ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Joel, a Rendkívül Kreatív Apuka, megint olyat alkotott gyermekének, amit olyan egyszerű elkészíteni, hogy a legendás homlokcsapkodást kell emlegetnem, melynek során az jut eszembe, hogy miért nem jutott ez eszembe.

Fogott pár gallyat és egy deszkát, amibe kis lyukakat fúrt és a gyerkőccel együtt, összmunkában, beleragasztgatta a lyukakba a gallyakat. Pofonegyszerű és látványos, kis erdőt kaphatunk így, amiben a LEGO emberkék vígan játszhatnak, mászkálhatnak és vidámkodhatnak. Hazafelé az oviból gyűjtünk is pár erdőnekvalót a lányokkal, apjuk meg izzíthatja a fúrót.

Forrás: Made by Joel

Amióta Sean Kenney világkörüli útra vitt a negyven fokos nyárban, megmenekítve így a munka terhe alól - legalábbis képzeletben -, azóta a szívem egyik csücskébe zártam a LEGO kockákból bármit és mindent építő művészt.

Mivel mostanában Dorka lányom agyon nyaggat, hogy mikor megyünk már állatkertbe, és hogy hogy képzeljük mi ezt, hogy még nincs tavasz hozzá, így rögtön megakadt a szemem Kenney LEGO állatain, amiket a philadelphiai állatkert kiállítására készített. Számomra döbbenetesen élethűek, ahhoz képest, hogy össze vannak legózva. Mit nem adnának a lányaim érte, ha én tudnék így legózni, és nem csak nyomi házak kerülnének ki a kezeim közül.

A brazil születésű, de San Franciscoban dolgozó illusztrátor, Lorena Siminovich által alapított és üzemeltetett Petit Collage a gyerekszoba dekoráció legteljesebb palettáját nyújtja. A kézzel készült kollázsokkal dolgozó művésznő  eredetileg könyvillusztrátorként kereste a mindennapi betevőt, aztán egy hirtelen jött gondolattól vezérelve falemezekre nyomtatta kedvenc motívumainak reprodukcióit.

És ezután már nem volt megállás! Most már vannak papír poszterek, vászonra nyomtatott képek, falmatricák, bambuszból metszett, szépen cizellált mobil játékok, és tükrök. Ezekkel játszva adhatunk a porontyunk szobájának barátságos vintage stílust. Sőt, az eddig elkészült mintegy 16 könyvét és különböző kirakós játékokat is meg lehet vásárolni. Csakhogy a használati tárgyakkal teljesebb legyen a kép.

Először is: BUÉK mindenkinek! Reméljük, szépen, nyugodtan teltek az Ünnepek, volt nagy öröm Karácsonykor, és nagy fogadkozások - persze, őszinte elhatározással - Szilveszter éjszakáján. Ahogy észrevehettétek, mi sem nagyon aktívkodtunk - speciel nálunk végig beteg volt a gyerek, remek volt -, helyette pihengettünk, erőt gyűjtöttünk, hogy 2011-ben is sok jó poszttal szórakoztathassunk Benneteket!

De ami a mai napot illeti: karácsonyi nyereményjátékunk néhány óra múlva - egész pontosan ma éjfélkor - lezárul, addig még várjuk a pályaműveket erre a mélcímre. Utána pontozunk, ez, ismerve a mostani tempónkat eltart pár napig, úgyhogy egy kis türelmet kérünk...

Amit pedig megígérünk mi is, szerkesztőségileg: idén is lesz mit olvasnotok, és persze, lesz majd néminemű változás is, amiről bővebben később számolunk be. És naná, hogy idén is többször lesz majd nyereményjáték, például még januárban is, merthogy nemsokára háromévesek leszünk. Addig is, és persze utána is, maradjatok Velünk!

Mázli, hogy elmúlt karácsony, még mielőtt ezekre a babaházakra bukkantam volna. Így aztán alkalom és ünnep híján csupán álmodozhatok róla - természetesen kizárólag a lányaim nevében - és ennek ugyebár nincs túl nagy rezsije.

A holland designer, Martijn van Tilburg által tervezett játék számtalan módon bővíthető, átalakítható és berendezhető. A különböző modulokból tetszés szerint egyik nap több szintes, erkélyes épületeket is alkothatunk a gyerek segédletével, de másnapra akár lovagvárat, esetleg alpesi házikót, vagy éppen hercegi kastélyt  készíthetünk a lányos családokban óhatatlanul is fellelhető  - Zaphodbb által  pedig köztudottan imádott - Barbie-babák tömkelegének. Mindezt természetesen natúr fából (csakis, naná!), csavarozás és kalapálás-mentesen. Úgy, hogy még anya is össze- és szétszerelhesse, gond nélkül. De nézzétek inkább a képeket! Szerintem igazán pofás.

Forrás: Toideloi

Mit keres Párizs és London - erről a kettősről rögtön a "hajam még mindig tart" reklám jut eszembe, én kérek elnézést - a gyerekszobában? Párnát keres, azaz párnán jelenik meg, Michelle Mason kivitelezésében, akitől már láthattatok itt, a Gyerekszobán filcszőnyegeket is.

Most a párnáin kell és muszáj egy kicsit elidőznünk, mert tündériek. Mesevilágba kalauzolnak, az ember lánya rögtön vágyni kezd Párizsba és Londonba, vagy legalábbis rájuk feküdne legszívesebben, így a szilveszteri bulizás után főleg.

Pete Oyler, New Yorkban élő bútortervező produktumai, stílusa és anyaghasználata okán leginkább indusztriális közegben, vagy mondjuk egy loftban mutatnak jól. Amikről még a legnagyobb jóindulattal sem mondhatnánk, hogy gyerekbarát vagy könnyedén gyerekbaráttá tehető enteriőrök lennének. Épp ezért furcsálltam, hogy a portfóliójában megjelent egy gyerekfotel.

Ami persze jobban illeszkedik a stílusához, mint a gyerekbútorokkal szemben támasztott általános elvárásokhoz… Viszont az ipari kartonból leginkább kalapácsütésekkel formára igazított ülőalkalmatosság fölöttébb mókás, és már ránézésre is strapabíró. Vagy legalábbis nem látszik meg rajta még a legerőteljesebb igénybevétel nyoma sem. És egyértelműen környezetbarát, mind a felhasznált anyagot, mind az előállítást tekintve.

Nika Zupanc, szlovén tervező munkáival már itt a blogon is találkozhattak a kedves internetező gyerekek, ami nem véletlen, hiszen a kétezres évek végének egyik legvagányabb trendformáló designere szívesen mozog gyerekvonalon. Most viszont nem bútorral állt elő, hanem egy kis példányszámban gyártott igen exkluzív megjelenésű kisautóval.

A Konstantin névre hallgató játék első ránézésre retro hatást kelt, annak ellenére, hogy előképet nekem nem nagyon sikerül társítani a járgányhoz. Persze lehet, hogy másnak sikerül egy létező modelhez kötnie ezt a játékosan egyedi darabot, csak én vagyok továbbra is járatlan az autók világában. Persze, ez csak akkor sikerülhet, ha eltekintünk a háttámaszként is funkcionáló felhúzó kulcstól, meg attól, hogy csak három kereke van.

A hógömbök csodálatos világába már betekinthettek itt, ezen a blogon is a kedves internetező gyerekek, de most újabb gyönyörűséges üvegcsodákat van szerencsém prezentálni. Az alábbi 14 hógömb a mesebeli Nisselandet mutatja be nekünk a koppenhágai DAC műhely szezonális kiállításán, ami december elsején nyílt.

A karácsony persze csak apropó, és a hógömbök is csak stílszerű dekorációk, hiszen a hattagú nemzeközi csapat elsődleges problémafelvetése építészeti jellegű volt. De akkor is jó belemerülni ebbe a fantáziavilágba, ahol együtt élnek az emberek és a nisse-k, hull a hó és mindent beleng az ünnep szelleme.

Eljött a nap, amire, ha gyerekek lennénk egész évben várnánk, felnőttként már esetleg kevésbé. Itt a Karácsony, elkerülhetetlenül és menthetetlenül, végre! Reméljük, hogy az utóbbi hetekben, ha kézzel fogható ajándékot nem is, de ötleteket tudtunk adni Nektek, legalább ennyit hozzá tudtunk tenni a szép ünnephez.

Mi is kaptunk ajándékot, egyik olvasónk küldte az alábbi képet, és mi annyira örültünk neki, hogy most megosztjuk Veletek is!

Jelzem, a mi kis baglyunk itt a sarokban, valódi mézeskalács a fotón, nem photoshop! Köszönjük, Gyöngyi!

És engedjétek meg, hogy immár harmadjára boldog és békés Karácsonyt  kívánjunk Nektek és a família apraja-nagyjának, testületileg-szerkesztőségileg!

Az idei karácsonyi nótánkat szuperapu választotta, és mert mi szeretjük őt, engedtünk neki. De csak azért, mert a Ramonest is szeretjük.

Karácsony után visszatérünk, az újévig  csak lazán, napi egy poszttal, de utána... Addig pihenünk, tegyétek ezt Ti is! Simuljanak az idegek!

Ti nem álmodoztatok arról gyerekkorotokban, hogy egyszer, majd, ha nagyok lesztek, ilyesforma házban fogtok élni? Nyilván egy erdő közepén, patak mellett, ahol akkor és úgy váltakoznak az évszakok, ahogy nekünk tetszik. A kacsalábról persze az ember lemond bölcsen már úgy hét-nyolc évesen - néhány kör az óriáskeréken addigra megteszi a hatását -, de a mesebeli manóbirodalom bűbájos csodaházaira sokkal tovább tudunk vágyakozni.

Ilyen ez a  hatalmas, rétegelt nyírfából készült, tündéri Waldorf-babaház is, amely  bumfordi, mégis finom formáival azonnal belopta magát a szívembe.  Pöpec, bőrszíjjal záródó ajtók, hívogató kerekded ablakok, íves erkélyek: bármelyik gyerek örömmel ellakna benne. Bár lenne kicsikét még ennél is nagyobb, hogy magam is beleférjek.

Forrás: Etsy.com - TwigStudioKids

Hogy mi a baj a házak kivilágos kivilágításával? Semmi az égvilágon. Attól függetlenül, hogy felénk ez nem annyira elterjedt még, mint a Nagy Amerikában,  én nem vagyok ellene. Akár még szemet-gyönyörködtető is lehet, ha ízlésesen és kellő mértékkel van feldíszítve az a ház, sőt, ha lenne házam, tán még én is megpróbálkoznék valami jópofa designnal.

A gond itt is azzal van - mint sokszor a gyerekszobák berendezésénél is -, ha túl sok és túl csicsa az a házdekor. Amikor a télapótól kezdve, a rénszarvason keresztül a hóemberig mindent ráaggatnak arra a szerencsétlen házra, hogy a végén egy nagy kupac világítós káosz lesz belőle.

Bár apukám mindig mondogatta, hogy a Karácsony a csicsáról kell szóljon, én mégis abszurdisztánba sorolom az alant látható házakat, természetesen az elrettentő példákat hozva el, a hogyan-ne-díszítsünk-házat kategóriában. Az utolsó fényképen lévő házdekort pedig a minden-idők-legantikreatívabb címet nyerte el, esetleg nevezhetjük minimál stílusúnak is, kis jóindulattal.

Mindemellett apukámnak ajánlom ezt a posztot: íme az igazi karácsonyi csicsahalmaz. Biztos jókat mosolyogna rajta.

Linus Sundblad svéd egyetemista díjnyertes kórházi robotja akkor is kiérdemelhetné az elismerést, ha nem lenne mindenféle hightech és interaktív kütyüvel telepakolva. Ami persze ez esetben nemhogy nem öncélú tervezési túlkapás, hanem inkább a kiindulási pont, és a robot csak csomagolás.

Egy igazán bájos és nagyszerű csomagolás, ami már - ötletes szerkezetének köszönhetően könnyedén - változtatható testtartásával is rengeteg játéklehetőséget rejt. De a játék mellett fontos szerep jut az interaktivitásnak is, ami jelen esetben nemcsak terápiás céllal bír, hanem segíti a kis beteg és a körülötte lévő felnőttek közötti kommunikációt is. Történjen az akár közvetve az érintő képernyőn változtatható arckifejezéssel, vagy közvetlenül az audiovizuális eszközökkel.

Lizzie Thomas, a brit papírművész nemcsak papírból készít egészen elképesztő csodákat. Így, egy nappal Karácsony előtt engem az ácsvonalzókból faragott fenyőerdeje ragadott meg a legjobban. Kisebb-nagyobb fenyőfák állnak, karcsún, kecsesen, sudáran.

Talán ők is arról álmodoznak, mint Andersen meséjében a fenyőfa: hogy valakinek majd megtetszenek, hazaviszik, csillogó díszekkel teleaggatják és a gyerekek körötte rajcsúroznak majd azon a különleges estén. Bár ahogy a mesebeli fenyőfa, talán ők sem sejtik, hogy a folytatás már nem ennyire felemelő, sokkal inkább a sárba-taposós fajta.

Forrás: Lizzie Thomas

Mi mást is kapjon a gyerek karácsonyi ajándékként, mint iPhone-t? Esetleg iPodot. Miután babakorában már elkezdjük az iPhone szőnyegen szoktatni a tudathoz, hogy iPhone nélkül a fű se nő, ezzel a pompás, Woogie névre hallgató, ölelgetnivaló, pihe-puha, iPhone-iPod-tartós plüssel folytathatjuk a sort. Ugye, milyen nagyszerű gondolat, hogy az ember 3-4 éves gyereke már ingyen letölthető Woogie-appokért könyörögjön, ne pedig nyalókáért?

Forrás: Griffin Technology