ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

A gyerekfürdetés nálunk hagyományosan férfimunka, épp ezért ismerem minden buktatóját. (Meg persze a velejáró élvezeti értéket is, de ez most mellékszál.) Merthogy a pici, mozog és ficánkol, vizes és csúszik. Ha erősebben fogjuk kényelmetlen neki is a fürdetőnek is, ha lazábban, akkor meg félő, hogy valami olyasmi történik, amitől oda a bizalom meg a fürdőzés öröme.

Tudom, vannak kiskádba rakható különböző kitámasztó funkcióval bíró kiegészítők, meg ott vannak a fürdetővödrök is, de ezek valahogy még az érdeklődési ingerküszöbömet sem ütötték meg. Nem úgy a Puj első pillantásra (minimum) furcsának nevezhető terméke, aminek segítségével könnyedén elmosogathatjuk a porontyunkat.

Használaton kívül egy lapos tárgy, amit könnyűszerrel tárolhatunk, és amit egy mozdulattal átalakíthatunk egy szülői ölet imitáló készséggé. Ami biztonságosan merev, de kényelmesen puha is egyszerre, és a mosogatóra helyezve nem csak hogy mindkét kezünket szabadon használhatjuk, de még hajladoznunk sem kell. Mindenki jól jár. Bár a folyóvizes mosogatás nem a legkörnyezettudatosabb megoldás…

Forrás: Puj

Tudom, tudom, nem is olyan rég még az órák ellen ágáltam, de amit nem tűrök meg a csuklómon, az még jól mutathat a gyerekszoba falán. Főleg ha bambuszból mívesen metszett állatfigurákról van szó. Mint például a kansasi Decoylab stúdió órái.

A Maiko Kuzunishi grafikus, designer által 2007 alapított cég kimondottan egyedi és dekoratív órákra szakosodott. A töretlen és felfelé ívelő népszerűségükön nincs mit csodálkozni, kimondottan bájosak ezek a fali készségek. Főleg a virágmintások…

A moooi által fémjelzett anya-gyerek szék után érdemes egy - vagy két - pillantást vetnünk ezekre fröccsbe öntött változatokra. A libero-gótikusra tervezett színes műanyagok a kárpitozott tömörfa székeknek adnak egy-egy jókora fricskát.

Megjegyzem igazán nagy merészség kell ahhoz, hogy valaki meglássa ezekben a darabokban a dúló romantikát, de lelkük rajta, nem ellenkezem. Azonban felhívnám a gyanútlan szemlélődők figyelmét a kárpitgombokra, melyek design ide vagy oda, bennem határozottan a szegecselt bőrdzsekik látványát idézik.

Forrás: moooi

Ahogy egy jóbarátom mondaná: rácsúsztam a Made by Joel blogra, jobbnál-jobb, saját két szép kezünkkel elkészíthető játékot találok rajta. Egyik friss posztjában például ezeket a tündéreket, akiket ránézésre szövevényes mesék vesznek körül.

Az egyikben ők az erdő tündérei és egész nap repkednek fáról-fára, fűszálágyban alszanak és semmi gondjuk-bajuk ezen a világon, azon kívül, hogy épp melyik virágot válasszák a nap legszebbjének a réten. Legalábbis Borcsa lányom szerint. Kinevezte magát rögvest a szőke tündérnek, így Dorkára a vöröshajú rosszcsont kistündér szerepe jutott, ami ellen egy pillanatig sem tiltakozott az égvilágon senki, saját magát is beleértve.

Elkészítésük végtelenül egyszerűnek tűnik, akkor mindenképp, ha van ilyen fa ruhacsipeszünk. Nekem nincs, de a fejemben a sima, szokásos fa ruhacsipesszel is jól néz ki, hogy azon kívül, a valóságban hogy fest, azt remélem valaki kipróbálja közületek és elküldi nekünk az Alkot az Olvasó rovatba, amit minden vágyunk aktivizálni és sűrűn posztolni tőletek a szebbnél-szebb saját alkotásokat.

Az egyszerűség és az újrahasznosítás fölöttébb népszerű hívószavak manapság a design területén, de csak kevesen tudják igazán innovatív ötlettel megtölteni ezeket a kereteket. Bokor Gyöngyi ezen szűk körnek egy jeles magyar képviselője, tele ötletekkel és amiket - széles spektrumon -  meg is valósít. És a kedves internetező gyerekek nagy örömére háromgyerekes anyaként játékot, művész igényű pörgettyűket is tervezett, gyárt és forgalmaz.

Ez utóbbi kapcsán beszélgettünk:

• A portfóliódat elnézve roppant sokoldalú vagy, mi a közös pont, honnan jössz és hova tartasz?
• A közös pont? A formatervezés. A formatervezés szeretete. Az ég egy világon mindent szeretek tervezni. Nincs olyan megbízás, ami ne lenne számomra érdekes. Az a szép a formatervezésben, hogy egy apró kiskanál megtervezése éppen olyan nagy kihívás, és éppen olyan izgalmas, mint egy tízméteres csilláré.

A művészet határai oly mértékben tágak, hogy szinte bármire ráhúzható a címke. Frank Kozik és K.Olin Tribu - utóbbi a porcelánok művésze - úgy érezték, hogy életérzésüket egy vízilóval szeretnék közvetíteni úgy, hogy cigit dugnak a szájába, borostát rajzolnak az arcára és egy nagy anarchia jelet festenek a fenekére.

Limitált szériás, fekete és piros kiadásban kapható anarchista vízilovak ezek, a legjobb porcelánból, gyönyörű kivitelben. Szeretettel ajánlanám házi punkunknak, Szuperapunak, ám mivel tudom, hogy jó eséllyel lábrázást kapna tőle és pár erőteljes szó kíséretében elküldene melegebb éghajlatra, így nem teszem. Pedig milyen jól mutatna egy ilyen víziló mondjuk a nemlétező konyhakredencében.

Már csak egy kérdés maradt hátra: miért pont víziló?

Időtállóan gyönyörű, habos-babos, mégis hordható gyerekruhákkal rukkolt elő az idei nyári szezonra az A. Bird, nem csak úri csemeték számára. A hófehér és pasztell, lágyan röppenő vásznak, mintha könnyű madártollakba burkolnák  viselőjüket, azonnali beleszeretést követelnek.

Nem ovista, játszóterezős szerelések ezek, annyi szent, de egy családi, kertben piknikezős nyárdélutánra kívánni sem lehetne stílusosabb göncöket. A kollekció egynémely darabjában még fára mászás is megengedett - csak viselője ne kérdezze meg előre -, a rövid gatyás, végig gombos overall pedig szemvillanás alatt belopta magát a szívembe.

Persze a kisfickók ezúttal is kénytelenek ígéretekkel beérni, pedig az enyémeket ismerve, nekik aztán igazán nem tollas a hátuk...

Emlékeztek? A skandinávokért eddig is éltünk-haltunk szerkesztőségileg, most, a gyerektrend újjáéledése után sincs ez másképp. Christina Rohde dán designer-anyuka idei nyári kollekciója egy laza, tekergős, kabócazizzentős nyarat ígér a hűs lombok árnyékában. Igaza is van: részemről inkább tíznapnyi enyhe erdei szellőcirógatást szavazok meg, naphosszat dacolva a kullancsokkal, mint akár egyetlen délutánra szóló vízparti gatyarohasztást.

Hölgyeim és csajok, az alábbiakban pamutok és vásznak minden mennyiségben, csipetnyi retró fűszerezéssel - ahogy mi szeretjük: indulhat a nyár!

Az első kör Gyerektrendes hétvégéből nem maradhatnak ki a kismamák sem, már csak azért sem, mert ma van anyák napja. Jön a nyár és a nagy pocakok a kérdéssel: "de mit vegyek fel? Mindenben zsáknak érzem magam."

A Sugar Town kismama ruháiban csinosak lehetnek a legutolsó pillanatig a leendő anyukák. Romantikus és vagány egyszerre a nyári kollekció, egyszerű szabással, abszolút ötvözve a kényelmet, a különleges de hordható divattal. Francia márkáról van szó, így meg is lepődhetnénk, hogy csak egy leheletnyi pikantéria van benne, semmi extravagancia, amit már tőlük megszokhattunk de nem tesszük, mert a ruhák így jók, ahogy vannak, utcán flangálni és elegánsan felöltözni is lehetne belőlük.

Teljesen úgy néz ki, hogy végérvényesen véget ért a tél, de több okból is muszáj bedobnom a köztudatba az alábbi ruházati kiegészítőket. Egyrészt állatiak, másrészt van mögöttük némi küldetéstudat, harmadrészt feltételezem, hogy a törzsolvasó kedves internetező gyerekek is vannak olyan cool-ak, mint a gyártó cég kaliforniai törzsvásárlói, és hordanák ezeket plusz fokban is.

A Spirit Hoods termékei egytől-egyig műszőrméből készülnek, így csak a plüssállatok életét veszélyeztetjük a megvásárlásukkal. Az igazi élő állatokat viszont akár meg is menthetjük. A cég ugyanis egyes termékinek eladásából, a hozzájuk kapcsolódó jószágok megmentését célzó programokat támogatja. A gyerekkollekcióból például a farkas és a hópárduc ilyen, a felnőtt méretből pedig a jegesmedve és a panda. Mert, igen van ám felnőtt változat is…

Ilyen sem volt még, ezen a csodaszép szombaton a zsemle lesz a szendvics közepe. Eszemben sincs persze kétfelől vajazni a keményebbik részét, megteszi helyettem Zaphodbb és Szuperapu, én meg addig igyekszem egybegyűjteni Nektek a heti - természetesen szénhidrátmentes - blogmorzsákat. Mondhatni, ez volt mára nekem a könnyebb ellenállás...

Az eheti zsemleszemle első darabja leginkább miafenemimicsoda néven fut, akarom mondani, eszement módon rohan. Armand Dijcks fotósorozatának  jól sikerült darabjait, ha siettek, az Ágy Asztal TV blogon még éppen elkaphatjátok. Lesni ér...

Bővebben az Ágy Asztal TV blogon

Bár már erősen a feledés homályába vész - szerkesztőségileg az Elfeledett Blog nevet viseli -, talán még emlékeztek másik blogunkra, a Gyerekszoba édestestvérére: a Gyerektrendre. Eljött az idő, hogy mint főnix madár feltámadjon hamvaiból, legalább részben, egybeolvadva a Gyerekszobával.

Innentől kezdve a hétvégi tartalomszolgáltatás égető hiányát pótlandó, gyerekdivatról írunk posztokat: designer ruhák, cipők, kiegészítők kavalkádja várható, mivel a sok hónapos kihagyás alatt rengeteg új kollekciót nem mutattunk be, és az Etsy.com ruhás szögletei is elhanyagoltan álltak, porosodtak nélkülünk. Mindent pótolunk, mostantól nem maradtok le a legújabb, igényes és különleges ruhadarabokról.

Elsőként enyém a megtiszteltetés, hogy kiássam sírjából a Gyerektrendet, a földet lerázzam róla és máris elétek tárjak egy új felfedezettet, a Babylady-t. Egy brooklyni anyuka, Kate West alapította a céget 2009-ben, aki a divat világában dolgozott tíz évig, amit követett gyermekei születése és az otthonlét velük.

Ahogy ez lenni szokott, egyedi, kreatív ruhákat szeretett volna csemetéire adni, de nem talált ilyet a fellelhető kínálatban. Így saját maga kezdett el ruhákat készíteni, amit személy szerint díjazok: a ruhák különlegesek - bár néhol kicsit talán már bohócosak - és kisfiúkra is akad bőven pár jópofa darab, ami, mint azt mind tudjuk, ritkaságszámba megy. Ráadásul sokfelé feltűnnek a kockák, amikért köztudottan odavagyok.

Ez a poszt az apukáknak szól, hiszen elvileg ők készülnek meglepetéssel közösen a gyerekkel az anyukáknak, anyák napjára. A last-minute jegyében hoztam nekik ezt a világ-legegyszerűbb-virágját.

Nem kell hozzá más, mint vékony drót és színes kartonpapírok. A drót meghajlítása természetesen apa feladata, hogy az a virág biztosan álljon a lábán. A szirmok megrajzolását viszont hagyjuk a gyerekekre, mert attól lesz az egész szép és könnyekig meghatódós, hogy girbe-gurbák azok a vonalak. Már csak némi drótra ragasztás, bevagdodás és kész is.

Ez a poszt egy célzás. Remélem apjuk is olvassa a blogot.

A 70-es évek műanyag konyhai játékai ihlették ezúttal a Raw Edges designereit bükkfából készült, mai kivitelű gyerekszobai kiegészítőik megálmodására. A  kecses lábakon illegő szekrényke hangulata - bár kétségkívül nosztalgikus - bevallom, bennem nem pendít meg érzékeny húrokat.

A hetvenes években voltam magam is gyerek - retró lettem, mit tagadjam -, ám nem emlékszem arra, hogy akkoriban holmi Fischer Price termékek a felmenőim, vagy az én legvadabb álmaimban  egyszer is szerepeltek volna. A régi nappalinkban lévő dohányzóasztal alja viszont - a büdös életbe, gyerekek, hova tettétek innen az Ország Világot? - határozottan erre a szekrénykére hajadzott, bár kétségkívül nem látott az istenadta tömör bükkfát, szegénykém csupán lakkozott pozdorjában utazott.

Forrás: Raw Edges

Leszögezhetjük, hogy nem mindegy milyen tányérban turkálják a gyerekek a vasárnapi ebédet. Nekik legalábbis nem mindegy. Nekünk, szülőknek, totálisan és teljesen érdektelen lenne, csak egyék már meg a borsót, brokkolit, miegymást, melyik gyereknek mi a lövése.

Donna Wilson neve nem ismeretlen nálunk, pom-pom szőnyegét és felhő párnáit már láthattátok a blogon. Tányérjairól pedig talán jobb eséllyel ennék meg a kölkincék a kevésbé szeretett ételeket is, csak hogy eltisztítsák az útban lévő ennivalót és láthassák a mintákat. Az csak természetes, hogy nekem egy baglyos rendel, bár be kell ismernem, hogy a madárlábnyomos szorosan a nyomában - ha nem holtversenyben - sorakozik.