ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Olyan babaszobát találtam, amely bár egy kisfiú birodalma, nem érzem nemhez kötöttnek, kislánynak is el tudom képzelni. A színválasztás szerintem remek, bátor és jól eltalált a zöldeskékek-narancssárga-csokoládébarna hármasa, kiegészítve és ellensúlyozva a semleges fehérekkel. Persze, nem csoda, hogy a szoba ennyire jól néz ki, a Little Crown Interior munkáját dicséri.

A legtöbbet használt szín a fehér, a többi csak itt-ott, jól elszeparáltan jelenik meg, de mivel erős színekről van szó, a szoba mégsem tűnik hidegnek, nagyon is lakályos. Ahogy a fehér szín sem tűnik uralkodónak, sokkal inkább ez a nagyon jellegzetes, türkizkék a meghatározó.

A design a Sputnik csillárból indult ki, ez a kissé indusztriál, de mindenképpen retrós, modern jellegű darab volt úgymond a berendezés alfája. A hintaszék a Nurseryworks-től származik, akárcsak az egyedi textilborítást kapott kiságy. A fehér, üveglapos kisasztal eredetére nem sikerült rábukkannom, de tetszik, még akkor is, ha nem igazán gyerekbarát, és egy bizonyos idő után én bizony kipaterolnám a szobából, mielőtt a kölök magára rántja.

Aztán a perselyekre emlékeztek-e? Úgy sejtem igen és szerintem velem együtt többen visszarepülnek az időben most. Nekem kutyás volt, igazából azt hittem, hogy csak ilyen kutyás létezett, úgyhogy jól meg is lepődtem a Lemezárugyár választékán. Kuporgattam benne a filléreimet, szó szerint, merthogy akkor még voltak ugye 10-20 filléresek. Mennyire boldog voltam, mikor összejött egy Donald rágóra való, aminek a képregényét aztán csereberéltük az osztálytársakkal!

Nos, aki a mostani harmincasok közé tartozik, mint jómagam, annak tuti, hogy vannak ilyen és hasonló emlékei. Ide repülünk most vissza, megnézve milyen sokféle perselye is lehetett egy korosztályunkbeli gyerkőcnek.

Elsőként a legismertebbet, a piros nyelves kutyásat teszem be természetesen. Volt valakinek ebből a fajtából a pulis és a kislányos változat? Nem is értem, miért ez a sárga kutyás volt a legelterjedtebb, nekem a pulis jobban bejön, bár igaz, ami igaz, a nyelve erősen túl van méretezve a fejéhez képest.

Gyűjtögethettünk másféle házikó alakúba is. Kedvencem a pszichedelikus macis házikós, aminek a hátoldalán egy nem kevésbé pszicho kacsa látható. A házas formában induló úttörővasutas versenyző tuti a bátyám favoritja lenne, főleg, hogy az oldalán az úttörővasút menetrendje is látható volt, ami szenzációs ötlet.

Az egyszerű doboz alakú perselyekre nem is vesztegetnék sok szót, mert ezekben formailag nagy kihívások nem találhatók, ebbe a válogatásba is csak azért került be ez az egy darab, mert a Piroska és a farkas mese ábrázolásra olyan horrorisztikusra sikeredett, hogy az már említésre méltó.

A legvégére hagytam a legütősebb darabot, ami szó szerint ütős, hiszen a favágó beveri a baltájával a pénzt a perselybe. Kiváló eszköz leendő baltás- és sorozatgyilkosoknak. Persze csak viccelek, szerintem szuper darab, kifejezetten ötletes és kreatív, most is elfogadnám.

Forrás: Magyar Lemezárugyár játékai

Gyerekkoromban apukám mondogatta mindig nekünk, hogy majomparádék vagyunk. Tette ezt annyi humorral és szeretettel, hogy semmiképpen sem sértődtünk meg, sőt nekem azóta is az egyik legkedvesebb gyerekkori emlékem róla ez. Ezért kapta ez a poszt a Bagolyparádé címet. Mert ezek a baglyok annyira szeretnivalóan idétlenek, mint mi lehettünk gyerekkorunkban a bátyámmal.

Amellett, hogy ennyire vidámak és zabálnivalóak, még az is nagy erényük, hogy minden egyes porcikájuk újrahasznosított anyagból készült. Készítőjük, Lori Nichols igazán ért a baglyok, gyerekek, gyereklelkű-bagoly-fan felnőttek és a környezettudatosság nyelvén.

Forrás: Lori Nichols

Mit csinál az igazi Vespa rajongó, ha nagypapaként botra cseréli a robogás élményét, márcsak azért is, mert már a gép is megérett a nyugdíjazásra? Átörökíti fanatizmusát a fiatalabb nemzedékekre. A gyerekeire már valószínűleg menet közben átragasztotta, ámde ott a következő generáció, az unokák hada, akiket még lelkesen lehet fertőzni, nyomot hagyni rajtuk, mint a szűz havon.

Talán ennek köszönhető, hogy egy olasz nagypapa - sajnos, még az interneten sem maradt fenn a neve - saját robogójából készített hintalovat unokájának. A projekthez használt némi üvegszálas anyagot, fémet, fát és műbőrt - mert az ülés új huzatot érdemelt, hiszen azon látszódik a papa ajándékának és új gazdájának neve is: Diego.

Azért mázlista egy gyerek ez a kissrác, nem?

Forrás: Motoblog.it
 

Elképesztő fotósorozatra bukkantam Joshua Hoffine oldalán. A munkásságát csak horrorfotográfiának tituláló fiatalember egyik fotósorozatán a gyermekkori félelmek témáját járta körül - nem kicsit hátborzongató tökéletességgel.

Van itt minden, amitől az ember már kiskora óta retteg: pincelépcső alatt bújkáló rém, ágy alatt kaparászó szörnyeteg, nyikorgó szekrényajtó mögül támadó rém, lépcsőn üldöző éhes farkas. És még számos, hasonló borzalom. Borzalom, de abban az értelemben, ahogy az emberre hatnak a képek. Egyébként nem találom betegesnek, hogy valaki - akárcsak terápiaként - megjeleníti a félelmeket, ahogy teszi azt pl. Stephen King közkedvelt könyveiben. Főleg, ha ilyen színekben, képi világban fogalmazza meg őket, ugyanazzal a maximalizmussal, ahogy mások az élet szebb oldalát festik le. Igaz, ezeket a képeket nem tenném a gyerekszoba falára, sőt, máshová sem.

Ti mitől féltetek gyerekként? És mitől félnek a gyerekeitek?

Forrás: Joshua Hoffine

Azt minden gyakorló szülő tudja, hogy a gyerekek - akarva-akaratlanul, de mindenképp egy ideig - úgy esznek, mint a kisdisznók. És nemcsak azért, mert a finommotorikus mozgásuk még nem igazán koordinált, hanem azért is, mert a kaja jó játék: ismerkedésképpen például ki kell próbálni, milyen a borsófőzelék terülése az asztalon, az arcon, a hajon és egyéb felületeken, és az is érdekes, vajon a vízben feloldódik-e a spagetti.

Egyéb piszkos tevékenységei is vannak a kölköknek, csak gondoljunk a kreatív művészi önkifejezési formákra, mint a gyurmázás, festés, stb. Jó esetben csak a műveletek helyszínáül szolgáló asztal 3 méteres körzetében terít be mindent a festék, zsírkréta, és a falra nem kerül belőle, de általában mégis.

A La Baronne Python előkéje a gyerekek rendetlenség képzési-faktorát hivatott csökkenteni azáltal, hogy nemcsak a gyerek nyakát és ruháját védi, de az asztal egy részét is, a gyerek és az asztal között pedig zsebet alkot, ahová potyoghat minden, aminek potyognia kell. Ráadásul könnyen tisztítható, akárcsak nagyanyáink viaszosvászon terítői.

Az ötlet nem rossz, ezt szögezzük le. Ám egyetlen gyenge pontja mégiscsak van: mégpedig maga a gyerek, aki hajlamos egyetlen lazán elegáns mozdulattal kipenderülni a székből, maga után vonszolva az egész hóbelevancot, netán hasonlóképp váratlanul csak úgy magára rántani mindent. Szerintetek életképes ötlet?

Forrás: La Baronne Python

Emlékeztek arra a népdalra, amiben azt énekeltük, hogy "madááárka, madárka"? Más nem jut belőle eszembe, csak ez a kis részlet dallamostul, de azt sajnos most nem tudom így, online átdúdolni Nektek.

Hogy miről ugrott be ez a dal és egyáltalán: hogy jön ez ide? Az alant látható evőeszközök hozták elő ezt az emlékfoszlányt természetesen. Ezeknél a kézzel készült, madaras gyönyörűségeknél szebb kanalat és villát még nem láttam. Ugyehogy Ti se? Azt írja, hogy milyen jó ajándékötlet, de én nem ajándékba venném, vagy ha mégis, akkor tuti, hogy az utolsó pillanatban mégiscsak megtartanám inkább.

Forrás: Beehive

Nem is olyan rég volt szó építőkockákról, akkor szó érte a ház elejét, hogy az a készlet mennyire elnyomja a gyerek fantáziáját. A mostani viszont teljes mértékben igénybe veszi, az fix.

Az "The Whimsy Tree" Etsy-boltjában találtuk ezt a faépítő készletet, ami a hagyományos értelemben mégcsak nem is kocka. De építeni lehet vele, ráadásul a gyereknek kell beleképzelnie a geometrikusságot a természetes formákba. Emellett környezetbarát, mondhatnánk azt is, hogy recycle a maga módján. Szerintem nagyon jó ötlet, ami tényleg az utcán hevert.

Forrás: Etsy.com - The Whimsy Tree

A Mismish Studio gyerekeknek készült képei színesek, ötletesek, a rajtuk felvonultatott állatfigurák számomra - az éles kontúrok ellenére is - elmosódó álomvillanásszerűek. A magányosan álló alakok báját az esetlegességük adja, az, hogy - megtévesztő módon - valamiféle akár-te-is-festhetted-volna hatásuk van.

És tényleg: annyira egyszerűnek tűnnek, hiszen ezeket az állatokat egyetlen vonallal merített papírra vetheted, színezheted, vagy festheted, és máris kerülhet a szoba falára. Persze, előbb ne feledd, az újságból gondosan, egyesével kivágott betűket felragasztgatni - pepecs meló bizonyára -, akárha egy Agatha Christie-regénybe illő névtelen levelet gyártanál, figyelve, erősen koncentrálva, még a nyelvedet is kint feledve.

A többi, frappáns idézetekkel tarkított, névre szólóan készült kép már nyilván nagyobb hozzáértést kíván, de ezek is amolyan keresetlen,  néhány vonallal sebtében papírra vetett hatással bírnak.

Hogy el ne feledjem: a világnak persze alig találunk olyan szegletét, ahol ne akadna mutatóba egy-két bagoly Zaphodbbnek minden eshetőségre...

Forrás: Mishmish Studio

A tárolás minden gyerekszobában kényes kérdés, sok a játék, sok hely kéne, de az nincs általában, és különben is: legyen praktikus, nézzen ki jól és megtaláljunk benne mindent. Nálunk színes műanyag dobozokba van behányva minden, mert már feladtam a szortírozást, nem kicsit bizonyult sziszifuszi munkának, én meg azt nehezen bírom.

A Cox&Cox tároló zsákjai jó ötletnek tűnnek, merthogy a rajta lévő, igencsak dekoratív ábrák megmutatják, mit hova tegyünk. Az más kérdés, hogy a cipőket és a ruhákat még véletlenül sem tárolnám ilyen helyen, mert ugyebár egy cseppet sem praktikus. Amúgy szemrevalók és egy nagyobbfajta kölök szobájában is megállják a helyüket, a rajtuk lévő füleknek köszönhetően pedig könnyű a helyüket változtatni. Összességébren nézve az elfogadnám kategóriába esnek.

Forrás: Cox&Cox

Újabb cég, aki szeretné a cumisüveges etetést a lehető legjobban a szoptatás élményéhez hasonlóvá tenni. A cumisüveg cumija természetesen a női mellet mintázza, de nemcsak formájában, hanem színében is megpróbálták leutánozni az originál cicit. Utóbbi mondjuk, szerintem annyira nem sikerült. Legalábbis a képek alapján.

A lényeg: kétféle méretben kapható, BPA-mentes, hatalmas betöltő nyílása van, így könnyű feltölteni, a cumirész egyetlen darabból áll, de a beépített nyílások így is segítenek megelőzni a kólikát. A cumisüvegekről alkotott egyéni véleményemet meg megtartom magamnak...

Forrás: Mimijumi

Sokan vásárolunk a gyereknek az IKEA kínálatából, mert viszonylag olcsó, praktikus és tartós termékeik vannak. Más kérdés, hogy mivel annyira sokan vásárolunk tőlük, lassan minden magyar háztartás ugyanúgy néz ki. Kivéve, ha némi kreativitás lakozik az emberben, mint pl. borsoo nevű olvasónkban, aki az IKEA egyik etetőszékét alakította át saját ízlése szerint.

"Kedves Gyerekszoba!

A fényképeken látható Antilop etetőszékünk végigkísérte a gyerekeink növekedését..az első születése után kaptuk már használtan a szomszédainktól, most a negyedik vette használatba. Eddig is nézegettem hozzá párnákat, bélést, lehet is kapni hozzá, de én egy másfélét készítettem. Így végre a negyedik gyerkőc egy hozzá illő béléssel használhatja. A felhasznált anyagok szintén az IKEA-ból származnak, mint maga a szék is. Egyszerű, de olcsó, praktikus darab, most meg egy kicsit mutatósabb  és egyedibb is lett.

borsoo"

Hiába, a textilekkel való játék remek dolog: akár gyerekenként más-más hangulatúvá tehetjük ugyanazt a tárgyat - és nemcsak az etetőszékről beszélünk. Hadd ne érezze úgy a sokadik gyerek, hogy ő mindig csak örököl.

Ti milyen textil kiegészítőkkel tettétek egyedivé a gyerekszobát? További kreatív megoldásaitokról küldjetek levelet rövid leírással, fotóval ide.

Édesbogár figurákat lőttem a minap az Etsy-n, a Skunkboy Creatures boltjában, úgy gondoltam,  ezeket Nektek is látnotok kell. Bár voltak már itt kézzel készült remekek, édesbogár jószágok, nem kevesen,  ekkora cipőgombszemeket csecsemőkorú csemetéimen bámultam meg utoljára - bár ők "zsebóraszem" néven futottak annak idején -, tünemények mind, egytől egyig. Naná, hogy láttukra az anyai szív moccan és hatódik, kócosak, harmatosak, bámászak és szeretnivalók.

Az élmezőnyben, ha szavazni lehet, a kölökzebra figyel, az álmos bagolylány és a kíváncsi bagolyifjonc pedig kizárólag Zaphodbb bloggerina kedvéért került a díszhelyre.

Forrás: Etsy.com - Skunkboy Creatures

Először a kiságy feletti mobil ragadta meg a figyelmemet, aztán a szegőlécen pipiskedő bíbicek lopták be magukat viharos gyorsasággal a szívembe. A szoba gazdája, a négyhónapos kisfiú, Rett neme születéséig meglepetés maradt, így a szülők olyan szobát terveztek neki, amely akkor is megfelelő lett volna, ha kislányuk születik.

Régi és új elemek keverednek ebben a szobában, tökéletes harmóniában férnek meg egymás mellett, és együtt mégis modern hangulatot biztosítanak, egy csipet nosztalgikus fennhanggal.

Gyönyörű a kiságy és a komód, praktikus a nyitott és alacsony könyvespolc, ám a szoba egyediségét mégiscsak a részleteknek köszönheti - ezek pedig mind a szülők fantáziáját és keze munkáját dicsérik. Fent már említettem a kiságy feletti mobilt: egyszerű ötlet, de annál fantasztikusabb, szélforgókat lógattak fel, így azok nemcsak ide-oda mozoghatnak a huzatban, de még foroghatnak is, így duplán lekötik a cseperedő embergyerek figyelmét.

Vagy ott vannak a bíbicek, akik hol befutnak egy bútor mögé, hol éppen előmerészkednek, hátha senki sem veszi őket észre. De említhetném a kiságy fölé festett, egyetlen betűt, mely a kisfiú nevére utal: nem túlcicomázott, nagyon egyszerű, kissé retrós, élénk piros színnel körülölelve, amit a gyerekek úgyis imádnak.

A falak halványkékek, már-már szürkébe hajlanak, kellemes nyugtató atmoszférát teremtenek. Rímel rájuk a fehér-kék, vastag, puha szőnyeg, és a szép vonalú komód szürkéskékje. Egészében a szoba nagyon otthonos, nyugodt helynek tűnik, amelyben azért épp elég látnivaló várja a gyereket, hogy már itt elkezdhesse a világ felfedezését. 

Forrás: Project Nursery

Hiánypótló darab következik, nem is egészen értem, hogyan élhettünk nélküle eddig. Jó-jó, igazából csak irigykedem, hogy nem nekem jutott eszembe. Mi szerkesztőségileg szeretjük az egyszerű dolgokat, és szeretjük a saját készítésű játékokat is.

A Rolobox összegyúrta a pofonegyszerűt a kreatívkodással: a kiscsalád megalkotja az autót, hintót, bármilyen mozgó járművet, aztán megveszi a Roloboxot, amivel az alkalmatosság képes lesz majd gurulni. Kerekeken, csavarral rögzítve, betonbiztosan. Még húzókát is kapunk hozzá. Ugye, hogy minden háztartásba kellene egy? De hozzánk inkább kettő.

Forrás: Rolobox