ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Nyakunkon a húsvét! Két lánnyal a háztartásban persze mi már hetek óta készülődünk, a bundás kenyérhez is úgy fújjuk a tojást, hogy még több alapanyag legyen a hímes tojásokhoz. De idén nem csak a hagyományos külső dekorálású tojások lesznek az asztalon, hanem az alábbi távolkelet által inspirált darabok is. Persze csak azonnali fogyasztásra.

A még meleg főtt tojás ugyanis könnyedén formálható és torzítható. Szív formába például egy kartondarab (tejes-, vagy gyümölcsleves dobozból) egy evőpálcika vagy ceruza, és némi gumi segítségével. Az ábrák és a végeredmény önmagáért beszél.

Úgy tűnik, az Anatex homokozóasztalát olyanok tervezhették, akik maguk is rendelkeznek egy-két-há kölökkel. A játszótérről ruhában-szandálban hazahurcolt homokon már magam is többször poénkodtam, merthogy időnként határozottan úgy éreztem, kora tavasztól késő őszig bőven hazaér hozzánk az a mennyiség, amely újból képes lenne megtölteni egy homokozót.

Máskor alaposan megfontolom persze, min is viccelődök hangosan, egy szobai homokozót ugyanis máris találtam, és a jelek szerint ezt bizony komolyan is gondolják...

Forrás: Anatex

Ezen a héten is körutat teszünk kedvenc baráti design blogjainkon és válogatunk tőlük, hogy a hétvégi olvasni-néznivaló adagotok is meglegyen.

Az Ágy-asztal-tévén négy ország négy otthonába leshetünk be: terítéken egy amerikai, egy kanadai és egy spanyol lakásbelső.

Bővebben az Ágy-Asztal-Tv blogon

Ha a kerti bútor már eleve leharcolt állapotban van - de legalábbis úgy néz ki -, az azért előnyös, mert nem kell aggódnunk az időjárás és egyéb kültéri viszontagságok által végzett állagromlás miatt. Hiszen már amúgy is úgy néz ki, mintha nyolc éve magára hagyva állna az esőben.

Bővebben a DesignPumpán

A Kedvenc Otthon ezen a héten a Nők Lapjában, nyomtatásban is megjelent gyerekszoba dekorációs posztjával. A krétafal és a hogyan-fessünk-a-falra-profi-dekort ötlet valóban a nagyvilág elé való, az újságból kimaradt képeket pedig megleshetitek a blogon.

Bővebben a Kedvenc Otthonon

Abszurd, kicsit beteg, de helyes figurák, amik köré egy posztapokaliptikus történet is épül. Mi más kellhet az egyszeri bloggernek, aki a bizarr cuccok nagy rajongója? Semmi. Beleszerettem.

Bővebben a Lisztesládán

Az abszurdisztán vonalon haladva tovább és előre, ide való ez a cukker-mukker cicagyertya, amit ránézésre simán megvennénk rózsaszín- és/vagy cicalázban égő gyermekünknek. Mégse tegyük, hacsak nem akarunk álmatlan éjszakákat a gyerkőcnek, ugyanis amint leég a gyertya, előbukkan a kissé ijesztő cica-csontváz.

Bővebben a Manzárd Cafén

Amikor a zene tárgyiasul, az pont ilyen lehet. Ez a zongora olyan, hogy ránézésre egy pompás zenedarabot hallunk. Szimfónia a szemnek.

Bővebben a Mindennapi Betevőn

Retróból nekünk sosem elég, így egyértelműen szeretni kell ezeket a nosztalgia tapétákat. '50-es évek amerikai gyerekszobái: szevasztok!

Bővebben az Otthon, édesen

Al Weiwel "A napraforgó magok" című kiállítása százmillió porcelánból készült napraforgó magból áll, melyet egy kínai falu lakossága készített. A művész üzenetét és az installáció értelmezését a Stilblogon olvashatjátok.

Bővebben a Stilblogon

Mivel magam is a homeopátia és egyéb természetes gyógymódok nagy híve vagyok, így nem kerülhettem el - az általam is használt - a Bach-virágterápiát bemutató cikk beválogatását a hétvégi körutazásba. Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani!

Bővebben az Urbansnobon

A bloomingtoni származású, '45-ös eresztésű amerikai akrilbútor-tervező, Charles Hollis Jones ihlette  átlátszó gyerekágyban - gondolom én - még a ded is másképp ordít éjjelente. Hogy az átláthatóság mennyiben növeli a gyerek, avagy a szülő komfortérzetét, arról nem szól a fáma, az azonban vitathatatlan, hogy a hetvenes évek akrilőrülete minden különösebb nyomozás nélkül tetten érhető az áttetsző bútordarabban.

A design önmagában véve lenyűgöző, az ötletet méltányolom, azonban tettenérés után cirka fél perccel tartóztatnám le azt az elvetemült illetőt, aki előre megfontolt szándékkal ilyet tolna a gyerekeim alá.

Forrás: Nurseryworks

A saját készítésű cuccokat szeretjük - pláne, ha újrahasznosításról is van szó közben -, mert kiélhetjük kreatív hajlamainkat bennük és még egyedi is lesz a dekoráció vagy bútor. A gumiabroncsból játéktároló ötlet végtelenül egyszerű és továbbfejleszthető, bármilyen színűre pingálható. Én pirosra festeném a lányok szobájába, de így fehéren is bejövős.

Forrás: Recyclart

A hajdanvolt földtörténeti korokat benépesítő élőlények szerintem minden gyereknél kitüntetett figyelmet élveznek. Nem mondom ugyan, hogy maradéktalanul boldog vagyok egynémely dínókról szóló bárgyú mese láttán, az azonban némi elégtétellel töltheti el az egyszerű szülőt, hogy a kölök cserében csírakorától vágja a különböző nyelvtörő elnevezéseket. Szép is lenne persze, ha ez felmentést adna a hosszú időn át tartó logopédiai foglalkozások alól, de telhetetlenek azért ne legyünk, az eszek és zék kétségkívül itt is neccesek.

A tricerák és szauruszok bumfordi seregére ráharapott az ausztrál illetőségű Animalz is - ki tudja, tán a cég maga is húsoszaurusz -, bájosan mókás, és persze környezetbarát  kézműves állatkákat alkotva juharfából, ebből-abból, textilből és miegymásból.

Miután pedig nemcsak holmi raptorok, tricerák és szauruszok lelhetők fel  fent nevezett cég honlapján, érdemes körbenézni náluk annak is, aki hasonló dizájnnal bíró ausztrál állatokat, mindenféle vadakat (nem az enyémeket), vagy éppen háziasított jószágokat szeretne beszerezni tőlük.

Booh, Gooloop, Hooper és Oodle névre hallgatnak ezek a Julian Stokoe designer által kreált, új-zélandi származású gyapjú zűrlények. A Yoozoo csupacsáp figuráit a magam részéről erőst a jópofa, ámde "minek nevezzelek" kategóriába sorolom, azonban kinézetüket még nálam is jócskán felülírja pihepuha ölelhetőségük.

Így aztán az egyébként hat tagú kollekció bármelyik képviselőjét legott a kezébe adnám bármely Vadnak, hadd bámásszák csak jártukban-keltükben a szembejövők. Végső soron cepeltek már elengedhetetlenül fontos holmikként zűrlényeknél különb dolgokat is.

A Barbie bárkit megszemélyesíthet, nem szokatlan ez, volt itt már Hitchcock filmből Barbie, így meg sem lepődtem túlságosan, hogy egyik kedvenc sorozatom, a Mad Men -  Reklámőrültek szereplői is Barbie formát öltöttek.

Aki ismeri a szereplőket, az biztos, hogy ugyanúgy elámul, hogy milyen jól sikerült széria ez, eltalálták a karaktereket, még a Barbie babák kissé bárgyú és kifejezéstelen arcát is sikerült feljavítani és a sorozatban szereplők arcaivá varázsolni. Az már más kérdés, hogy egy gyerkőc nem hiszem, hogy tudná, mi az a Mad Men, így a babák nem érnének a szemében annyit, mint az enyémben, de ezen már Hitchcock esetében is elegánsan átsiklottunk. Különben is gyűjtőknek készültek, nem gyerekeknek.

Végh György és Réber László ábécés könyvére még emlékezhetnek az anyukák-apukák, mert 1984-ben jelent meg először. Akkor ugyan még fakóbb volt a címlap, és mintha egy lépcsőn kellett volna felmászni nagy keservesen a betűtanulás során. Az Ulpius-Ház jóvoltából a mi gyerekeink most friss kiadásban vehetik kézbe a “Képtelen képes ABC”-t.

Ez alkalommal a címlap élénkpiros, körben a sok színes betűvel csalogat az olvasásra. Kiváló ajándék ez a könyv az olvasást még csak most tanuló gyerekeknek, akiknek egyébként nem kis kihívás megfelelő kiadványt választani a boltok polcairól. Hiszen írni-olvasni továbbra is ugyanolyan nehéz feladat, mint a mi gyerekkorunkban volt.

A gyerekkézbe méretezett kötet nagybetűs, sok-sok képpel illusztrálva - szinte minden szóra jut egy, de minden sorra feltétlenül -, és rövid, emészthető – pontosabban olvasható - szövegegységekre bomlik. Ugyanakkor mégsem túlságosan gyerekes egy 5-7 éves gyerek számára.

A könyv oldalanként két groteszk, ritmikus-rímes négysorosból áll – minden betű kap egyet-egyet. A versekben szinte csak össze van hordva minden, amiben szerepel az adott betű és rímel. De pontosan ezeknek az ellentmondásaiból, a képtelen ötletekből és egymásra dobáltságból fakad a versek humora:

“G betűvel gombóc, gomba,
gorillának nincsen gombja,
gramofont vett ma a gólya,
mert egy gerle a lakója.”

Marad a hangzás, lehet önfeledten mondogatni, olvasgatni ezeket a nagy- és kisgyerekeknek is való mondókákat. Épp az abszurditás teszi, hogy sokszor újra lehet olvasni, mert mindig más jelentést fedezhetünk fel a sorokban – márpedig az ismerőst könnyebb egy kezdő olvasónak elolvasni, és a betűk is könnyebben vésődnek be így.

A szövegnek szerves részét képzik Réber László rajzai: ezek magyarázzák, sőt, leképezik a szöveget. Minden le van rajzolva, és minden “szó szerint” van lerajzolva, így szinte elmondhatjuk a verset csak a képek alapján, alig olvasva – továbblendülhetünk, ha egy-egy szóba beletörik a bicska.

A két szerző olyan összeszokott párost alkot, mint Réber-Janikovszky, vagy éppen a maiak közül Lackfi és Molnár Jacqueline – nem nagyon tudnám elképzelni a szöveget másképp, és Réber rajzainak kifejező groteszksége, bukfencező ötletei felelnek a versek bakugrásaira.

Végül még egy jó hír: az Ulpius-Háznál nemsokára megjelenik Végh Györgytől a Don Makarémó egy kulcslyukon keresztül és az eddig még csak antológiában olvasható Kéményseprő hóember is. Egyszóval aki szereti a finoman humoros, szürreális ötletekre épülő Végh György szövegeket, annak lesz mit hazavinnie, a többiek pedig nem bánják meg, ha elkezdik vele az ismerkedést!

Melanie Mikecz amerikai képzőművész és wannabe balerina képei kicsit darabosak, kicsit esetlenek, de ezeket a mesterien kiegyensúlyozott színvilág - ami a tarkaság elviselhető határán mozog - nagyon szerethetővé teszi. Olyannyira, hogy nem csak a figurális, de az absztrakt képeit is nyugodt szívvel ajánlhatom a gyerekszobák falaira.

A technikáját tekintve nem túl szokványos, a digitálist és a hagyományost vegyíti, mégpedig többszörösen. A kézzel elkészült képet digitalizálja, módosítja, majd nyomtatás után újra, kezelésbe veszi, majd újra beszkenneli. És ezt addig ismétli, amíg elkészültnek nem tekinti a művet.

A hagyományos értelemben csűrni-csavarni egyelőre lehetetlen Fabio Texiera Rubik Ernő ihlette rakodószekrényét, ám az összerakása szerintem épp elegendő nettó munkaórát ad a szobájába egyedi bűvös kockát óhajtó kamasznak.

Kezdő táncosoknak megengedett persze - hatékony vagy sem, ki tudja? - némi ügybuzgó atyai segítség is, ám a legszebb dolog mégiscsak az egyedül történő összerakás utáni  jóleső hátradőlés. Nagyjából azért, hogy aztán fél nap múlva újból össze lehessen rakni  a cuccot - ezúttal másképp.

Források: Fabio Teixeria, Trendhunter

A kérdés jelen esetben nem irodalmi, minek következtében a válasz kizárólag nézőpont, illetve ráirányuló mozdulat függvénye. A Wishbone újabb fejlesztéssel rukkolt elő a hosszú tél utáni szobafogságból kitörni készülő aprónépnek - no és a mindenre vevő szülőknek. Ha akarom, hintaló odabentre - avagy szemes hintamoci -, ha akarom, egy laza mozdulattal négy keréken guruló utcai jószággá válik a Flip névre hallgató csoda ül- és járgány.

Wishbone-ékat egyébként nem csak emiatt az ötlet miatt illik, sőt kell szeretni minden valamire való környezettudatos szülőnek: az alant látható négykerekűek után érdemes oldalukon átböngészi a limitált kiadással bíró, kezdő játszótéri zsiványoknak dizájnolt három- és kétkerekű pöpecjárgányaikat is. Meg sem merem mutatni a Vadaknak - kertek alatt oson már a Húsvéti Nyúl...

Forrás: Wishbone Design

Cas Holman agyából pattant ki a zseniálisan egyszerű, Geemo névre hallgató mágneses összerakós játék, egy  designkísérlet melléktermékeként. A koralldarabkákra emlékeztető modulokból akár egyetlen hatalmas, bizarr hálószerű képződményt is formázhatunk, az utópisztikus hatás egyértelműen borítékolható.

Mi több, lelki szemeim előtt máris megjelent, ahogy a Vadak a hazatérés és a lefekvés közötti - a jó időre való tekintettel viszonylag szűk - intervallumban sejtelmesen hátborzongatóvá hálózzák a galériájukhoz vezető utat: küzdjünk csak meg azért a jóéjtpusziért, ha annyira szeretnénk.

Három éven aluliak Geemo-ügyben a védett korosztályba sorolandók, bár erőst töröm a fejem, vajon mi módon tudná a legkisebb apróvad feltűnés nélkül keresztben lenyelni ezeket a darabokat.

Forrás: Cas Holman

A milánói design hétre igyekszik mindenki kirukkolni valami újdonsággal. A Lausanne-i Big-Game stúdió hajókkal érkezett és nem bonyolította túl a dolgot, viszont újfent sikerült bebizonyítaniuk, hogy az egyszerű is lehet szép. Sőt. A háromdarabos kollekció végtelenül letisztult formavilágú, teret enged az anyagok szépségének, valamint a parafa és a műanyag közötti többszörös kontrasztnak.

A hajók ráadásul végtelenül funkcionálisak. Bár nem volt szerencsém használat közben tanulmányozni, elképzelhetetlennek tartom, hogy bármiféle probléma merülne fel az úsztatás körül. A játékok két része mindenféle fizikai vagy mechanikai manipuláció nélkül egymásba illeszthető, és a sorozat darabja egymással variálhatóak – még ha ez a játéklehetőség nem kiemelkedő élmény.

Továbbra sem osztom azt az általános nézetet, miszerint evés-ivás közben tilos lenne a játék, sőt! Épp ezért mindig repes a szívem, ha játékos kedvű designerek a nevelési elveim alá játszanak egy-egy tetszetős darabbal. A teatojás megszemélyesítése mindig is hálás téma volt, itt a blogon is volt már pár igazán mókás darab (gumikacsa és tengeralattjáró) de ez a robotos nálam most a No. 1. Olyan mintha a kis rozsdamentes fémemberke egy  finom langyos olajfürdőt venne.

Ráadásul a vicces megjelenésen túl még praktikus is. A mozgatható karjai segítségével szabályozható hogy mennyire merüljön el a csészében, illetve így bármilyen edényhez idomulhat. Van hozzá kis tálca is, hogy az fürdés után ne maszatolja össze az abroszt.

A dalekes bögre nem szériatartozék, de külön poén az arra fogékony sci-fi rajongó gyerekeknek és felnőtteknek...

Forrás: Generalrobots