Melyik kiscsaj ne enné meg, ha a tükörtojás virág alakú? Az én lányaim biztos, hogy oda meg vissza lennének tőle, bár ők amúgy is szokták szeretni a tojást, bármilyen formája is legyen. Egyszerű és mégis ütős ötlet mindenesetre, így egész másként festene az a reggeli tükörtojás a tányéron, mint a szokásos, szétfolyt formájában.
Forrás: Norpro
Bár a Pokémon-őrület mára már lecsengett, maradtak még rajongók, akik időt és energiát nem kímélve elszórakoztatják magukat Pokémonos projektekkel. Mint az alant látható sorozat készítője is, Filip Johannes Felberg, aki azt tűzte ki célul, hogy az összes Pokémon figurát megépíti legóból és lefotózza.
Elmondása szerint három-négy napjába telik megépíteni egy-egy darabot, amit én csodálattal vegyes megdöbbenéssel veszek tudomásul, azt mormogva az orrom alá, hogy "tejóég, mire van egyeseknek ideje".
Bár nálunk nem divat a csapból inni, de megboldogult gyermekkorom jutott eszembe erről a kis okos eszközről, amikor a játszótéren a kútból úgy ivott mindenki, hogy a kis lyukból szökőkutat csinált. Ez jó móka is volt egyrészt, másrészt pedig nem kellett a koszos markukból inni.
Ez a csapra rakható Tapi nevű szűkítő ezt is tudja, amellett, hogy vékonyabb sugárban lehet vele folyatni a vizet. Így a kölkök már otthon is élvezhetik a szökőkútból ivászatot, higiénikusan és egyszerűen.
Forrás: Dreamfarm
Rendhagyó posztunkban egy rendhagyó, de annál izgalmasabb programot kínálunk kedves Olvasóinknak, ha netán az előttünk álló őszi hétvégén az idő nem kedvezne a kültéri barangolásoknak. Semmi gond, otthon is elrepülhet az idő, nem igaz?
Nem is kell más a dologhoz, mint egy rakás kartondoboz, sniccer vagy olló, ragasztó, és az igazán gyorsaknak és haladóknak tengernyi festék. És legalább egy lelkes felnőtt, no meg egy rakás apróbb, dolgos gyerekmancs. Aztán neki lehet állni annak a csodás kartonkastélynak, amit a Dedon pultja előtt fotózott le Kristina a milánói Furiosalone alatt. Jó munkát!
A holland illetőségű Kast van een Huis műhelyéből az Amszterdam kollekció után most újabb remek bútordarab került ki. A lépcsőházi fílinggel bíró szekrénnyel elsősorban kamaszok kedvét keresik, szerintem minden bizonnyal meg is találják.
Azonban kíváncsi vagyok, megelégszenek-e a csupán két ajtóra hangszerelt tárolóval, vagy New York készletük is városnyira lesz a későbbiekben bővíthető. Én ez utóbbinak drukkolok, tekintve, hogy egy tizenéves gönceinek - már ha nem akarunk ebbe a képbe holmi ablaktalan bútorral belerondítani - vajmi kevés lehet kizárólag ennyi helyet biztosítani.
.jpg)
Forrás: Kast van een Huis
Plüssök, gumimacik, digitális szuperhősök anatómiájával már e helyütt is többször foglalkoztunk, szóval a téma nem új számomra sem, de ami Hyungkoo Lee legújabb projektjét illeti, még én is eltátottam a számat! Hihetetlen aprólékossággal és tudományos alapossággal nyúlt a témához és a Warner Bros rajzfilmfiguráihoz.
A csontvázak elkészültét nemcsak vázlatrajzok, de egy rendszertani háttér megalkotása is megelőzte, latin nevekkel, miegymással egyetemben. De a valósághoz nem pusztán ezekkel a már első látásra is fiktív, mondhatni áltudományos szálakkal kötődnek a szobrok, hanem a felhasznált anyagok tekintetében is. Ugyanis a kézenfekvő műanyag mellett valódi csontokat is felhasznált, persze a megfelelő előkezelés után, ahogy ez egy ilyen korrekt iparosembertől elvárható.
A téma kidolgozottsága azonban még itt sem ért a tetőfokára, hiszen a folyton mozgásban lévő eredeti, animált alanyokat vétek lett volna teljesen statikus szoborként vagy szoborkompozícióként a nagyérdemű elé tárni. És ebbe a hibába persze nem is esett bele Lee és csapata: Tom, Jerry, a Kengyelfutó Gyalogkakkuk, Donald Kacsa és a többiek mind mozgás közben lettek megörökítve. A kedves internetező gyerekek pedig találgathatnak, hogy melyik melyik…
Vezessen robotot az a gyerek? Én nem akarnám annyira, de szemmel láthatóan vannak azért nálam sokkal vállalkozóbb szelleműek, akik engednék a gyerkőcnek, hogy egy gigantikus robotot irányítva mászkáljon az utcán.
Alig várom, hogy elterjedjen és a játszótéren egymást lehessen eltiproni vele. Igaz, csak 1,6 méter magas, úgyhogy talán a szülők majd meg tudják állítani, ha egy-egy vadabb gyerkőc elszabadulna vele.
Kid's Walker from Ben on Vimeo.
Forrás: Sakakibara Kikai
Többször hangot adtam már abbéli örömömnek, hogy olyanok is rajzfilmkészítésre adták a fejüket, akik vagy narkóznak, vagy narkózniuk kellene inkább. Jót tesz a kínálatnak. Például ott van a „Nyomi szerencsétlen utazásai” című sorozat. No, azok a szülők és persze gyerekeik, akik rajongói ennek a mind képileg, mind történetvezetésében elborult mesének, biztos szívesen látnák Lauren Carney képeit is, akár a gyerekszoba falán is.
És nem csak tengerész tematikájúakat. Mert az összes képe ügyesen egyensúlyozva kerüli a megszokott gyermekillusztrátori kliséket, de úgy, hogy közben nem távolodik el sem a témától, sem a formától, amit a célközönség úgymond megkövetel. A színvilág csak a kontraszt kedvéért tartalmaz rózsaszínt, a karakterek darabosak, a részletek pedig rengeteg érdekes, sokszor oda nem illő darabot tartalmaznak.
Különös formájú, kézbe simuló, folyóparti kavicsokra emlékeztetnek ezek a színes puzzle-k a Shak-sukától. A bumfordi darabokat mókás hangulatban, megkockáztatom, néhány kósza feles beficcente után faraghatta készítőjük. És csakugyan: az égerfából készült kirakósokból részeges mesebeli tájat, fákat, korallzátonyt formázhatnak az apró kezek. Milyen kár, hogy egy-egy készlet csupán néhány darabból áll - magam is órákig elszöszögnék valamivel emberesebb mennyiséggel.
Forrás: Shak-suka
A nők valamiféle, a tudomány számára is ismeretlen genetikai kódnak engedelmeskedve vonzódnak a kisebb-nagyobb csillogó, színes és fényes csecsebecsékhez. Már kicsi koruktól kezdve - és ezt tapasztalatból mondom. Namármost, ezeknek a kincseknek tároló-, és/vagy rejtekhely kell. Erre, ha nem is a legmegfelelőbb, mindenképpen az egyik legízlésesebb alternatíva a Karl Zahn által, az AreaWare berkeiben tervezett dobozka sorozata lehet.
A végtelenül puritán, archaikus állatfaragványokat megidéző kis szobrok bármelyik enteriőrbe gond nélkül beilleszthetőek. A lányok gyerekszobájában a többi fajáték között ugyanúgy megférnek, mint egy kamasz íróasztalán, vagy egy könyvespolc sarkán.
A szerkezeti felépítés sem a bonyolultságával tüntet, hogy a magát adó képzavarral éljek: a kicsiny ládák a szemtengely körül forogva nyílnak, a záródást pedig egy beágyazott fémgolyó segíti. A családi brillek tehát inkább kerüljenek biztonságosabb helyre, hacsak nem azt az elvet követjük, hogy ami szem előtt van, azt nem veszi észre senki!
Forrás: AreaWare
Sajnos, a lakóhelyünk környékén eluralkodott közlekedési anomáliák okán, sok házikedvencünk végezte be rövid kis életét az országúton, így különösen szíven talált a Road Kill Toys kollekciója. Adná magát a téma, hogy a dolog mögé pakoljunk valamiféle aktivista kezdeményezést - a téma elvégre az utcán hever -, de az alkotók nem kertelnek, részükről ez csak egy morbid poén.
Pedig a három plüss jószág talán alkalmas lehetne arra, hogy felhívjuk az autósok figyelmét azokra az állatokra, akiknek a territóriumán figyelmetlenül átszáguldanak, megtizedelve állományukat. Szóval, ezek aprólékosan kidolgozott dögök ideális utazós játékok!
Forrás: Road Kill Toys
MNóra nevű olvasónk levele sem az utóbbi időkben landolt a postaládánkban, de aktualitásából szerencsére mit sem veszített. Mert dekorációs anyagok, képek mindig kellenek a gyerekszobába - és naná, hogy az sem árt, ha időnként cseréljük az addig falon lógó képeket. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy kép megalkotása remek móka, és ha úgy alakul, még közösségi tevékenység is lehet.
"Kedves szerkesztők!
Ezúttal egy olyan ténykedésemet szeretném megosztani veletek, melyhez az ötletet a blogról vettem még tavaly nyáron. (Sajnos utólag nem sikerült megtalálnom, de úgy emlékszem,hogy egy afféle "ismert" kreatív hölgy alkotását mutattátok be.)
Azóta készültem megvalósítani ezt az egyszerű és nagyszerű ötletet, és hát jobb később, mint soha... Ezúttal igazi családi program lett a kreatívkodásból.
Hároméves nagylányom nagy örömmel vetette bele magát a kézzel mázolásba, mely a képek alapját adta. Az itthon fellelhető összes temperát szétkente.
Az állatok sziluettes rajzát a húgom kereste ki az internetről, valamint nagyította, nyomtatta. Ezeket később műszaki rajzlapra indigóztam és kivágtam. Ezután már csak az állat negatívja mögé kellett ragasztanom kislányom műremekeit.
A legnehezebb munkát sógorom vállalta, aki felfúrta a képeket a falra. (A férjem pedig csendben tűrte, hogy szitává fúrassam a falat. Ő ezzel járult hozzá a sikerhez.) A képkeretek a tegeződős svéd áruházból valók.
Szerintem a képek magukért beszélnek. Köszönöm a remek ötletet, s ezúton bátorítanék mindenkit, hogy próbálják ki, remek móka, s ráadásul ajándéknak is tökéletes!
Továbbra is hű olvasójuk maradok, s még biztosan jelentkezem!
MNóra"
A fából faragott transformers után újabb robotokat szeretnék Nektek bemutatni: egy horvát illetőségű úriember lámpáit. A fickó alapanyagok tekintetében nem cizellálta túl a dolgot: bármelyik barkácsboltban fellelhetők azok a villamossági- és egyéb műanyag szerelvények, amelyeket felhasznált. A végeredmény ugyanakkor már egyáltalán nem hétköznapi. Sőt! Az ötlet épp annyira zseniális, mint amennyire nyilvánvaló. A variációk száma a végtelenbe konvergál, hogy ezt belássuk, nem is kell olyan mélyen leásni a különböző építőjátékok gyermekkori élményeihez.
A robotok olvasólámpaként is funkcionálhatnak, de elsősorban dekorációs elemként, vagy esetleg éjszakai őrzőfényként tudom őket elképzelni, főként a színes, 25 wattos izzókkal. A kis teljesítményű izzók preferálását egyébként nem nagyon értem, mert elvileg a felhasznált anyagok nagyobb hőleadású fogyasztót is elbírnának.
Az már más kérdés, hogy az ötlet, a kétségkívül alapos és profi kivitelezés vajon megéri-e a borsos árat, amit egy-egy ilyen lámpáért kér az alkotó, vagy esetleg könnyedén gyárthat hasonlót bármelyik ügyes kezű apuka?
Pompás ötlet, valóban, hiánypótló szinte ez a két műkéz. Én is emlékszem a hajnali ringatásokra, amikor Dorka lányom kettőkor úgy döntött, hogy ő ötig nem kíván aludni, csak ha ölelgetjük. Nos, ezt hivatott megoldani ez a két műkéz, ami a szülő helyett nyugtatja meg a babát, az állandó testi kontaktus érzetét keltve.
De gondoljunk bele: milyen lehet annak a babának arra ébredni, hogy két kéz van rajta, test nélkül? Nyilván nem érti még, kicsi hozzá, de azért arra kíváncsi lennék, mi marad meg a tudatalattijában, vajon?
Forrás: Zakeez
Itt az ősz, és vele együtt a megfázások, az influenza ideje. Ezekkel pedig együtt jár az orrfújás, mint szabadidős tevékenység, sűrű gyakorlása. Ehhez zsebkendő, a zsebkendőhöz meg valamiféle tároló alkalmatosság kell. Mondjuk, egy szép színes házikó, természetesen kéménnyel a poén kedvéért. Már ha stílusosan akarjuk tárolni, avagy elrejteni.
Persze kerülhet a házikókba popsitörlő is…
Forrás: Chris Collicott
KOMMENTEK