ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Igazi őmlítős tolltartó-csemegét találtam Anna Bajor oldalán azoknak, akiknél a gyerek nem kedveli a párhuzamos, elvágólagos rendben tartandó tolltartókat. Egyszerű ötlet, egyszerű, de mégis pazar megoldással: a hal-tolltartót a zipzárral tökéletesen szét lehet belezni, így könnyen átlátható a tartalma, útközben pedig pont olyan, mintha egyre nagyobbra tátaná a száját. Hogy bekapja az asztalon szanaszét heverő ceruzákat - vagy egy másik halat.

Forrás: Anna Bajor

Szólunk előre, hogy 2012 májusában nagy durranásra készül a LEGO: ekkor dobják piacra a 2127 darabból összepakolható R2-D2 szettet, amihez hasonlót már korábban is magáévá tehetett minden fanatikus, ha megvette a 2002-es Technic vagy az 1999-es mindstorm változatot, de ez most más. A kifejezetten a Star Wars-ra kihegyezett sorozat harmadik darabjáról van szó ugyanis, a 31 cm magas és 18 centi széles figurát megelőzően két másik figura került még forgalomba: Yoda és Darth Maul.

R2-D2 figurája amúgy mozgásképes lesz, és tud majd pár trükköt is: például forog majd a feje és az elülső panel lenyitható lesz, alatta kis meglepetésekkel, kis körfűrésszel és csatlakozóval. És még egy R2-D2 minifig is jár majd hozzá.

Forrás: Wikia 

Legóból mindent lehet. Elvileg. Majdhogynem gyakorlatilag is. Főleg ha megvan az a bizonyos hozzáadott érték. A Jung vom Matt hírügynökségnél megmutatták hogy minimálban is lehet maximumot nyújtani, főleg ha kultikus rajzfilmekhez nyúlnak a kis kockák népszerűsítése okán. Nem tudtak mellényúlni, megtalálták a jellemző pixeleket és műanyag kockákká nagyították. Ennyi. Zseniális.

És remélem minden kedves internetező gyerek felismerte az összes kép eredeti szereplőit...

A következő Barbie fikció csupán, vagyis maga a Barbie, aki McDonald's-os erőnek van öltöztetve létezik, csak a doboz feliratok vannak meghackelve. Szerencsénkre, mert  így percekig vihoghattunk azon, hogy elképzeltük, amint átnyújtjuk a gyerekeinknek, hozzáfűzve, hogy "natessék, ezért kell tanulni rendesen, csajok". 

Ami külön öröm, hogy egész sorozat lehetne ebből, amint azt olvashatjuk a dobozon, kreativitás kérdése az egész. Barbie használt ruha gardróbját és kicsiolcsó lakását is boldogan begyűjtenénk, hogy teljes legyen a kép. Ahogy csöves Ken sem hiányozhatna a sorból. 

Gonosz vicc és természetesen nincs azzal semmi gond, ha valaki a McDonald's-nál dolgozik. 

Forrás: Piquant Salty Humour

Nem vagyok oda továbbra sem a tematikus szobákért, de azért az sem elvárható, hogy egy gyerekszobában ne jelenjen meg semmiféle motívum, ugyebár. Ha már téma, hát a természet adja magát, hiszen a gyerekek szeretik - nemcsak az állatokat, de a növényeket is -, no meg a szülők is. Sőt, utóbbiaknál sokszor pont a gyerekvállalással tör elő a nagy természetszeretet. Ami persze nem baj, jobb későn, mint soha.

Úgyhogy most olyan gyerekszobákat fogunk bemutatni, amelyeknek a témája így vagy úgy a természet. Mert azért nem árt a jó példa, hiszen sokszor látni, hogy a szülők a gyerek szobájába mindenféle habos báránykákat, mosolygó napocskákat és vigyorgó kiscicákat pakolnak fel a falra, textilre, bútorra. Már bocsánat, de ízléstelen módon. Pedig lehet ezt másképp is - és erre példaként első körben főképp olyan szobákat tárunk elétek, amelyek a faunát vagyis az állatvilágot csempészik a gyerekek mindennapi életébe.

Például ezzel a roppant egyszerű módszerrel: természetes alapanyagok, abszolút semleges színek, és egy meghatározó darab, mint ez esetben a szarvasos ágynemű. Tisztaságérzetet keltő, tökéletes harmónia.

Ha kicsi a hely és azon is több gyerek osztozik, a recept akkor is működik: ebben az apró szobában lambériával és állatmaszkokkal idézték meg a természetet. Az emeletes ágy ötletes kivitelezése külön említést érdemel, lévén, hogy egy része a szekrény mögé bújik, a szülők biztosak lehetnek benne, hogy a fent alvó gyerek nem fog lepottyanni a földre.

Ez a szoba is remek példa: bár a falon függő két trófea talán túlzásnak tűnik - bár a vadászatot kedvelő családokban semmiképp sem az -, az érintetlenül hagyott fagerendák, és a csipetnyi extravaganciát képviselő vaddisznó bőr önmagában is megidézi a természet hangulatát.

De ha már az extravagancia szóba került, következzen egy minden ízében ilyen szoba. Van itt minden: bárányok, autók és skótkocka, kicsit sem gondolnánk, hogy összeillenek, és mégis, valahogy otthonosan meleg hangulatot áraszt ezek kombinációja.

Alapvetően két stílusért vagyok totálisan oda gyerekdivat terén, de azokért nagyon: a skandinávokra jellemző retróért, és a franciák kifinomult, merész ruházataiért. Most is az utóbbira találtam egy remek példát, a La Princesse au petit pois-t - vagyis a Hercegnő és a Borsót.

A cég egyébként annyira francia, hogy ha az oldalon angol nyelvre vált az ember, a szöveg nagy része akkor is francia marad. De nem is ez a lényeg. Hanem a ruhák. Amelyek a franciákra jellemzően sötétebb alapszínekkel, viszonylag kevés mintával operálnak -  bár, ha van rajtuk, akkor az viszont cseppet sem visszafogott -, a szabásvonalak és az anyagválasztás miatt pedig az ember úgy érzi, mintha visszacsöppent volna a boldog békeidőkbe.

Forrás: La Princesse au petit pois

Nem tudom eldönteni, hogy abszurd vagy praktikus a következő termék. Mert hát az ujjszopás egy nagyobb gyerek esetében valóban problémát jelent a családnak, és bár általában valami oka is van a dolognak, mindenki - még a gyerek is - szeretne rá mielőbb megoldást találni. És ez azért emberségesebb megoldás, mint keserű cuccal bekenni a gyerek körmeit, hogy egyéb praktikákról már ne is ejtsünk szót.

Közben meg mégiscsak abszurd, hiszen az ujjszopás berögződött szokása általában csak tünet, és ha csak ezzel foglalkozunk, attól a gyerek egyéb problémája még nem fog megoldódni. Meg arra is kíváncsi lennék, vajon hogy fogadják a gyerekközösségek azt az addikt módon ujjszopó gyereket, akinek a kezére húzzák a Thumbusters leszoktató kesztyűt. Gyanítom, hogy kvázi céltáblaként... Szóval, segítsetek dönteni: hasznos vagy hülyeség?

Forrás: Thumbusters

A tavaszi langymeleg állandósulásával egyre többet időt tölthetünk a szabadban, a szerencsésebb helyzetben lévő kedves internetező gyerekek például a saját családi territóriumnak tekinthető kertben. És a legszerencsésebbeknek a kertben van valami saját kuckója. Amilyet most mutatok olyan persze még nekik sem...

Ilyen fészek formájú egyelőre a dél-afrikai Porky Hefer gyerekeinek van. A tervező még csiszolgatja a természetes anyagú és formavilágú készséget. A második verzió tervei szerint kevésbé fog koponyára hasonlítani, és a funkciók tekintetében is barátságosabb lesz. Ja, és vízálló. Persze én így is bevállalnám!

Mert hát a babaházban is meg kell főzni a betevő falatot, nemde? Erre kínál az Esthex egy ragyogóan egyszerű, öko-recycle kiskonyhát mini méretben. Igazán nem is értem, hogy a frászba nem nekem jutott eszembe az ötlet - homlokcsapkodás megvolt, köszönöm.

És ha még gyurma-edények is kerülnek rá, kész a tökéletes babakonyha, nem marad éhen senki sem a babaházban!

Forrás: Esthex

Örvendezzünk, vigadjunk, elérkezett végre William és Kate Barbie baba formában, teljes esküvői pompában. Mert ez fontos, hogy a gyermekeink is átéljék a királyi esküvő rongyrázását és eljátsszák otthon, a kis kuckójukban a világ fontos történéseit, bár erősen kétlem, hogy az én lányaim értenének ebből bármit is, ám ettől még lehet, hogy más kölkincék tökéletesen tisztában vannak vele, kik ők.

Tudom én, hogy nem gyerekeknek, hanem inkább gyűjtőknek készült, igaz, azt még egy kicsit betegebbnek gondolom, mintha gyerekjáték lenne. Valószínűleg csak azért mert Barbie és ha mindezt Waldorf babákkal követték volna el, semmi gondom nem lenne az ég világon (de). Mindenesetre taps, hogy megint egy piaci rést betömött a Mattel.

Forrás: Geekalerts

Gondolom Makk Marci a legtöbb olvasónknak megvan. Mármint az emlékeiben legalább. De ha nincs az se baj, végülis a forma örök inspirációforrás, most is rábukkantam egy érdekes családra. Mégpedig a francia son-ca design stúdióban. Stílszerűen erdei manósra vették a figurát, még a színvilágtól sem rugaszkodtak el. Nekem bejön, bár a mai ingergazdag környezetben lehet hogy elvesznek...

Nehogy kidobjátok! Persze, egy padláson porosodó, a 80-as évek hullámára emlékeztető aktatáska is megteszi - kincset érő darab lehet belőle. Persze, csak akkor, ha hajlandóak vagytok egy kis melóra vele. Tökéletes babaház lehet ugyanis bármelyik bőröndből, kicsit nagyobb mélységű, merev falu táskából.

A csodához nem is kell más, mint néhány kartonlap a megfelelő méretre vágva, feldíszítve különféle textilből készült, változatos szobabelsőkkel. Hogy cserélhetők legyenek a helyszínek. Ha van akkora a bőrönd, még tárolóként is funkcionálhat a babák és ruháik számára. Zseniális ötlet, és ismét munkába állíthatunk vele egy egyébként kidobásra szánt tárgyat.

Forrás: Hart & Sew

Vége annak az időszaknak, mikor a gyerek maga hordta elénk halomba a társasjátékokat, hogy "naaaa, anya-apa, játsszunk egyet!"? A kamaszgyerek húzza a száját egy közös családi csatározás ötletének már a hallatán is? Itt a megoldás!

Mint tudjuk, minden kamasz imádja a netet, ismerik is, mint a tenyerüket, szüleiknél is jobban! Elég, ha egy olyan játékkal rukkolunk elő, ami kombinálja a társasjátékok minden előnyét és az internetet, és talán a kamasz is szívesebben fog leülni az asztal mellé, hogy aztán lazán ronggyá alázza kedves családtagjait egy gyors menetben.

Forrás: Behance

Annak az okát, hogy miért jelennek meg az élet egyre több területén a többfunkciós készségek, nem látom át teljesen, de valószínűleg összefüggésben lehet az egyre nagyobb sebességgel rohanó életünkkel. Személy szerint én a specializáció - konzervatívnak mondható - híve vagyok, de a gyerekholmik terén rendszerint kivételt teszek.

És erre többször is alkalmam van, hiszen a tervezőket inspirálja a gyermeki lélek problémamegoldásában rejlő potenciál, mintegy kifigyelik a gyerekeket, és feladják nekik a magas labdát. Arról a funkcionális szemléletről meg nem is beszélve, hogy - főleg gazdasági válság idején - inkább vesz a szülő olyan cuccot a kölkének, amit sokrétűen és sokáig lehet használni.

Ennyit a filozofálgatásról, most nézzük magát a Clarechen 'Welcome to the world' elnevezésű termékcsaládját. Ami pólya, takaró, játszószőnyeg és szerepjáték kiegészítő. Vicces, színes, puha, és jól néz ki. Akinek pedig a beugrott a képeket nézve a kis Mukk, az velem örülhet...

Ez a roppant elmés cím tulajdonképpen elmond mindent Joao Lammoglia Aire elnevezésű koncepciójáról, ami azt hiszem, méltán lett tavaly fődíjas a reddoton. A készülék ugyanis egy igazán környezetbarát megoldással segít energiával ellátni az apróbb készülékeinket: a saját lélegzetünkkel.

Vagyis, ha felvesszük a maszkot, aztán csak folytatjuk a légzést, ahogy szoktuk, és mellé még rá is csatlakoztatjuk a különféle kütyüket, egyszer csak azt vesszük majd észre, hogy a légzés keltette szélenergiát a gép villamosenergiává alakította, a rácsatlakoztatott izébigyónk meg jól feltöltött.

Ha szeretnénk még gyorsabbá tenni a feltöltést, elég, ha a légzésszámunkat növeljük, például futással. Kamaszgyereknél tuti befutó lenne, ha találnának rá gyártót, szülőknél meg hatalmas megtakarítást lehetne elérni, ha a család összes kölkét ellátnánk vele, aztán kihajtanánk őket a játszótérre.

Forrás: Joao Lammoglia