Plüssjószágból nincs az a mennyiség ami elérné az elégséges szintet a kiskorúaknál, viszont ez a mennyiség konvergál ahhoz, ami az x-edik hatványa annak amit a szülő a józan ész határán egyensúlyozva még el bír viselni. Szóval nehéz nálam megugorni azt a szintet a műfajban, amire azt mondanám, hogy megér egy posztot.

Tamar Mogendorff állatkáinak anyaga persze nem plüss. De ez most részletkérdés. Illetve nem, mivel a részletekben lakozik az a kisördög ami miatt most a billentyűzetet koptatom. Merthogy az anyagválasztás és a kidolgozottság okán kicsit vázlatszerűek a késztermékek, a témaválasztás meg sokszor minimum fura. Nem sokan játszottak gyerekkorukban tengeri csillaggal, hagymával, vagy épp bölénnyel.

Az egyszarvú trófea meg minimum morbid.

De ha nem is feltétlenül gyerekjátéknak, dekorációnak zseniális. Tudom, hogy a rengeteg színes és tarka textil madáretető a legtöbb szemlélőnek égésnyomokat hagy a retináján, de én szinte bárhol megkockáztatnék egy ilyen vizuális poént.
 

Forrás: tamar mogendorff