ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Az élet legtöbb területén megszívlelendő és célravezető lehet szem előtt tartani a felszólítást, miszerint: egyszerűsíts! Ez alól miért pont a hintalovak képeznének kivételt, ugye? Persze itt a blogon a számtalan korszak, és ország számtalan stílusú hátasa között voltak azért már-már jelzésszerű szint alá redukált jószágok, de a mostani készség mind a befektetett munka, mind a forma tekintetében viszi a prímet. Szerintem. Sokkal több körítést szerintem nem igényel, beszéljen a kép...

Forrás: Hilla Shamia

Jó hírünk van! Már alig vártuk! Hiszen ha már volt eddig is női és férfi minifig, akkor előbb-utóbb el kellett jönnie ennek a pillanatnak! Gyarapodott a család LEGOéknál! De ez még hagyján, rögvest nagycsaládra gyúrtak és rengeteg fiuk és lányuk született. Ha a gyerek - vagy a szülő - nagy legós, akkor elkerülhetetlen, hogy otthon is szaporodjanak egy kicsit a figurák, mondjuk, innen.

Forrás: Brothers Brick

A képeket elnézve írhattam volna kérdőjelet a poszt címe után teljes lelki nyugalommal, mivel nem vagyok benne biztos, hogy ezeket a kissé ijesztő lényeket bárki is szeretné a gyerekszoba falára akasztani. Bár ijesztőségük mellett van bennük valami sejtelmes báj, amitől szeretni kell őket. 

Nem is annyira gyerekszobába készültek természetesen, mint inkább művészeti remekként kell őket kezelnünk. Travis Louie’s "The Creature Show" projektjének festményei kétségkívül elbűvölőek és egy varázslatos világba kalauzolnak el minket, ahol furcsa teremtmények között repdeshetünk egy kicsit a fantázia birodalmában.

A Hanoi Torony típusú rakosgató/építő játékok is örök darabjai a mindenkori gyerekszobáknak. Végtelenül egyszerű játékok, amik nagy hatékonysággal kötik le a legizgágább kiskorúakat is, miközben hasonló intenzitással fejlesztik a motorikus képességeiket. A Gween Toys csapata dobott az eredeti koncepcióhoz még ezt-azt, az eredmény pedig több, mint pofás.

Ezek játékok ugyanis nem csak tetszetősebbek lettek a formavilág felturbózásával, de a fentebb emlegetett készségfejlesztés mellett a 2-5 évesek játszva ismerkedhetnek a színekkel, betűkkel, és a számokkal. De persze egyéb lehetőségeket is találhatnak a kis felhasználók és szüleik. A gombás készlet például - az általam oly sokat emlegetett - dekorációs célra is tökéletesen megfelel...

Azt mindenki vágja, hogy a kiszuperált gumiabroncsból remek gyerekhinta lehet, ha két erős függesztéket szerelünk rá, ugye? Egyszerű kis recycle projekt ez, a kölkök meg hálásan imádják utána az új játékszert, mert jól bele lehet ülni-süppedni a közepébe. De Ti gondoltatok már arra, hogy máshogy is lehet hintát készíteni egy abroncsból? Én nem, és már megint csapkodom a homlokom erősen, vörösödik a bőr. Ezt nézzétek!

Forrás: Pinterest

A nyalókát minden gyerek szereti, ez is egy olyan elengedhetetlen tartozéka a gyerekkornak, mint például a vattacukor. Felnőtt fejjel visszanézve nem mindig értjük, hogy mi is volt pontosan annyira nagyon jó benne, de kedves emlékként él bennünk.

Megreformálva a nyalókákat, hogy ne csak a kakasos és a szivárvány színekben pompázó pálcika jusson nekünk, sőt, akár felnőttként se legyen ciki nyalókázni, itt vannak a logó nyalókák. Mert mennyivel menőbb egy Nike vagy egy McDonald's emblémát nyalogatni, ugye.

Persze ez a fotósorozat igazából nem ezért készült, mélyebb értelme van és társadalmi tükröt is hivatott mutatni, de ennek nem megyünk a mélyére, maradjunk a felszínen és a gyermekkorra emlékezve nyaljunk egyet az Apple logón.

Legoból bármit lehet építeni, ez újfent bebizonyosodott, amint szembejött Dante Isteni színjátékából a Pokol 9 köre. Tulajdonképpen bámulatos, hogy egy gyerekjáték mikre ihleti az embereket.

Mihai Marius Mihu, aki nemes egyszerűséggel foglalkozására nézve Lego művész, fogta magát és megjelenítette a híres mű összes kínszenvedésének helyszínét. Tette mindezt ráadásul úgy, hogy magát a könyvet nem olvasta, csak kis kivonatokat a neten fellelt anyagokból, szerinte azért, hogy így új szemszögből tudja bemutatni a Poklot, szerintünk meg nem akart megbirkózni a nem annyira könnyed nyári olvasmánnyal.

Aki továbbra sem állhatja a krétaport a zárt térben, nagy mennyiségben, most ne figyeljen ide!

Mert egyébként szerintem igenis említésre méltó darab a holland Notoys kollekciója, ami egy asztalkából és két ülőkéből áll. Az egyszerű és nagyszerű ötletük mindössze a firkálható oldallapokban rejlik amik alapállásban egy macskacsaládhoz teszik hasonlatossá a kisbútorokat. Aztán persze a kreativitás és egy kupac kréta kérdése hogy mivé alakulnak át...

Ki az, aki még sosem hajtogatott papírcsákót a kölöknek? Aki még sosem anyázott ollóval a kezében azért, mert a gyerek koronára vágyott? Senki? Én is így gondoltam! Mert a kölkök totál odavannak a hasonló fejrevalókért, az fix. Na, de a kiskorúak - és felmenőik - vizuális neveltetését nyilvánosan is felvállaló blogon mégsem szerepeltethetünk holmi újságpapírból hajtogatott izéket, ugye?

Úgyhogy bemutatnám Nektek Stuart McLachlant, aki a papír fejfedőket művészi szintre emelte, az egyszer már biztos! Bátrak vagy lézervágóval rendelkezők megpróbálkozhatnak az otthoni kivitelezéssel, de aki beéri az elkerekedett szemű szimpla csodálással is, az kattintson a forrásban megadott linkre, hogy még több képet nézegethessen. Zseniálisak!

Igazi recycle projekt következik - egy bicikli ruháknak! Mert a régi, megunt bringát sokszor az ember nem akarja eladni, végül is mennyi emlék és kaland fűződik hozzá. Ám egy használaton kívüli kerékpár azért nem kevés helyet foglal, így ha van otthon egy ügyes kezű, barkácsolástól nem megrettenő apuka, már neki is lehet állni az átalakításnak: készítsünk a bicikliből ruhatárolót a gyerekszobába.

Az biztos, hogy a legunalmasabb enteriőrt is fel fogja dobni egy ehhez hasonló egyedi tárolóegység.

Forrás: Naifandtastic

Régi nagy kedvencem az Oilily, ők aztán nem félnek a színektől és a mintáktól és azok keverésétől! De nem ám! Az Oilily ruhái szinte mindig túldíszítettek, túlmintázottak és vibrálóan, tüzesen színesek. A 2012-es Once Upon a Time kollekció azonban mintha egy kicsit más csapásirányt jelölt volna ki. Nem sokkal, de mégiscsak egy új irányvonalat.

Itt ugyanis a ruhák nem annyira túlzóak, forma és színkavalkáddal lázadók, mint az eddigi kollekcióik. Kicsit visszafogottabbak - de tényleg, aki nem hisz nekem, az nézze meg a régebbi kollekciókat! És mégis zabálnám az összeset.

Mert ezeken a darabokon, ahogy azt a kollekció neve is sugallja, egy egész mesevilág kel életre. Pontosabban hol a ruha anyagán elevenednek meg a mesék, hol pedig a viselője változik át egy-egy mese hősévé. Mindegy is, mesés cuccok ezek egytől-egyig, függetlenül attól, hogy grafikus, retró mintás vagy romantikusabb díszítéssel látták el őket. Igazi, gyerekekre való ruhák - és az utolsó fotó gegje a hétmérföldes csizmával és a azzal a nagyra nőtt -növesztett - nózival pedig már tényleg fülig tolta a számat kétoldalt.

De gyorsan! Vegyetek egy rakás maszkolószalagot, és uccu, essetek neki a nappalinak! Keresztül szőnyegen, pamlagon és dohányzóasztalon, könyvespolcon és egyéb tereptárgyakon: építsetek a ragasztószalaggal autópályát a kölöknek! Fix, hogy reggel hatalmas örömrivalgás fogadja majd a művet, ahogy az is, hogy ha esős-hűvös az idő, akkor sem fog nyűglődni, hogy demenjünkmárajátszórale!

Forrás: Help Me Grow

Virágözönben várja a nyarat Anne Kurris, belga tervezőnő, aki eredetileg grafikusként dolgozott többek között Jean-Paul Gaultier, Dries van Noten és a Flamand Opera számára, onnan nyergelt át a gyerekruhák világába. A kollekció maga erősen merített a virágok seregéből - nemcsak a minták miatt, de a színek vibráló kavalkádja okán is.

Fantasztikus, vidám párosítások, a szabásvonalak emellett sok esetben nem is különösebben bonyolultak - bár az a horgolt virágrátét engem teljesen ámulatba ejtett -, igazán frissítő hatással vannak a szemre-lélekre. És nyilván a testre is, hiszen az alapanyagok egytől-egyig természetesek, a méretezés pedig 0-18 éves korig nyúlik.

Forrás: Anne Kurris

A biztonsági gyermekülés viszonylag friss találmány, évtizedekig azonban a hátsó ülésekhez még biztonsági övet sem szereltek be a gyártók. Emlékszem magam is arra, hogy az öcsémmel a hosszabb családi utakon az ülésre térdelve kokettáltunk a mögöttünk haladókkal, időnként eldőltünk aludni egyet, de még arra is volt példa, hogy ott helyben rendeztük le némi fizikai agresszióval a testvéri félreértéseinket, súrlódásainkat. Más kérdés, hogy az én gyerekem bizony már az első perctől bekötve utazik és eszembe nem jutna ülés nélkül beültetni a kocsiba.

Régen is voltak biztonsági felszerelésekre utaló próbálkozások, mint például ez a Bébé-Confort ülés 1952-ből, amelyet az első ülés támlájára lehetett erősíteni. Ha ma meglátnám használatban, menten szívrohamot kapnék, azt hiszem.

Ezen a fotón két berendezés is látható, bár csak az egyik igazán szembeötlő: az, amiben a baba ül az ablakban. A kicsi refluxos volt, így etetések után mindig egy ideig függőlegesen kellett tartani, ezt oldották meg a pihenőkben ily módon a szülők. A másik berendezés - látszik az, még ha csak a csücske is - egy függőágy, amiben, ha a pici álmos volt, a szülők letették aludni menet közben.

A harmadik képtől konkrétan sokkot kaptam, pedig nem érzem magam paraszülőnek, de tényleg. 1951-ben a Popular Mechanics szeptemberi számában jelent meg ez a barkácsötlet: sk elkészíthető, autóban használható "járóka". A cikk szerint nemcsak arra alkalmas, hogy a gyerek jól eljátsszon, míg apa-anya a vezetésre próbál koncentrálni, de állításuk szerint egy hirtelen fékezésnél kifejezetten védő hatással bír a gyerekre. Látszik, hogy akkoriban még nem nagyon végeztek törésteszteket...

Nem ajánlom senkinek sem az elkészítését! Azért én hálát adok az égnek a biztonsági gyermekülésekért - vagyis inkább a tervezőknek, azt hiszem, nekik több közük van hozzájuk -, de az is tény: mi is felnőttünk valahogy. Például úgy, hogy szüleink jól szétcsaptak köztünk, ha a hátsó ülésen visítoztunk meg ugráltunk. 

A hintalovakat még mindig szeretjük, és úgy látszik mások is szerte a világban, mert nem látszanak apadni az ez irányú források. Most például két gyönyörűséget is dobott a gép. Mindkettő egy-egy műalkotás. És köszönőviszonyban sincsenek egymással - már azon túl hogy hintalovak. Az egyik hatvanéves, fából van és meseszerűen egyszerű. A másik fém és egy dinamikus absztrakció. Ez utóbbi ráadásul egy friss alkotás és a 29 éves J.Key Schneyorson izraeli iparművész keze munkáját dicséri.