Nincs annál rosszabb, ha egy háztartásban minden az anya nyakában van, a gyerekkel meg mindig közelharcot kell vívni, hogy segítsen, de legalább is a saját szobájában tartson rendet, tisztaságot.

Ha kicsi korától kezdve befogjuk, megbízzuk kisebb-nagyobb feladatokkal, talán később is jobban lehet majd számítani a segítségére. Arról nem is beszélve, hogy mikor majd saját háztartása lesz – legyen az a kölök fiú vagy lány -, nem fogja tanácstalanul forgatni kezében a porrongyot vagy a felmosófát, hogy ezmostmiéshogy?

A fürdőszobáról már röviden megemlékeztünk, a konyhai segítséget és a kerti tevékenységeket pedig hosszasan taglaltuk. De a takarítás más. Megéri, még ha időigényes is eleinte, a gyerekre bízni bizonyos dolgokat ebben is. Egy adott korban – 2-3 évesen – remek mókának tartják a takarítást, különös élvezetet találnak abban, hogy utánozzák a szülőt. Szívesen törölnek port, örömmel porszívóznak, imádnak felmosni – nincs is jobb játék a pacsálásnál -, fütyörészve sikálják a csempét.

Lehet, hogy nem fogja a gyerek egyedül lepucolni az egész szekrénysort, vagy egyedül lecsutakolni a teljes fürdőszobát, az is előfordulhat, hogy miután végzett a porszívózással, a sarokból előgomolyognak az ottfelejtett porcicák. Vagy kihagy pár koszosabb sarkot felmosás közben. Na, ilyenkor fontos, hogy be tudjuk fogni a szánkat, és vissza tudjuk fogni maximalista énünket. Nem kell kifogásokat emelni, vagy kijavítgatni a hibákat, csak lelkesen dicsérni. Előbbi kettővel ugyanis alaposan meg lehet nyirbálni a gyerek házimunkához érzett kedvét, míg utóbbival szárnyakat kapnak!

Később már kicsit nehézkesebb bevonni a gyereket, de nem lehetetlen. Ha képesek vagyunk játékká formálni az utálatos kötelezettségeket, vagy netán megfelelő motiválást találunk, a gyerek szívesen beszáll. Vegyünk olyan vicces eszközöket, mint pl. a World Wide Fred Pornyula, nem hiszem, hogy bármelyik ovis vagy kisiskolás kölök ellen tudna állni neki. Fiúknak szuper ötlet lehet a lovacskás partvis, a kutyás seprű meg uniszex. És ha végre piacra dobják, érdemes megfontolni a csigaporszívó beszerzését is.

Ha voltunk annyira hülyék, hogy kamaszkorig kíméltük a gyereket, ám hirtelen tele lett a hócipőnk, és most elvárnánk, hogy együttműködjön a kölök, már igazán nagy fába vágjuk azt a bizonyos fejszét. Ebben az esetben sajnos már a motiválás is nehézkes, bár ha egy házibuli lehetőségét meglebegtetjük, talán megtáltosodik még a kamasz is. Ebben az időszakban a legfőbb fegyverünk a türelem lehet: türelmesen várjuk ki, míg a gyerek szobájában tökéletes lesz a káosz, míg egyetlen tiszta ruhája sem lesz. Akkor talán magától is belevág majd a takarítás megerőltető munkájába, míg ha mi basztatjuk, maximum agyérgörcs lesz az eredmény. Az is a szülőnél.

Még két gondolat: sokszor a gyerek csak azért nem akar takarítani, mert azt egyedül kellene csinálnia. Ajánljuk fel a segítségünket, de ne csináljunk mindent helyette. Azt pedig mindig tartsuk szem előtt, hogy csak akkor várhatjuk el, tartson rendet maga körül, ha ez nekünk is sikerül. Elég hiteltelen dolog, hogy kifogásoljuk a kupit a gyereknél, miközben a nappaliban kupacban áll a szennyes edény, a piszkos zsepi, és buliznak a poratkák. Szóval, illik példát is mutatni, nemcsak papolni.