ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Van az úgy, hogy a legózásból sosem nő ki az ember, nincs ebben semmi rossz, olyan ez, mint a kötés vagy a horgolás, neadjisten keresztszemezés, kikapcsol és elnyugtat. DeTomaso Pantera is így van ezzel, lelkesen építget ezt-azt a műanyag kockákból, nem is akármilyen kreativitással és ügyességgel.

Most például a brit madárvilágnak szentelt egy sorozatot, így kockásította a csicsergő madarakat, nem kevés munkaórát és ötletet beleölve egy-egy tollas megépítésébe. A végeredmény viszont megérte a dolgot: fantasztikusak lettek a madárkák - nekem naná, hogy a vörösbegy és a jégmadár a kedvencem -, ráadásul úgy terjed hírük a neten, mint a futótűz, úgyhogy simán lehet, hogy ebből még madárvédelmi hullám is lesz.

Forrás: MOCpages és Flickr

A dodónak nem lett volna szabad kihalnia. Már csak design szempontból is megőrzendő kis jószág volt. Annyira el lett számolva minden paramétere a tervezés során, hogy csak szeretni lehetett. Nem mondanám hogy cuki, de szerethető. Az olasz Albruno Studio-nál is így lehetnek ezzel, és ha már dodót fába álmodták nem álltak meg, hanem elindítottak egy kihalt állat sorozatot.

Persze hogy fából, és persze hogy kézzel. Ez mondhatni természetes, mondhatni tartalomhoz a forma. De hogy az erszényes farkas és a kínai édesvízi delfin a baiji után mi jön az még kérdés. Ahogy az is hogy hogyan áll meg egy keréken ez a madár?

Nem is olyan rég írtam a kártyák várrá transzformálása iránt érzett szenvedélyemről, most meg tessék, egy ilyenre akadok. Mármint Dor Keenan kis teremtményeire. Amikkel biztos megint remekül elszórakoznék - természetesen a gyerek társaságában szigorúan.

Ez a jóember ugyanis régi kártyalapokból lendkerekes autókat fabrikált - vákuummal formálta meg, majd tette szilárdabbá a lapokat. A kártyaautók rendesen működnek, lehet velük versenyezni, vagy Alice-t képzeletben megutaztatni rajtuk.

Forrás: Dor Keenan Industry

Jó régen, de írtam már a See Kai Run cipőcskéiről szegény mostohatestvér blogunkon, a Gyerektrenden. Annyi változott azóta, hogy a See Kai Run belopta magát az én kisszívembe is, kár, hogy már kinőtt belőlük a gyerek, tutira rendelnék belőlük párat. Főleg ebből a tavaszi kollekcióból, ami igen erősre sikeredett.

Csodás színek és formák, jó kombinációk, érdekes részletek. A lánycipőkben most különösen bámulatos darabokat láttam a katalógusokban, de azt hiszem, ha fiam lenne, akkor sem esnék különösebben kétségbe, hogy találok-e vajon majd egy tetszetős darabot. Emellett pedig hozzák a szokott magas minőséget, jó kiképzést, minőségi alapanyagokat, jó kidolgozást. Szép ez a tavasz, ahogy elnézem.

Jön a nyár, jön a napsütés, és én bizony annak a híve vagyok egy zöldszemű kölök szülőjeként, hogy jobb, ha van kéznél egy olyan napszemüveg, amit a gyerek fejére tehetek és mégsem teszi tönkre két perc alatt. Valamint valóban megvédi a szemét, nemcsak a móka kedvéért nyomatják rá a matricát.

Ha pedig a napszemüveg még egy-egy igazi sztár vagy híresség jellegzetességével is rendelkezik, az már tényleg csak hab a tortán. Jackie Kennedy eleganciája, Lennon kerek extravanganciája, de a többi keret is egytől-egyig egész biztosan jól fog állni a kicsiknek. A keretek nemcsak jó minőségűek, de biztonságosak is, így akkor sem kell félni, ha netán zakózik egyet a kölök. Nekem a fentebb emlegetett Jackie a kedvencem. És Nektek?

Forrás: Sons + Daughters

A lemezből hajtogatott felhúzható készségek a nosztalgiázás rózsaszín hevületének okán is kedvenceim, a robotok iránt táplált rajongásomat pedig a jelen blogot rendszeresen olvasó kedves internetező gyerekek is megtapasztalhatták már. szóval a kettő keresztmetszetében található játékok hatványozottan képezik a szívem csücskét. Például ezek itt alant.

A House 8810 oldalán is meg lehet rendelni, én itt bukkantam rájuk, de mivel (természetesen) kínai gyártmányúak, feltételezhetően máshol is felbukkanhatnak. Esetleg olcsóbb árképzéssel...

Szeretem azokat, akik képesek a legzavarosabb időkben is pozitívan gondolkodni és meglátni az apró, rejtőző szépséget a mindennapokban. Lehet, hogy ez nyálas dolog részemről, de szerintem elképesztő teljesítmény ez. A spanyol Chispum nevű cég már mottójában is felvállalja ezt a szemléletet, és ezzel egy perc alatt belopták magukat a szívembe.

A másik pillanat, mikor jó mélyre be is ásták magukat oda, az volt, mikor megpillantottam a termékeiket. A falmatricáikat, amiket egytől-egyig remek és tehetséges művészemberek terveznek. És amikből csak úgy árad a boldogság, az elfogadás, a szeretet. És amikből 48 órán belül bárki szerezhet magának egy neki tetszőt. Big like nekik!

Szörényi Virág kétszeresen is elkápráztatott. Bélyegeket - meg hozzávaló borítékokat és pecsétet - tervezett egy iskolai projekt keretében a Fővárosi Állat- és Növénykert számára (továbbiakban Állatkert és kész), méghozzá igen jól sikerült szériát. Nyilvánvaló, hogy az összes kölök majd ilyenért rimánkodik a szülőknek a postán és az állatkertben, ha kapható lesz egyszer.

És én remélem, hogy kapható lesz, mert tetszik a forma, a grafika, a színvilág, meg a bagoly is. Büszkeség meg azért van, mert ritka, hogy magyar tervező munkáiról írnának a külföldi oldalak, ám Virágról már több helyen is említést tesznek - amivel az Állatkert is jól jár, azt hiszem.

A lányaim valami érthetetlen okból nyilvános helyen szinte kizárólag spagettit hajlandóak enni, ami az elemek fölöttébb mókás párharcába szokott fulladni. A körülöttünk ülők meg a nevetésbe. Bele. Keisuke Tsubakimoto motivációja szerintem nem ezen latifundiumon nyugszik feltételezhetően. Ha nagyon bele akarnék magyarázni is bármit, hát a japán sznob hozzáállást az európai villához vezérfonalon indulnék el, ami számukra kábé a kézzel evés kultúrfokán áll.

De mindezen okoskodásokat mellőzve, egy igazán pofás evőeszközt sikerült fiatal formatervezőnek kreálnia, amiről így ránézvést azt is elhiszem, hogy megkönnyíti a tésztafélék bevitelét az a plusz egy hegy.

Forrás: Tokyo Mildtown Award 2011

A sok szék egyben vicces bútordarab lehet a gyerekszobában, bár a legkisebb székről nem tudom elképzelni, hogy tulajdonképpen mekkora méretű gyereknek is gondolta a tervező, Kirsten White.

A lényeg a design és hogy a helytakarékosság nevében anya, nagyobbik gyerek, kisebbik gyerek és annak babája is kap széket, nem mondom, hogy kényelmeset, de legalább jólkinézőt.

Forrás: Brothers + Sons

Színházi kellékeket mutatok most, egész pontosan maszkokat, amelyek egy zenés bábelőadáshoz készültek. A "Cow musician" darab maszkjait egy művészházaspár, a Muku tagjai ötölték ki, nemes egyszerűséggel valósították meg, barátságos, minden korosztály számára befogadható és elfogadható formában. Ráadásul tuti, hogy az utolsó sorban is jól látható, melyik szereplő kicsoda. Hogy elvinném a gyereket megnézni a darabot, az fix.

Forrás: Made by Muku

A kedves internetező gyerekek vizuális fejlődését megtámogatandó feltámasztom a képajánlgató rovatunkat. Mégpedig Annie Bach seattle-i művésznő nyomataival. Amik annyira egyszerűek, és annyira cukik, hogy még a tegnapi japán vonulatba is beillenének, ha történetesen (ugye) nem amerikai lenne. Képei meseszerűek és egyedi módon karakteresek, dekorációnak nem is tudnék jobbat elképzelni állatbarát kölkök szobájába.

A gyerek első szülinapjára kapott egy, a Belle & Boo uzsonnás dobozaihoz hasonló dobozkát. Részemről azóta is szakadatlan szerelem - de a gyerek is odavan érte. Mondjuk, nem csoda. Hiszen a bádogban, mint anyagban is van valami egészen érthetetlen módon szeretnivaló. És még festett is, egész életkép látható rajta.

Akárcsak a Belle & Boo dobozokon, amelyek nagy erőssége szintén a dekorációjuk: igazi vintázs beütésű, békebeli darabok, olyan meleg nyári délután illatúak, akár a kalózhajósra, akár a teadélutánosra esik a tekintetünk. Biztos jól is esik belőle a szendvics, az alma meg anya süteménye. Kár, hogy ma már a legtöbb iskolás műanyag uzsonnás dobozt használ, nem?

Forrás: Belle & Boo

Van az a polak-wengeres mondás, miszerint barátok vagyunk, együtt sírunk és borozunk, és hát istenbizony nyitnék egy üveg bort a Protein Design munkatársainak a barátság jegyében, annyira jó cuccokat csinálnak. Csupa színes-szagos, vidám, mókás kisbútort, kiegészítőt, amivel telis-tele lehetne tömni a gyerekszobát.

Itt van példának okáért a Pleciuga pad, amely egyben játéktároló is, és még kerekeken mozgatható is. Hogy azon már ne is rugózzak, mennyire nagyszerű, hogy az alapanyaga csupa kidobásra ítélt magazin! Vagy a Recik rajzasztal szett padokkal, amelyek az alkotás szabadságát adják meg a gyereknek - a szülő aggodalmaskodása nélkül. És mennyire helyes a Pleciaki ülőke is, ami padlópárnának és ismételten tárolónak is használható, multifunkci darab. Vagy a She lámpák, amelyek asszonyos lámpabúrájából valamiféle megnyugtató biztonságérzet áradhat éjjelente a gyerek felé.

Úgy döntöttem, kedves internetező gyerekek, hogy ma japán napot tartunk itt a blogon. A következő egyszerűségében is szép darabot a témához Kohdai Iwamoto szállítja, mégpedig Steps fantázia nevű padjával.Több generációs, vagy ha úgy tetszik, több funkciós padról van szó, ami szerintem mókás és igencsak dekoratív. Az apró részletek, a színek, a lekerekített formák mind mind harmóniát sugároznak.

Szinte hallom az áramló csí halk zümmögését...

Forrás: BraveHomeDesign