ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Bezzeg a mi időnkben, kezdhetnék bele már megint a szokásos rigmusba, de visszafogom magam, mert nem vagyok még annyira öreg… De az kétségtelen hogy a gyerekjátékok a kreativitás rovására fejlődnek. Túl sok a technika, ha nem számítástechnika, akkor is minimum 3 ceruzaelem kell még a társasjátékhoz is. Legtöbbször. A kanadai Brain Candy Toys viszont szembemegy a trendekkel, és kimondottan fejlesztő, agymozgató, kézzel készült játékokra szakosodott.

A Revolve ügynökség pedig készített nekik egy print kampányt, ami nemcsak kihangsúlyozza a játék nevelő-okító oldalát, de a lehető legegyszerűbb módon vizualizálja azt az alapvetést, hogy minden matematika. Matthew Allen, Allan Carver, Eric Miller, és Steve Wallace számtanpéldákká redukáltak pár mesét, amivel szerintem tökéletesen fején találták a szöget. Ráadásul jól néz ki, és vicces.

És mennyivel egyszerűbb így az esti mese…

A Föld napja alkalmából pont ideillik ez a képsorozat, ami Gaby Herbstein fotós és Pablo Bernasconi illusztrátor közös munkája. A sorozat az újrahasznosítás fontosságára hívja fel a figyelmet, azaz a nem minden szemét, ami annak látszik jegyében készült.

A gyerekek a főszereplők a képeken, jogosan, hiszen ők öröklik a Földet, az ő számukra kell megőriznünk nekünk, a szülőknek, élhető formában.

Leginkább egy tiniszoba kötelezően ajánlott kellékeként tudom elképzelni ezt a szó szerint fejben és fejből újraértelmezett műanyag széket.  Elképesztően nagy koponya lehetett a francia tervező, bár bizonyos szempontból talán vághat itt-ott a lék.

Persze a design érdekében nem röhög, nem mozog, nyugodtan ül - remélhetőleg nem egy szál shortban - a delikvens rajta. Ám legyen.

Forrás: Pool

Hogy ez a húsvét se maradjon abszurdisztán és rémálmok nélkül, kényszert érzek, hogy megmutassam ezt a gyönyörűséges zombinyulat, aminél rettenetesebbet nem nagyon lehet fellelni a neten.

Mily szerencse, hogy az embernek ilyen barátai vannak, mint esetemben Szuperapu, akinek köszönhetjük eme gyöngyszemet és akinek rögtön én jutottam eszébe róla. Reményeim szerint csak azért én, mert bírom az abszurd cuccokat és nem azért, mert rám emlékeztette, amikor meglátta.

Mindenesetre nem ajánlom gyerekek közelébe - mármint nem Szuperaput, hanem a zombinyulat -, ha meg akarjuk őrizni bennük a bájos húsvéti nyuszi képet, aki a színes tojásokat tojja. Legalábbis kisebbik lányom szerint ilyenkor a nyuszi tyúkká változik és tojást tojik. Ez a zöld borzasztóság reméljük nem szaporodik se tojást tojva, se máshogy.

Forrás: ThinkGeek

Alapvetően pacifista beállítottságú és az élni-és-élni-hagyni világnézet nagy híve vagyok. Ebből sejthető, hogy a háborúzós játékokkal kapcsolatos ellenérzéseim leginkább az égig érnek. Tudom, hogy a gyerekek, főleg a fiúk, bármit képesek puskának használni, a vérükben van, ha mást nem, az ujjukat veszik elő egy kis lövöldözésre. Nincs is ezzel gond, mert ha ezt teszik, legalább megmozgatják a kreatív fantáziájukat.

Azzal viszont, hogy készen adjunk a kezükbe mindenféle tankokat és pisztolyokat, már nem igazán értek egyet. Jó, kardot még csak-csak, bár megjegyzem, nekem majdnem azért lett oda gyerekként a bal szemem, mert a bátyámnak volt fakardja.

A Kidsonroof tankjai nagyon helyesek és mivel nagy fajáték rajongó vagyok, azt kell mondjam, hogy design részről nincs hiba. A problémám annyiban van csak, hogy katyusát és tankot adjunk a gyerek kezébe? Ártatlan kinézetű rakéta-sorozatvető kell a gyereknek?

Forrás: Kidsonroof

Pieter Brenner holland designer teljesen egyedi szemlélettel közelíti meg a tárgytervezést: nem hisz a konvenciókban és a konfekcióban - sőt, szerinte a design alapvetően antidemokratikus dolog - , ellenben hisz a haszontalanság egyediségében.

Éppen ezért az alábbi, nyalókára hajazó ülőalkalmatosságot csupán a játék kedvéért saját magának alkotta meg, valamint, hogy megszentségtelenítse a kapitalizmus szimbólumát, a cukrot.

Merthogy ez nem csak úgy néz ki, hanem az is. Cukor.

Csiripelnek ezerrel a madarak, hétágra süt a nap, olvad le rólunk a kabát és rohamosan közeledik a húsvét is, szerintem ennél több nem is igen kell. Azaz talán még annyi, hogy ezt az érzést az otthonunkba is bevigyük. Mindenki díszíti a lakást teljes gőzzel (erről képeket is küldhetnétek, hogy jól kirakjuk) és kivirágos kikelet költözik az eddig téltől sötét szobákba.

Ehhez a hangulathoz járulhat hozzá ez a madaras virágos szívderítés, ami úgy ahogy van magát a tavaszt árasztja magából. Otthon, két szép kezünkkel - no meg a gyerekek sok szép kezével - elkészíthető. Bár az útmutató falapból kivágott madárformát ír, ezt nyugodtan helyettesítjük kartonnal és arra ragaszthatjuk a dekorpapírt, amilyet csak szemünk kíván. Legalábbis én ezt fogom tenni. Illetve a virágok is szabadon válaszhatók, természetesen, a lányaimat ismerve, nálunk rózsaszínben kell majd pompázzon az a virágos edény. Vidám, színes és kedves dekor lehet a húsvéti asztalra.

Forrás: Hostess

A gyerekek, és főleg a lányok nem rajonganak az ízeltlábúakért, de ezek legtöbbször nem valós félelmeken alapuló berögződések, inkább a szocializáció káros melléktermékei. Mert ezek a jószágok szépek. A meggyőzés eszközeként sok-sok példát tudnék felvonultatni, de álljanak most itt a leghatásosabbak, ezek a csodálatos steampunk csecsebecsék.

Persze egy pillanatig sem gondolom, hogy ezek ideális gyerekjátékok lennének. De, ha apu íróasztalának környékén ilyen csecsebecsékre csodálkoznak rá nap, mint nap a kiskorúak, akkor talán barátságosabban viszonyulnak a természetben fellelhető rovarokhoz is.

Az Insect Lab Studio, illetve Kike Libby amerikai szobrász tulajdonképpen preparátumokat alakít át apró óraműrendszerű robotokká, míg angol kollegája Tom Hardwidge inkább talált tárgyakból rakja össze sajátos rendszertanba összeálló kollekcióját. Egyik tetszetősebb mint a másik…

A Loook Industries Box Lounger elnevezésű készségei igazi hiánypótló bútordarabok. Mert azon kívül, hogy igen tetszetős, és a jó értelemben vett modern ülőalkalmatosságokról van szó, segítenek kicsit kizárni a külvilágot. Ami - valljuk be őszintén – időnként mindenkinek létszükséglete, miközben a családi békét is híven szolgálja. Szóval, legyen telefonbeszélgetésbe merülő kiskamasz, vagy sportmagazint olvasó apuka, ebben a dobozban a viszonylagos izoláció minden előnyét élvezheti.

A térelválasztóként is használható dobozok kialakításuk, és anyaguk révén hatékonyan enyhítik a külvilág zajait. A lakozott acélcsövön a külső váz préselt nyírfa, a belső keret pedig öntött poliuretán habbal párnázott szövet. A boxok többféle standard szövettel rendelhetők, de lehetőség van egyéb szövet választására is – gondolom persze felárért.

A méretei a következők: magasság: 151 cm, szélesség: 80 cm, mélység: 80 cm, ülésmagasság: 46 cm, ülésszélesség: 74 cm, ülésmélység: 47 cm.

Az önálló balfék jószágokat kínáló Bholu mostanra már a kölkeknek szánt, kézműves párnáit is benépesítette ezekkel a bűbájosan csacska kreálmányokkal. Imádnivalóak egytől egyig, pláne, ha azt is tudjuk, hogy valamennyi rajz hátrányos helyzetű gyerekek ceruzája nyomán készült,  nem gondos designerek által kiszámítva és papírra vetve - értsd: mi az, ami olyan, mintha.

Egy szó, mint száz, legott magamhoz ölelném mind, elefántostul, majmostul, madarastul. Persze, tudom, ott kacsint mindegyik mögött az ausztrál tervező - csak a rajzok naivabbak nálam -, de ez esetben eltekintek tőle. A saját érdekemben megmaradok inkább a tökéletes illúziónál, ügyet sem vetve a szemek helyén pimaszul csilingelő dollárjelekre, az üzlet mögött átsejlő szándékra összpontosítok. És összpontosítok. És összpont... Om...

Szolgálati közlemény: véletlenek nincsenek, ilyen egyszerű napunk volt ma, szerkesztőségileg.

 Forrás: Bholu

A last minute húsvéti dekorok közé tartozik ez a kis cukorfalat bárány, amit elkészíteni egyszerű és villámgyors művelet. Vatta kell a bundájának, papír a füleinek és zseníliadrót a lábaknak. No meg persze egy főtt tojás. De az úgyis rakatszámra lesz húsvétkor, csak győzzük enni.

Forrás: Family Fun

A minimalizmus továbbra is a szívem csücske. Minek bonyolult körítéssel tálalni a dolgokat, lényeg a karakter és a funkcionalitás. Sam Johnson dömperjeitől például egyszerűbbet és szebbet nem nagyon tudok elképzelni, mindazonáltal mindent felvonultatnak, amit egy kis tehergépjárműtől elvárhat az ember, sőt még többet is. Kiválóan működnek például asztali tárolóként is. Tehát a gyermeki énünket úgy támogathatjuk meg vele, hogy az különösebb magyarázkodást sem von maga után.

A tömör bükkfa járművekből két méretváltozat (19 × 14 × 12.5cm és 28 × 19 × 20cm) valamint a műanyag rakodótér révén 5 színváltozat készül. Az áruk sem égbekiáltó, bár a tervezés minimalizmusa nincs egyenes arányban leképezve a 29 és 49 eurós árral.

Forrás: theo

A Spot On Square Hiya névre hallgató bútorcsaládjába tartozó hintaszéknek elméletileg egy roppant nagy előnye van.  Nevezetesen, hogy  akár két kölök is elfér rajta egyszerre Springerék szándéka szerint. Na de mutasson nekem valaki olyan szedálatlan tesókat - saját, tupírozott gyerekkori emlékekkel lövöldözni csúnya és sportszerűtlen  dolog -, akik huzamosabb ideig hajlandóak egymás mellett ücsörögni, békésen lapozgatva egy képeskönyvet, anélkül, hogy vita tárgyát képezné az, hogy

1. ki ül a bal, illetve jobb oldalra,

2. milyen könyvet nézegessenek, továbbá az a szóban forgó könyv kié éppen, mióta és miért,

3. valamint ki lökje vagy ne lökje a széket és merre, és ezt melyikük mondja meg először nyávogva anyának vagy apának.

Az egyébként ikrekkel rendelkező tervezők által vizionált előny tehát mehet a levesbe, már ami az én véleményemet illeti, mert mindez nem zárja ki, hogy ezek  a mázlisták kikapták az összes, békés egymás-mellett-lapozgatásból frissen doktorált  kölköt. 

Igazságtalan lennék azonban, ha nem említeném a szék hátulján lévő, igazán praktikus könyvtartó rekeszt. Végül is egy hintaszékben leginkább olvasgatni illik, tegyük azt egyedül vagy lökdösődő tesóval megáldva.

Forrás: Spot On Square

Ha már múlt héten a tricerákról elmélkedtem, úgy gondoltam, erre a hétre is lehúzok  róluk és belőlük - némi képzavarral élve - valami hasonszőrt. A környezetbarátság jelen esetben újrahasznos farostlemez-használatot  takar - én pedig nem bírom ki, hogy ehelyt meg ne említsem a szörnyű valót: igen sokáig szentül meg voltam róla győződve, hogy faroslemez a helyes elnevezés.

Az ohioi székhellyel bíró Topozoo cég összerakható állatai már önmagukban is megállnak a lábukon, ám a figurák mégis - nem rázva - keverve az igaziak. Olyannyira, hogy a végén már maguk is csak színről saccolják, melyik láb-farok-fej kihez, hova is tartozik.

Forrás: Topozoo

Nem is olyan sokára eljön az idő, hogy a strandon fogunk heverészni, de mennyivel kényelmesebb lenne, ha nem csak a leterített törölközőn üldögélhetnénk, hanem ilyen kis székeken vagy minek nevezzem őket.

Végtelenül egyszerű használni, stabilan a homokban marad és nem mozdul a pompás designnak köszönhetően. A gyerekek tuti imádnák, ahogy apjuk is boldogabba sörözgetne egy ilyenen ücsörögve a napernyő alatt, figyelve a gyerekeket, ahogy homokoznak.

Forrás: Monocomplex