ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Ha nem éppen a szerkesztőség által testületileg kedvelt LEGO-ról lenne szó, hát azonnal és gondolkodás nélkül abszurdisztánba száműznénk az alábbi lábbelit. A Minnie Mouse-os nőciség gegjét persze értjük és kedveljük, hiába no, nem tétel ez már nekünk, bár való igaz, ilyen színpompához nem egyszerű - teszem azt - passzentos retikült választani.

Egyébként én vagyok csak olyan megátalkodott, hogy képes vagyok lelki szemeimmel vigyorogva percek óta azt mozizni, amint éppen beleakad ez az izé két risza közt a csatornafedélbe?

Forrás: Byard art

Sajnálatos módon a karácsonyi játék nyereményeit a Húsvéti Nyúl segítségével kézbesítjük, akit - kötelező körei teljesítésével - elszalasztottunk az Angyal után. Kicsit elfáradt a nagy ugrálásban, de ha kissé megkésve is, elkapta az Angyal grabancát.  Sajnáljuk: a mi hibánk. Szabadkozhatnánk és magyarázkodhatnánk, de talán e nélkül is megbocsájtotok nekünk. 

Pásztohy Panka két pályaművel is jelentkezett, mindkettő egyedi és rendkívül ötletes! A kivitelezés elsőrangú, bár ettől esetében próbáltuk függetleníteni magunkat egy kicsit - bocs, Panka -, hiszen e téren Panka igencsak előnyös helyzetben van. 

Panka első alkotása a Lili pici kertje fantázianevet kapta, és ami egy tároló alkalmatosság, és egyben dekoratív hógömb a kilencéves kislányának kedvenc állatával, a nyuszival. Nem elég hogy hihetetlen fantáziával szinte minden - a pályázatban felsorolt - anyagot felhasznált, de  még arra is figyelt, hogy a színvilága harmonizáljon a megajándékozott szobájával! Sőt, még egy füzetecske is készült az ajándék mellé, ami egy Weöres Sándor vers részletével terelgeti tulajdonosát az önkifejezés lírai útjára. 

A többfunkciós használati tárgyakkal kapcsolatban mindig is kicsit bizalmatlan voltam. Ha valami sok mindenre – netalántán mindenre – jó, az igazából nem jó semmire. De persze meggyőzhető vagyok. És Koichiro Koshino nemhogy meggyőzött, hanem egyenesen megnyert, lekenyerezett, és megvett kilóra.

Az alábbi multifunkciós gyerekbútor egyszerre könyvespolc, szekrény, kuckó, csúszda, építőjáték, és persze dinoszaurusz. A forma és a kidolgozottság kissé elnagyolt, de egyrészt demo verziónak megteszi, másrészt így lehetőség van rá hogy a gyermeki fantázia, és az általa irányított gyermeki kezek kiegészítsék.

(És persze tisztában vagyok vele hogy szörnyen balesetveszélyes, de japán bútoripari lobbi szörnyen sokat fizetett ezért a posztért.)

Mindig örül a szívünk, ha magyar tervezésű gyerekbútorba botlunk. Már ha az szemmel láthatóan egyedi és művészi igénnyel megtervezett és a felhasznált anyagok terén is igényes. Mint például Büi Szilveszter bölcsője.

Szilveszter másfél évtizede tervezi és gyártja kollégáival a Büi Design Stúdió keretein belül a mindennapi élet legkülönbözőbb berendezési tárgyait: gázóra-takaró szekrénytől a tömb és térintarziás nemes fa ágyig. És ezekkel nem csak nemzetközi kiállításokon, de kis hazánkban is jelentős elismeréseket söpörtek be. Sőt, itthon és külföldön is keresettek lakberendezési és belsőépítészeti megoldásaik.

Ami nem csoda, hisz tervezői és kivitelezői szemléletünk egyesíti a finoman hangolt, de egyénien jellemző formai jegyek és azok összhatásának, illetve a környezetkímélő, hosszú távú használhatóságot biztosító kialakításuk minden kézzelfogható eredményét.

Szilveszterrel a bölcső kapcsán, de nem csak arról beszélgettünk:

• Képzőművészeti pályára készültél, hogyan kötöttél ki mégis a formatervezés, a bútorok mellett?
• Pálmai Balázzsal jó barátságban voltam akkoriban, és ő nyitotta fel a szemem, miszerint a jó szobor, mondjuk, kávéfőző funkcióval akár ezrek örömét is szolgálhatja. A klasszikus hangvételű alkotásokkal szembeni, manapság szokásos érdektelenség sem hátráltatta a folyamatot. Az i-re a pontot az tette fel, hogy a viszonylagosan érdeklődő természetem és nem teljesen alkalmatlan manuális érzékem miatt az ismerősi kör hamar megbízott kisebb- nagyobb, bútor célú feladatokkal.

Nagyobbik lánykám szeptemberben iskolába megy - ez önmagában sokkoló élmény -, úgyhogy napirendre került a cipőfűző és az óra témakör. Most az óra megtanulására kicsit jobban koncentrálunk, miután rájöttem, hogy cipőt kötni nehéz megtanítani a gyereket és legtöbbször én is belezavarodok, ha neki kell mutatnom hogy is kell ezt. Nyárra halasztottam ezért a kérdést inkább, amíg megtanulok cipőfűzőkötést tanítani. Gyakorlom szorgalmasan.

Így hát mostanában órákat nézegetek. Eddig nem volt óra a lányok szobájában, de most eljött az idő, hogy keressek valami olyat, ami nem csak óra, hanem egyben dekoráció is. Ezt a falmatricás órás megoldást elfogadnám, jópofa, látványos és könnyen tanulható róla az idő járása. Az külön tetszik benne, hogy az órákhoz tevékenységet is lehet rendelni, bár erősen angol beütésű a hatórai teával.

Az alábbi, funkcionális farakással Mark Moskovitz designer ezúttal meglehetősen puritánra vette a figurát. Az a bizonyos funkció természetesen itt és most nem merül ki a hőérzet növelésében, vakarhatná ugyanis rendesen az üstökét  az a gyanútlan, kora tavasszal is melegedni vágyó, aki ezekkel a hasábokkal szeretne kandallójába sebtiben begyújtani.

A minimálrusztikus darab négy böhöm fiókot rejt, melyekbe - bár kétség nem fér hozzá, hogy a fahasábok kellően meg- és el vannak bévül dolgozva - részemről egy valamit biztosan nem rejtenék. Nevezetesen nylonharisnyát, kupacolva. Mázli, hogy viszonylag ritkán támad kedvem effajta nőcis hívságokra, a fűtésünk sem rádobós, kézi vezérlésű: részemről tehát semmi akadályát nem látnám egy ilyen jópofarakásnak teszem azt, a nappalink közepén. Legfeljebb körbetáncolnák a Vadak. Már csak a funkció okán.

Forrás: Mark Moskovitz

A csomagolás továbbra sem tartozik az erősségeim közé. Viszont ezzel fordítottan arányosan vagyok eredményes a jópofa csomagolóanyagok felkutatásában. Ez persze az internet korában, főleg az Etsy.com berkeiben nem egy nagy ördöngösség, de azért a legfrissebb eredményt szeretném megosztani veletek, kedves internetező gyerekek!

Jinjerup aka Chan Lynn cuki állatmintás dobozairól van szó. Van pandás, békás, malackás és persze baglyos is. Pdf formátumban, US letter méretben forgalmazza, a többi nyomtató és kézügyesség kérdése. No, meg némi fantáziáé, a további díszítést, és körítést tekintve.

Végérvényesen tavasz van, az ablakom alatt korán reggel énekesmadarak adnak hangot fészekrakási hajlandóságuknak, szórkakoztatva ezzel az arra fogékonyakat és idegesítve a későn kelőket. Kedvenc ökojátékosaink a Kidsonroofnál pedig ezen aktualitással piacra dobták legújabb játékukat a Totem sorozatban, és amit most van szerencsém itt a blogon bemutatni.

A Totem Birds egy hatalmas fa (85x70x70 cm) 15 darab madárral (közte például: füsti fecskével, jégmadárral, szarkával, csuszkával, a verébbel, és bagollyal) természetesen - ahogy azt tőlük megszokhattuk - újrahasznosított kartonpapírból. A 70 darabos kirakós jó időre lekötheti a kis porontyokat, főként, hogy a madarak elhelyezésében nagy szabadságot biztosít azokat a fára szinte bárhova lehet rakni.

A cuki plüssök ellen semmiképpen sem beszélnék, nálunk is elborítanak minden négyzetcentimétert a helyes fenevadak, mondhatnám térdig gázolunk bennük és minden takarításkor megfogadom böcsülettel, hogy egy nagy kukás zsákban végzi mind egytől-egyig, amit aztán persze nincs szívem betartani.

Mert kellenek. A gyerekekenek mindenképp. Ölelnivalónak, alvóstársnak és persze a teadélutánokhoz, amikor műanyag pohár iszogatják a láthatatlan, ám annál finomabb teát a lányaimmal.

Azonban az alant látható plüss cseppet sem cuki, hanem erősen bizarr. Még ha felnőtt verzióként kezeljük, akkor viccesnek is tartanám, aratni lehetne vele  mindenféle alkoholmámoros bulikban, az biztos. Baba plüssként viszont inkább az abszurdisztánba kell sorolnom, mert alient tapasztani a gyerek arcára nem biztos, hogy a legjobb humor, amit valaha éltem.

Forrás: ThinkGeek

A Csodák Palotájában van egy nagy fekete műanyag készség, ami olyan, mint egy kráter vagy tölcsér és aprópénzt lehet rajta gurítani. Ami aztán spirális pályán végül eltűnik a süllyesztőben. Olcsó játék – a címlettől függően – mert jó nézni, ahogy köröz az apró, és érezni, hogy kicsit zsibbadnak a kikapcsolt agytekervények. Relaxáció.

Ugyanez kicsiben és fából az alábbi persely. Nem találtam videót, de biztos nem köröznek a bélások olyan hosszan, mint a fent leírt nagytestvér esetében, viszont az üvegrészből kiszabadíthatván könnyedén újraindíthatók. De egy biztos a gyerek ezzel játszva spórolhat.

Forrás: fitzsu

Sosem volt karórám. Valahogy az óra viselését mindig a szabadságom korlátozásaként éltem meg. Egyéni szocprobléma, mondhatnánk, viszont nem egyedi. Sőt, Dmitriy Khristenko odáig jutott a gondolatmenetben, hogy egyenesen inverzbe fordítva szimbólumot, a szabadság jelképeivé, motorbicikli makettekké alakította át a régi karórákat.

Méghozzá művészi igényességgel, és olyan részlétességgel hogy bármelyik motorkerékpár rajongó, mitöbb, bármelyik motorkerékpár tervező megnyalná utána a tíz ujját. Van chopper, trike, quad és moped. Ránézésre gurítani nem lehet, de nem is az a kategória, amit a gyerkőc kezébe adna az ember. Így viszont a koszorús költőnk sorait elferdítve elmondhatjuk, hogy: Bár állni látszik a motor, az idő halad…

Már én is többször leírtam és elmondtam, hogy a LEGO örök, és nem csak a nehezen bomló műanyag okán. Hanem azért mert nem csak, hogy sok mindent lehet belőle építeni, de még ráadásul szinte mindent lehet „legósítani” is. Inspiráló a jellegzetes forma. Most az étkezés témakörében gyűjtögettem néhány hasznos haszontalanságot, amolyan túrakiegészítőket.

Tudom volt már tízórais doboz, nem is olyan régen itt a blogon, de az alábbi szett egyrészt több egymásba rakható dobozt tartalmaz, másrészt van hozzá kulacs is – természetesen fig formában, nem szerinti specifikációval.

Mindenki gyerek valahol belül, vannak olyanok, akik nagyon mélyen elrejtik, mások engedik a bennük élő gyermeki énjüket szabadon garázdálkodni - mint például a Gyerekszoba szerkesztősége úgy egészében -, a gyerek azért mindenkiből előbújik néha.

Az Evian erre az alapigazságra építette fel kampányát, ami vicces és ötletes, ráadásul annyira egyszerű ezekkel a pólókkal, hogy homlokon csaphatjuk magunkat nyugodtan. Jót derültem rajta, és a kreatív csapatnak, akik kitalálták virtuális taps jár.

A hajtás után ott a videó, érdemes kattintani!

A hosszú húsvéti hétvégén elsőként a blogger nyuszik hozzák az ajándékot, viszont nem hímes vagy csokitojást hanem zsemlét. Blogzsemlét. Fogyasszátok sonka mellé (előtt vagy után), mert finom és szórakosztató.

Húsvéti dekorációk minden mennyiségben, avagy hogyan rugaszkodjunk finoman el a hagyományoktól. Inspirációk, ötletek, szép képek, talán még nem túl későn.

Bővebben a Ágy Asztal TV blogon

Óriás lombkuckó, avagy ékes példázata egy végtelen történetnek, amikor a gyermeki lendület nem ér véget a felnőttkor bekövetkeztével.

Bővebben a Design Pumpán

Játékos ételek, avagy mindenből lehet játék, de nem minden játék ehető.

Bővebben a Kedvenc Otthonon

Lumi, avagy az, a bátor aki legyőzi a félelmeit. Cuki ámde ijesztő kisfilm egy világító szemű lényről nem csak gyerekeknek.

Bővebben a Lisztesládán

Gyerekjáték, avagy hogyan dolgozzák fel a kiskorúak a híreket. Fiktív és beállított jelenetek, feltupírozva a hatás kedvéért.

Bővebben a Manzárd Cafén

Filmek legóból, avagy amit nem tudsz kicsi műanyag kockákból megépíteni az nincs is.

Bővebben a Mindennapi  Betevőn

Stílusos sátrak, avagy nem csak a hightech lakókocsikba fér be a luxus. És így már a legkényesebb tündérhercegnő is élvezi kempingelést.

Bővebben az Otthon Édesen

Natalia Grosner, avagy divatillusztrációk gyerekszemmel. Vagy valami olyasmi...

Bővebben a Stilblogon.

Még mindig húsvét, avagy mit tojik a nyuszi. De vannak hímes tojások és más tavaszi gyönyörűségek is.

Bővebben az Urbansnobon



 

Szerinted hogyan működnek azok a nagy gépek? A teherautó, meg a markoló? Nem, nem jól tudod…, kérdezz meg inkább egy gyereket, vagy Christoph Niemann-t! Esetleg vedd meg a könyvét a That’s How-t, hogy képben legyél! Végtelenül egyszerű metszeti rajzokon át nem csak a gépek belsejébe, de a gyermeki fantáziába is betekintést nyerhetsz. Megéri. És nem csak azért mert most akciós áron 11.55 dollár…