Nos, ha megvettük az iskolatáskát, akkor nem árt, ha még azelőtt megtöltjük, hogy a készletet és a kínálatot a hasonló motivációval bíró szülőtársaink meg nem tizedelik, miközben nagy tömegben ellepve a bevásárlóközpontokat, jelentősen lecsökkentik a vásárlás közbeni komfortérzetünket. Persze nagy játékterünk nincsen a beszerzés során, hiszen a legtöbb pedagógus a bejáratott tanmenetéhez igazodó listával rendelkezik, amitől eltérni csak kis mértékben és csak erősen megalapozott indokkal lehet.

Választási lehetőségünk szinte kizárólag a rajzeszközök terén van, itt viszont az átlag magyar szülő hajlamos rossz döntések sorával megnehezíteni gyermeke számára az egyébként is döcögős vizuális nevelést. Alapelv, hogy ne sajnáljuk a pénzt! Nem azt mondom, hogy feltétlenül többezer forintos mókusszőr ecsetekkel kellene felszerelnünk a porontyunkat, de inkább ebben az irányban essünk le a lóról, mint hogy szerencsétlen kölöknek a célra teljességgel alkalmatlan eszközökkel kelljen képzőművészeti alkotásokat létrehoznia.

Néhány hiba, és néhány tanács - persze ahány ház annyi szokás, és sokaknak ezektől sokkal fontosabb a tisztasági csomag, meg a tornazsák tartalmának összeállítása - a tízórais dobozról nem is beszélve:

1. Gombfesték

Szerintem az akvarell az egyik legnehezebb technika, nem tudom, miért erőltetik a temperával szemben, de ha már ez van, akkor igyekezzünk olyat venni, amiben a pigmentek dominálnak és kötőanyag vízben jól oldódik. Nyissuk ki bátran a dobozt, ha lehet, és húzzuk végig az ujjunk az egyik gombon, ha befogja, akkor nagy gond nem lehet. Ha ez nem megy, vagy nem merjük, akkor kerüljük a fényes, töredezett gombú festékeket. Még akkor is ha „ajándék” ecset vagy vizes tál jár hozzá.

2. Ecset

Röviden: puha sörte, kemény kötésben. Ez utóbbira utaló legfontosabb jel a fa nyélen a fém foglalat. Soha ne vegyünk műanyag nyelű és szana- meg széjjelálló vastag sörtéjű ecsetszerűnek nézhető tárgyakat, mert az csak arra jó, hogy a gyerek megutálja a festést. A drágább eszközöket viszont karban is kell tartani, fokozottan oda kell figyelni a tisztításra és a tárolásra. Például nálam jól bevált praktika a tisztára mosott ecseteknek szájjal (és nyállal) formára igazítani a frizuráját.

3. Vizestál

Legyen többrészes és a lehetőségekhez képest nagy - de inkább mély, hogy megálljon benne az ecset -, mert minél több a víz, annál többször tudja a kiskölök hatékonyan kimosni az ecseteit. Nem árt, ha van fedele, mert akkor kisebb az esély, hogy gyermekünk a mosdó felé haladtában magára borítja az alkotás közben pigmentekkel sötétbarnára színezett vizet.

4. Ceruzák

A színes ceruzák között is meg kell fizetni a minőséget! Ha véletlenül a kezünkbe akad, akkor metszetében háromszögre hajazó, ergonomikus kialakításút válasszunk, így kisebb a valószínűsége, hogy íróbütyök csúfítja el a porontyunk középső ujját. A ceruza bele legyen vastag és puha, és soha, de soha nem faragjuk túl hegyesre. Grafitceruzából a magyar oktatási rendszer a HB jelölésűt favorizálja, merthogy az se nem puha, se nem kemény, így mindenre jó. Igazából semmire. Írásra a H, 2H alkalmasabb, rajzolni a minél puhább, akár 6-8B-s ceruzák a jók.

5. Hegyező

Fém, kétlukú. Bármit is mutat a kínálat, én 30 év alatt sem találtam jobbat. Persze a mi iskolánk olyat ír elő, aminek kis gyűjtője van, hát legyen, majd legfeljebb otthon ápoljuk a ceruzákat.

6. Gyurma

Amit e témakörben a gyerekek számára kínálnak, az általában mindenre alkalmas, csak mintázásra, tehát a célra nem. Legyen akár hagyományos, esetleg szilikon alapú, színes vagy akár szagos. Tehát igazán rossz választás nincs, igaz, hogy jó sem. (Szerencsére a lányunk külön kézműves órán, agyaggal fog dolgozni, így minket nem érint a probléma.)

7. Zsírkréta

Egy újabb eszköz, aminek nem sok értelme van. De ha már kell, akkor a puhább fajtából válasszunk! Gyorsabban kopik és törésre is hajlamosabb, viszont rendes nyomot hagy maga után. Az egyenként papírba csomagolt kiszerelés nemcsak a környezettudatos neveléssel megy szembe, hanem a logikával is: a harmadik használatnál, ha még nem esett le borítás, akkor le kell szakítani, mivel az nem követi a kopást.

8. Radír

Igazság szerint minden egyes ceruzafajtához más-más törlőgumi szükségeltetik - keményhez kemény, puhához puha -, de ezt még én sem veszem komolyan, inkább igyekszem arra törekedni, hogy ne kelljen sűrűn radírozáshoz folyamodnom. Az elefántos Koh-I-Nor radírokkal nem tévedhetünk nagyot, nem úgy a színes-szagos, mintás, szépen csomagolt darabokkal. Ez utóbbiak maszatolnak, törnek, többet ártanak, mint használnak.

Természetesen ugyanezeket ajánlom az óvodáskorúak esetében is, merthogy sosem lehet elég korán elkezdeni megerősíteni azt az örökérvényű megállapítást, miszerint minőségi munkát csak a megfelelő eszközzel lehet végezni.