A gyerek mandulaműtétje után kezdődött. Ha csak egy másodpercre magára hagytam, akármilyen óvintézkedést is tettem előtte, tuti, hogy mire visszatértem a szobába, egy újabb nagyszerű mű virított a sárga falon. És hiába lemosható a festék, a zsírkréta akkor sem jött le. A kölök saját bevallása szerint a falra pingált ábrák bacilusok voltak, azokat kellett eltüntetnie a doktorbácsinak.
A zsírkréta makacs cucc, ma is ott vannak a bacilusok, mintegy mementójaként annak, mit is tett szegény gyerek lelkével a kórházi kiruccanásunk. Végül is felépült utána, fel is dolgozta a sokkot, nekem pedig kedves emlékekké lényegültek át azok a fránya dögök, amelyekkel egykor annyi csatát vívtunk.
Ám tudom, hogy ez esetben én vagyok a normálatlan, és meg is értem, kemény munka volt kifesteni anno a lakást, sok pénzbe is került. Ha akkortájt jelent volna meg Dario Jandrijic koncepciója, a KLEXL, istenbizony karon fogtam volna, hogy együtt keressünk egy vállalkozó kedvű gyártót, majd tesztelőnek is jelentkeztem volna.
Dario kütyüje ugyanis zseniális: elejét vehetnénk segítségével, hogy a gyerek kreativitását a fal "rongálásával" élje ki. Jó, persze, megteszi a legtöbb esetben egy sima csomagolópapír is, amit az élelmes szülő a falra ragaszt, de nálunk olyan vizesek voltak a falak, hogy még a cellux is lepergett róla.
Szóval, a KLEXL arra ad lehetőséget, hogy a gyerek digitális rajzokkal díszítse a falakat. A dokkolóhoz tartozik két LED-toll, amelyek színét a gyerek kedve szerint választja meg, és amelyek természetesen újratölthetők. A gép vetíti ki a vásznat a falra, erre rajzolhat látható, ám mégis láthatatlan műveket.
Az elképzelés szerint a masina a netre is rákapcsolható lenne, valamint különféle interaktív játékokat is lehetne vele játszani. Lehetne, ha egyszer valóban gyártósorra kerülne.
Forrás: Coroflot
KOMMENTEK