hanból Hamm Solo... Azért egye fene, megkóstolnám.

Forrás: Booturtle

Az oviban egy karika szolgált nekünk kormánykerékként, abba kapaszkodva - és őrült módjára tekergetve - száguldoztunk az udvaron hangosan brummogva, nyekergő hangon fékezve. Persze, voltak karambolok is. Máskor ellopkodtuk az udvar tisztán tartására szolgáló seprűket, és azokat használtuk lovaknak.

Na, pont ilyen jellegű paripát készíthetünk otthon a gyereknek, ha van elfekvőben egy vacak, selejtezésre váró farmer. Az ehhez szükséges szabásmintát és a lépésről-lépésre követhető leírást az ikat bag blogon találtam, és őszintén szólva - legalábbis az én avatatlan szememmel nézve - annyira egyszerűnek tűnik, hogy még én is belevágnék, ha a célcsoportból kinőtt gyerekem nem röhögne körbe a végeredménnyel. De sajnos, ő már körberöhögne, de legalábbis elnézően - vagy lenézően? - mosolyogna... Pedig olyan jópofa!

Forrás: ikat bag

Nos, kedves internetező gyerekek, újfent találtam valamit, ami bútor és játék egyben. Sőt kuckó, hegy, vár, szántóföld, erdő, vagy amivel a gyermeki fantázia megtölti. Pedig a Tukluk csak egy háromszög. Habszivacs háromszög, amit 10 különböző színű kényelmes és hipoallergén levehető huzattal hoznak forgalomba. Ami különlegessé, szétszedhetővé, összerakhatóvá és végtelenségig variálhatóvá teszi az a színes modulok széleibe épített mágnesek.

Egyszerűnek tűnik, de Benedikt Kirsch és Katharina Schildgen jópár évet rászánt a fejlesztésre meg a különböző szakemberekkel történő konzultációra, hogy mind a felhasznált anyagok, mind a funkció terén tökéletes legyen a végeredmény. Mivel a Tukluk segítségével a gyerekek úgy ismerkedhetnek a térrel és a méretekkel, hogy közben a kognitív és motorikus képességeiket is egyaránt fejlesztik, bátran ajánlható óvodákba, foglalkoztatóházakba is.

Közösségi felhasználását nem csak a játék nagy hely- és a nyilvánvaló társas igénye indokolja, hanem a borsos ára is. Egy modul ára 75 euro és 10-12 darab alatt nem nyújt kellő élvezetet. Bár kis hazánkban oktatási közintézmények sincsenek túlzottan eleresztve, egy ilyen befektetés hosszú távon bizton megtérülne.

Forrás: Tukluk

Gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt a nanunanuzó Robin Williams szereplésével az úr az űrból. Nyilván a csetlésbotlása és a kétségtelen jószándéka miatt is, de azért is, mert titkon minden gyerek vágyik egy űrbéli barátra. És nem igazság, hogy Elliot megkapta E.T. személyében, más meg nem!

John Smth szivacspárnája, amely a mindent eláruló "A Friend from Space" nevet viseli, az olyan vágyakozóknak készült, mint én voltam gyerekkoromban. Vagy mint a gyerekem most. Az Amelie Labarthe mintáival felöltöztetett űrhaver nemcsak játék, de hencsergőbútor is, amely ölelhet és kényelmet adhat amellett, hogy szórakoztat. Képzeletben felfedezhetjük vele a csillagokat, utasításokat adhat a kitalált űrhajó képzeletbeli komputerének. Bár azt nem mondja, hogy nanunanu, és sem a szíve körül, sem az ujja végén nem képes világítani, nekem még felnőtt fejjel is kéne.

Igen, ez egy fánk. És igen, rózsaszín. Nagyon. Rettenetesen. Az annyira-ronda-hogy-már-majdnem-szép kategóriába is sorolható akár, de csak azért, mert rendkívül jól kihasználható, és mert mégiscsak jópofa dolog lehet egy iszonyatosan, szemet-jojóztatóan rózsaszín fánkon hemperegni a gyerkőknek.

Persze, ez nem minden, csak és kizárólag borzasztóan rózsaszín mivolta miatt nem kerülne ki a blogra. Emlékszünk még gyerekkorunkból, ahogy irigykedve néztük a Balatonban, hatalmas gumibelsővel lubickoló társainkat, ugye? Esetleg Nektek volt és én néztelek Titeket sárgulva, az is lehet. Ez a fánk pont ilyen, kint és bent is használható, köszönhetően felfújható belsejének és vízálló külsejének. Így aztán riogathatjuk vele a halakat is a tóban. Az pedig tutifixhótziher, hogy gyermekünk nem vész szem elől - ha akarna sem -, ha egy ilyennel engedjük be egyedül fürdeni.

Forrás: 28 biaugust DECO

Térdig gázolunk a farsangi szezonban, olyannyira, hogy lassan már a lányaink is eldöntik, milyen jelmezt is szeretnének. Mi meg jó szülőként igyekezhetünk majd kreatívan megúszni a dolgot. Persze, nagyon minimálra sajnos nem vehetjük a dolgot, pedig milyen jó lenne, ha egy ilyen sminkkel letudhatnánk, mint az alant látható.

Nagyszerű és látványos ötlet, persze csak lányos házaknál, és ott is csak bizonyos kor felett, no meg hangsúlyos ajkak esetén. Én mindenesetre bespájzoltam, hátha egyszer még méhecskének, vagy pandának öltöznének – öltöztetnék a szájukat a csajok.

Esther de Groot, holland képzőművész pucér gyökérfigurái nem éppen holmi tündérmeséből léptek elő, hogy álomba ringassanak, de még a hangulatomat sem emelik éteri magasságokba.

Kevésbé ijesztő társaikat, a színes, gülüszemű manóformákat el tudnám ugyan képzelni a lakásunkban, ám a gyökéremberektől - így, egy kupacban - tény és való, engem bizony kiráz a hideg, köldököstül-mellbimbóstúl. Mert azért a naturalizmusnak is van határa, pláne akkor, ha a szóban forgó darab ennyire... gyökér...

Forrás: Esther de Groot

A késő kádári panelesztétika markánsan beleégett az agyamba, sokszor kontraszelektíven határozva meg a vizuális orientációmat. Példának okáért, a tapétákhoz eléggé ellenségesen viszonyulok. Pedig a piacgazdaság - a fejlődő technika és a fokozott trendkövetés révén - egész szép darabokat produkál manapság. A barcelonai Tres Tintas gyerekszobába szánt tapétái meg egész egyszerűen csodálatosak.

Nincs bennük semmi sablonos, és mivel egy-egy tematikát körbejárva több szín és formavariáció is készül, így szabadon lehet kombinálni a készleteket, alkalmazkodva térhez, illetve a meglévő berendezéshez.

Andrew Zuckerman neve a filmek világából mindenkinek ismerősen csenghet, de talán kevesebben tudják, hogy fotózik is. Méghozzá nem is akárhogyan. És nem, nem tévedtem el, tényleg a Gyerekszobára szánom ezt a posztot, mert eszembe jutott a képek láttán, hogy mennyire odavoltam gyerekkoromban - és most a nagyobbik lányom ugyanígy van - az állatos könyveinkért. Kivéve a pókosért, persze. Azt már akkor sem bírtam elviselni.

Mennyire jó lenne, ha ezeket az élethűbbnél is élethűbb képeket nézegethetnék a lányaim az állatokról, akik így lefotózva szinte lemásznak a képernyőmről menten. Akárhogy is, de meg kell szereznem ezt a könyvet.