Mancifej nevű olvasónk hiányolta a magyar illusztrátorok bemutatását a blogon, és mivel tegnap olvashattatok egy interjút Horváth Mónikával, aki történetesen illusztrátor is, úgy gondoltuk, ő lesz az első a - reményeink szerint - sorban.
Mónika nevéhez fűződik a Vattacukorhajú Lány alakja, ezért legyen is ő az első pár kép főszereplője. A bungyur hajú leányzó csupa mosoly és báj, árad finomvonalú alakjából a vidámság. Mesés élete lehet, mert hol eprek lebegnek a hajában, hol egy tejszínhab felhőn lovagol, és biztos nyitott is, mert a születésnapján körbeveszik a barátai.
Meseszerű világát pár egyszerű vonallal és szép, élénk tiszta színnel is képes reprodukálni, erre jó példa a Lufik című kép. Bármelyik gyerekszobában jól mutatna, és mutassatok nekem csak egy gyereket, aki ne lenne oda a léggömbökért.
Mónika is szeretheti a léggömböket, hiszen visszatérő motívum a képein. És ahogy mindenki fejében ott a kapcsolat a lufik és a gyerekkor között, úgy biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ember, aki ne álmodozott volna már arról, hogy milyen lenne, ha egyszer a kezében tartott lufi egyszer csak felemelné a levegőbe. Aztán pedig csak repítené, repítené, ismeretlen, varázslatos tájak felé.
De Mónika kezei alól egészen más hangulatú képek is kikerülnek. Itt van például a Boszorkány cipője. Azt nem tudni, hogy az a boszorkány jó vagy rossz volt, és hogy miképp vált meg a fél cipőjétől. Bár gyanúm szerint inkább lehetett jó boszorkány, erre enged következtetni a cipőjén látható eper és csigaház. Mindenesetre szinte biztos, hogy sosem fogja megtalálni a göcsörtös sarkú lábbelit.
Vagy vegyük a pitypangfújó gyereket a csíkos pólójában, aki annyira elmerült a virágfújás műveletében, hogy még a szemét is lehunyja. Arcán csendes békesség. Lehet, hogy ő is ott repdes a kis ejtőernyős magok között gondolatban?
Ha tetszettek Mónika képei, a Meskán lévő boltjában meg is tudjátok vásárolni őket, hogy otthon is élvezzétek azt a különleges világot, amiben a Vattacukorhajú Lány és társai élnek.
KOMMENTEK