ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

De legalábbis lámpafény. Chen Karlsson Favourite Things mennyezeti lámpája ugyanis arra ad lehetőséget, hogy a fényforrás alatt közvetlen megvilágításba kerüljenek a kedvenc csetreszek, kincsek, tárgyak. Ennélfogva szerintem minden gyerek - de talán leginkább a kamasz utód - örülne, ha ilyen lámpa csüngene alá a plafonról.

Persze, hasonló ötlettel operáló lámpát itthon is kapni, valószínűleg jóval olcsóbban az egyik nagy bútoráruházban - úgyis tudjátok, melyikre gondolok -, igaz, de Karlsson lámpája jóval csinosabb, formásabb, izgalmasabb.

Forrás: Chen Karlsson

Robin Hannah, új-zélandi építész által tervezett játszóház egyszerűségében is nagyszerű. Le merem fogadni, hogy a Vadak is megvesznének egy ilyen retró-búvóhelyért, én mindenesetre biztosan azonnal tenném, ha lenne hova. A könnyedén - értsd: mindenféle csavar, szög és kalapács nélkül, tehát nekem is könnyedén - szétszerelhető és összerakható,  natúr fenyőlapokból álló házikó a gyártó szerint elnyűhetetlen.

Bónuszként környezetbarátilag is újrahasznos, hovatovább még kutyaólnak is melegen ajánlják. Fene tudja. Én ugyan luxusnak tartom, hogy egy eblak három ablakkal is bírjon - avagy lennék én Új-Zélandon kutya - de hát ezügyben igazán nem vagyok szakértő. Nekem csak egereim vannak, igaz azoknak nálunk galériás otthon dukál. Még szép. Azt hiszem, ha jobban belegondolok, tulajdonképpen nálunk is lennék egér.

Forrás: Phoyo

A képeket csak erős idegzetűeknek ajánlom, illetve  Ördögűzőn vagy Supernaturalon edzetteknek, ezért is pakolom a tovább gomb után inkább a babák többségét, aki nem bírja a horrort, ne kattintson. Volt már itt a blogon minden, a kiborggá alakított játékbabától kezdve a kitolt szemű babafejig, úgyhogy azt gondoltam, engem már nehéz meglepni vagy elborzasztani a művészet címke alatt.

Most mégis azt kell mondjam, hogy még az én szemöldököm is megrándult ezektől a horrorbabáktól. Zombivá, szellemmé és mindenféle más szörnyeteggé átalakított babákat láthattok, amikről nekem megint azt jutott eszembe, hogy vajon mi történhetett gyerekkorában a művésszel, Shain Erinnel, amiért ilyen képzetei támadnak egy játékbaba láttán.

Jó, értem én, hogy a játékbabák és kisgazdáik ártatlanságának szembeállítása és morbid külsővel ellátása jelképezi a körülöttünk lévő világot és ahogy megrontja tisztalelkű gyermekeinket. Esetleg teljesen mást jelent az egész, az értelmezéseiteket kommentekben nyugodtan kifejthetitek. Mindesetre hátborzongató és bizarr végignézni ezeket a pszichobabákat.

A nagylány az iskolában kézműves órán többek közt a nemezeléssel is ismerkedik. Ami nem rossz dolog, főleg, hogy már régen meghaladta a technika a hagyományőrző ruházati kiegészítők mímelését. A gyapjú különböző technikájú tömörítésének révén a legkülönbözőbb használati tárgyakat lehet létrehozni: díszeket, ékszereket, játékokat.

Olyan játékokat, mint például Victor Dubrovsky teremtményei. Amik a felhasznált anyagnak köszönhetően annak ellenére élethűek, hogy a formájuk meseszerűvé van redukálva. És ebben a mesebeli faunában szinte mindenki megtalálhatja a kedvenc állatát. Én a macskába szerettem bele, zaphodbb kollegina pedig természetesen a baglyot nézte ki magának…

Honlapján nemcsak az elkészült játékok több mint részletes fotódokumentációját tárja a kedves internetező gyerekek elé, hanem az elkészítés mibenlétét is részletesen ismerteteti. Mi több, tippeket ad és trükköket árul el úgy az anyagok, mint az eszközök tekintetében, és elmeséli a tapasztalatait. És ez utóbbiból nem kevés lehet neki, a termés mennyiségét elnézve…

Aki kedvet kapott, vagy esetleg már maga is csinált hasonlót, az ne habozzon, küldje el nekünk a munkáiról készült fotókat, és mi az „Alkot az olvasó” rovatban közzétesszük.

A babaúszás nálunk kimaradt annak idején, főképp anyagi okok miatt, meg azért, mert a gyerek a csöpögő csap láttán is vöröslő fejjel kezdett üvölteni, de mindig is nyálas érzelgőséggel reagáltam azokra a képekre, filmfelvételekre, amelyeken csöppnyi emberkezdemények kapálóznak a víz alatt. Vicces, ahogy tágra meresztett szemmel élvezik, hogy az egyébként viszonylagos mozdulatlanságra ítélt testük felett ismét elnyerték az uralmat, mint anno  az anyjuk méhében. Bár ott meg helyszűke miatt volt korlátozott a mozgási lehetőség.

A gyerek a vizet úgy 2,5 éves korában kezdte élvezni, azóta pedig kétéltű üzemmódra váltott, és mindenkit megalázó helyzetekbe kever, aki liluló szája és reszkető végtagjai ellenére is megpróbálja kihalászni. Például a nagyapját, aki pár éve a hóna alá csapta, úgy cipelte kifelé a Magyar Tengerből, mert a gyerek minden könyörgés ellenére sem volt hajlandó saját lábán távozni. Kapott érte hideget-meleget: undok vagy, nem szeretlek, megmondlak anyának... De a legjobb, hogy időnként sikítva üvöltötte azt is, hogy segítség. Apám feje égett, az egész üdülő röhögött.

Hasonlóképp vízimádó kölkökről készíthette Water Babies című fotósorozatát Zena Holloway is. Képei egy meseszerű világba kalauzolnak, némiképp a Sehányéves kislány finom, romantikával fűszerezett rajzaira és Anne Geddes némileg csöpögős babafotóira emlékeztetnek - na jó, meg erre a régi, de nagyon remek zenére is. Talán nem véletlenül: a finomság és a romantika ezekben a képekben is tetten érhető, ám sajnos, nem sikerült a csöpögős giccseség határát nem átlépni. Ennek ellenére a képek hatnak rám - de szerintem ez már csak az a bizonyos érzelgősségem lehet, amit az elején emlegettem.

Tegnap is lámpát találtam, mára is az maradt, igaz, a most következő forma távolról sem alsó-, sokkal inkább felsőnemű. Az 59, illetve 80 részből álló, háromdimenziós nyír lámpatestek ezúttal egy keresztül-kasul összegabalyodott helikopterfalkát mintáznak a végső stádiumban: innen ugyanis már egyiknek sincs hova tovább.

A balul sikerült légiparádé forgalmazója egyébként ugyanaz a Normann-Copenhagen designtömörülés, akiknek jó egy éve már megcsodálhattátok nagyon is földi mutatványait.

Forrás: Vibeke Fonnesberg Schmidt

Ausudavut Sarum bangkoki fényképész Children of the World, magyarul "A világ gyermekei" projektje  a világ számos országában lefotózott gyerekekről és életükről mutat körképet.  Érdemes végignézni az összes fotót, így egy-egy pillantásra betekinthetünk a mindennapjaikba. 

Gyerekkoromban sokszor hallottam a mondást: - Nem rossz gyerek ez, nem eszi a szappant!

Mondanom se kell, nem igazán értettem a dolgot, főleg, hogy a szocializmus nem kényeztetett el minket az étvágygerjesztő piperecikkek terén. Sem. De most, hogy a piacgazdaság és az internet folyamatosan üríti lábunk elé bőségszaruját, megnyílt a lehetőség a gyerekek előtt, hogy gondolkodás nélkül harapjanak bele a szappanba.

Nekünk is van otthon csokoládé illatú kézműves szappanunk, de a Soapy Love cukrászipari termékeket mintázó tisztálkodó szerei mellett az kimondottan gusztustalannak hat. Persze, én amondó vagyok, hogy mintha kicsit ama bizonyos ló másik oldalán lennénk ezekkel a jégkrém, nyalóka és süti formájú szappanokkal. Szépek, de mi van, ha tényleg megkóstolja a gyerek??

Forrás: Soapy Love

Emlékeztek még arra a játékra, amikor egy kör alakú kis műanyagpályán legalább két aprócska golyót kellett a helyére terelni? Esetenként a háttér egy cica szája, a golyó pedig két műanyag kisegér volt, akiket meg kellett menteni a felfalatástól. Én elég sokszor kaptam hülyét ettől a játéktól, nem ment nekem a türelem és a finommotoros mozgás. Egy ideig. Aztán persze belejöttem.

Ám amíg bénáztam, biztos sokkal jobban élveztem volna azt a nagyobb mozgásokat is megengedő, egyetlen céllal rendelkező golyópályát, amit ismételten Joelnél láttam. Itt egyetlen golyó mozgását kell irányítani a labirintusnak még nem nevezhető pályán, míg a golyó a pálya végén bele nem pottyan egy aprócska textilzsákba. Amit a képeken látható verzión Joel egy régi nyakkendőből készített.

Tökéletes rákészítés a komoly labirintusokra, sikerélményt adhat a kisebbeknek is, ráadásul még hibázni is lehet vele - ami igenis, kell, mert csak ettől értékelhető igazán a siker -, hiszen a golyó egy hirtelen fellendítésnél az oldalirányú mozgásból tutira vertikálisra vált. Szerintem ismételten zseniális, Joel agyát meg ide nekem, de izibe!

Forrás: Made by Joel

Nagyobbacska, ábrándos lelkű királylányok szobájának ékessége lehet Elisa Strozyk remekbe szabott mennyezeti lámpája. Akárha Borsószem Hercegnő kacérnak szánt ünnepi torpedó-alsóját sikeredett volna a plafonról lelógatni, hadd világítson az,  ha már a nap nem süt be. Mármint oda se.

El kell ismerni, gyönyörű, ugyanakkor mégiscsak van benne számomra valami pimaszul pikáns. Mert bizony tagadhatatlan, csak ivarérett fantázia lehet annyira elvetemült, hogy csatos cipőben lógázó harisnyás lábakat képzeljen egy designlámpa alá. Mindenesetre hiánypótló darab, annyi szent.

Forrás: Elisa Strozyk

Nem mindegy, mibe van csomagolva egy akármilyen termék. Ebben szerintem megegyezhetünk. Ha a csomagolás olyan, akkor szívesebben veszi le az ember a polcról és sokkal nagyobb kedvvel lát hozzá az elfogyasztásához, ha - mint ebben az esetben is - valamilyen enni-innivalóról van szó.

A Jooze szívószálas üdítőinek a csomagolása minden elvárást kielégít, amit egy szívószálas üdítő kinézetétől elvárhat az ember. Ízléses, ötletes és nem mellesleg ránézésre lehet tudni, milyen ízű üdítőt választ az ember a gyerkőcnek. De innék most egy jó dinnyelevet, jut eszembe.

Forrás: Lovely Package

Az iskolai füzetek perszonalizálására még mindig a jól bevált vinyettát használjuk. De hol van már a sima, vörös keretes egyen fazon! Majdhogynem a fasorban sem. Viszont kismillió rajzfilmhőssel, tinisztárral dekorált, sokszor az ízléstelenség határát súroló nyomdaipari termék közül választhatunk. Vagy letölthetünk pár igazán művészi értékű ívet a netről.

Például a We Love Illustrate oldaláról. Ahol hat lelkes illusztrátor csaj havonta egy témát körbejárva és feldolgozva, most az iskolakezdés apropóján ezekkel az alant látható csodákkal örvendeztette meg az iskoláskorú porontyokat, és persze az ilyesmire fogékony szüleiket. Szóval kedves internetező gyerekek, tessék letölteni, nyomtatni, körbevágni, felragasztani és Julissa munkáit esetleg kiszínezni.

Én pedig izgatottan várom a csapat újabb projektjét…

Ahogy zuhan a hőmérő higanyszála, úgy szorulnak be a születésnapi partik a négy fal közé. Márpedig ez sok esetben bonyolítja az egyszeri szülő életét, hiszen 10-15, nagyon bátrak esetében 20 vagy annál több kölök szórakoztatása fák és egyéb terepakadályok híján embertpróbáló feladat.

De van valami, ami óvodáskortól jó esetben az alsó tagozat végéig tökéletesen megfertőzi a gyerekeket, de leginkább a hímnemű utódokat. Ez pedig nem más, mint a LEGO. Nem kell csilivili programokban gondolkodni, nem kell játszóházat bérelni félhavi fizetésért. Pár ötlettel tökéletes össznépi legózásra invitálhatjuk a csoport- vagy osztálytársakat. És tuti, hogy mindenki jól fogja magát érezni az aprónép közül - ami azt jelenti, hogy a szülők is felszabadultabban tudják levezényelni az összejövetelt.

Kezdjük a meghívóval: mi más lehetne a legmegfelelőbb erre, mint egy marék LEGO tégla? Írjuk az oldalára alkoholos filccel a részleteket, ovisoknak adjuk összeállítva, kisiskolásoknak csak ömlesztve egy borítékban - külön buli, míg kirakják a tökéletesen stílusos meghívót.

Hát kérem, ilyen az, amikor a gyerekkönyv illusztrátor széthajtható uzsonnástáskában utazik. Stephen Savage figuráit értelemszerűen nagyobb ovációval fogadják azok a kölkök, akik könyvekből is ismerik ezeket a jószágokat, részemről nem vagyok tőlük elájulva maradéktalanul, bár tény, hogy a kutya zabálnivaló - de könyörgöm, miért kell már megint beverni az egyik szemét?

Jól van, no, elismerem, az tényleg nagy ötlet, hogy a táskából akár meg is teríthet magának két óra közt a szünetben a kiskorú. Csak legyen ideje becsengetésig még újrahajtogatni.

Forrás: Stephen Savage

Akinek legalább egy lánya van, ráadásul hosszúhajú, az jól ismeri a reggeli hisztiket a fésülködés közben. Felénk legalábbis az úgy kezdődik, hogy "anyaaaa, húúúúúz!", amikor még a hajkefe a kezemben sincs szinte. Aztán, amikor tényleg fésülöm őket, akkor drámai hanghatásokkal kísérve, rendkívül látványosan szenvednek és másodpercente megkérdezik, hogy "mikor lesz már kész?".

Agustina Woodgate hajkeféivel ilyen problémáink nem lennének, az egyszer biztos. Eleve fésülködésre alkalmatlanok, mivel sörtéik nincsenek, azaz vannak, csak nem túl célravezetőek, mivel igazi hajból vannak. De legalább tuti nem húzzák senkinek a haját.