SzuperApuval már találkoztatok a blogon az Ilyen volt, milyen lett? posztban, ő volt az, aki lefotózta magát ugyanabban a törülközőben, amiben a szülei is harminc éve. Rendes, becsületes grafikus művészember ő, aki a kisujjából rázza ki a lányai és unokahúga szobájába a mintákat, legyen szó falfestményről vagy képekről. Sőt mi több, azokból a tündérkékből, amiket nagylánya szobájának falára festett, jutott a Cowparade keretében Budapesten elszórt bocik egyikére is. 

Azt kell mondanom, hogy irigykedem Szuperapu lányaira és az egyéb rokongyerekekre, mert biztos, hogy ők nyugodt szívvel nyasztathatják, hogy "most rajzolj póóóónit", mert tuti, hogy olyan különleges pónit firkant nekik egy másodperc alatt, amilyen senki másnak nincs. Az én gyerekeim, ha pónit akarnak, maximum nyomtatva, vagy pálcikalábú szörnyűség alakjában kapnak. SzuperApu ezennel kedvencelve van szerkesztőségileg, reményeink szerint találkoztok majd még vele nálunk.