Még egy olyan kütyü, amitől kissé leesett az állam. Drága anyukák-apukák, íme a sírásfordítógép!
Kezdő szülőknél szinte törvényszerű az a pánik, amit a baba számukra érthetetlen sírása jelent. Ugyan pár hét elteltével már tökéletesen megtanulnak babául szegények, de az biztos, hogy alig megérkezett kicsinyünk panaszos bömbölését hallgatni több mint idegtépő. Kétségbeejtő. Úristen, mi baja lehet?
Az ember logikusan gondolkodva végigpróbál sok mindent: biztos fázik, unatkozik, anyára vágyik, fáradt, fáj valami, bepisilt, bekakilt, éhes. Ezek között biztos, hogy ott rejtőzik a megoldás, de időbe telik, míg eleinte beletrafálunk.
No, a fenti gép a mi kezdeti töketlenségünket hivatott ellensúlyozni. A baba sírásának frekvenciájából megállapítja, miért is a sírás, majd ezt közérthető jelekkel a zaklatott és kifáradt szülők tudtára is adja. Anya-apa meg eldöntheti, hogy hisz-e a gépnek és annak megfelelően cselekszik, vagy sem.
A gondom a dologgal csak annyi, hogy ha már ebben a dologban is egy gép „gondolkozik”, akkor mi lesz az úgynevezett ösztönökkel? És ha nem vesszük a fáradtságot ahhoz, hogy kényelmetlenségek árán, de megtanuljuk gyerkőcünk jelzéseit, akkor mi lesz később? Vagy a beszéd beindulásáig erre a kütyüre kell támaszkodni?
Forrás: Why Cry
KOMMENTEK