ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Több tematikus – egy-egy népmese dramaturgiáját végigvivő – játszótér van fővárosunkban és az országban, de most egy olyat vennék górcső alá, ami inkább egy filmsorozatra hajaz. Persze, merő véletlenségből. Szóval, olyan a hely a Fehérvári út elején, mintha a Lost című felnőttmese szimbólumokká redukált és fából épített díszleteibe botlana az ember. Meg a gyerekei.

A teret egyértelműen a két pálma által szegélyezett lezuhant repülőgép uralja, pedig nem is ez a legnagyobb játékszer. Viszont a maga nemében és a helyhez és a lehetőségekhez képest jó kidolgozott. (Hát még ha a propellerei is meglennének még...) Van benne komplett műszerfal, pedálok, magassági kormány, és navigációs térkép is.

Nincsenek nagy titkok a Ten ruhakollekciói mögött: Catherine Felstead csak azért kezdett bele néhány éve a ruhatervezésbe, mert nem talált a gyerekeinek egyszerű, ám színpompás ruhákat. Hitvallása szerint nem akarja a gyerekeket kisméretű felnőttként kezelni, a tervezéskor célja az, hogy a gyerekek mozgás és játék közben is szabadnak érezhessék magukat ruháiban. A tervezőnő egyébként ezt le is szokta csekkolni, mikor hetente 2-3 alkalommal brüsszeli üzletében ki is kéri a gyerekek véleményét.

Bár már nem vagyok gyerek, nekem nagyon bejönnek ezek a cuccok. Imádom az élénk színeket, az egyszerű szabásvonalakat, és tetszik, hogy a ruhák között vannak nagyon elegáns-specifikus darabok is, nagyon csajosak és nagyon sportosak is. Nálam tízből tízes!

Nem az bizony, mert a L'Edito Milky Chair fantázianevű ülőkéjén-székén konkrétan az ücsörgő személy alá kerül az a bizonyos tőgy. Szerintem meg nem is annyira szék ez, mint inkább egy hintatehén, amit a - nyilván nem incifinci - gyerek akár meglovagolhat, mint a hintalovat. Annak viszont nem rossz: a kidolgozása tízpontos, az alapanyag minősége dettó, a geg meg már csak non plus ultra.

Forrás: L'Edito

Kurt Stallaert belga fotós valamilyen misztikus oknál fogva bodybuilder testekre photoshoppolta gyerekek fejeit. Ebből egy kissé szürreális, ám annál valósághűbb sorozat jött létre, fotóügyileg megtapsolandó módon. A gyerekeket a színes képeken hétköznapi tevékenységük közben fotózva még hihetőek is akár a képek, egy elitista izomképzőben érezhetjük magunkat. A fekete-fehér fotók pedig olyanok, mintha letűnt korok dokumentumai lennének.

Maguk a képek pompásak, az már a más kérdést, hogy vajon milyen indíttatásból születtek. Talán azt üzenik, hogy a néha extrém módon kigyúrt emberek is voltak egyszer gyerekek? Vagy ez egy szteroid ellenes kampány akarna lenni? Várjuk a megfejtéseket.

A műanyagból fröccsöntött zöld katonák már szinte popkultúrális ikonként vannak jelen a köztudatban, elég csak arra gondolni hogy az egyik legnépszerűbb rajzfilmtrilógia mellékszereplőiként is öregbítették hírnevüket. De a militarizmus már a tengerentúl sem olyan divatos már, mint rég, tehát ideje új hősök után nézni. Az új hős meg, mint a téma, az utcán hever. Illetve deszkázik. Legalábbis a The Original AJ's Toy Boarders szerint.

Tudom-tudom, sokak szerint kicsit meleg van a hálózsákhoz, de szerintem ahogy a takaró, úgy ez a készség sem köthető évszakhoz. Ez az alábbi darab meg annyira jópofa, hogy muszáj közkincsé tenni. Az ötlet adja magát, a kidolgozás önön egyszerűségében is nagyszerű. A funkcióját és használhatóságát tekintve persze nekem is vannak kétségeim, de végülis az olyan neuralgikus pontok, mint a derék és a lábfej takarva vannak...

Persze nem olcsó mulatság, de ha valakinek nem ér meg cirka 28 ezer forintot hogy partra vetett hableányként nézhesse szunyókáló kislányát, még mindig megvarrhatja/megvarrathatja. Nem tűnik bonyolult konstrukciónak...

Forrás: Culture Label

Az Óbudai Hajógyári szigetet nem csak a Sziget fesztivál apropóján érdemes felkeresni. Ha valaki családi kikapcsolódásra áhítozik mindenfajta zenés-táncos, időkorlátok közé szorított programok mellőzésével, az itt teret engedhet vágyainak. Lehet piknikezni, ejtőzni a Duna parton, sportolni, játszani. És van játszótér is. Mégpedig nem is akármilyen.

Csúszdás. Egy igazi szárazföldi csúszdapark, vagy, hogy a hely szelleméhez igazítsuk a verbális megfeleltetést: csúszdafesztivál. Van itt minden mi szem-szájnak ingere, de leginkább nagy és még nagyobb csőcsúszda, a hozzájuk tartozó tornyos falakalmatosságokkal, hidakkal. A kisebbeknek van kevésbé veszélyesnek kinéző, de a favorit a látványnak sem utolsó piramis és az arról több emelet magasból induló csúszdák.

És máris design-klasszikus. Mindez egyben egy hétköznapi és praktikus kis tárgy, egy bögre. A Domoor vagy más néven Dombo bögre gyerekeknek, amelyet Richard Huttens tervezett a NgispeN részére 2002-ben, és amelynek két, hatalmas füle van. És nemcsak azért, mert a fülünk - és az orrunk - életünk végéig növöget szépen, hanem azért is, hogy kényelmesen két kézre lehessen markolni. Így talán kisebb az esélye, hogy a reggeli kakaó a konyha kövén landol. Persze, csak kisebb, nem nulla.

Forrás: NgispeN

Nem tudom, nálatok mi a helyzet, de nálunk bizony egy gyerek mellett is legódömping van. Olyannyira, hogy akár egy íróasztalt is felépíthetnénk belőle. Vagy egy kisebb szekrényt. Jó, persze túlzok, de egy nyomtatóra való tutira van belőlük.

De nemcsak nekünk, hanem Bruce Lowell-nek is, csak velünk ellentétben ő valami elképesztően realisztikus módon meg is építette mindennapi tárgyainkat az apró kockákból. Mintha tényleg egy LEGO világban élne... Érdemes megnézegetni, mi mindent képes kihozni pár doboz legóból.

Forrás: bruceywan

Minden kedves internetező gyerek tudja - minimum a Kisherceg elolvasása óta - hogy a dolgok a metszeti rajzuk nélkül sokszor csak hibásan értelmezhetőek. A PaperBoy tapétái is e gondolat mentén születtek, legalábbis azok amik a manók által működtetett gépesített állatokat varázsolják a falra. A földhözragadtabbak kedvéért van hagyományos röntgenképes is. De ha valaki még így sem akar a felszín alá nézni van mívesen sárkányos és viccesen dínós is. Slusszpoén hogy a mintákat bútor és párnahuzatként, vagy épp lámpaernyőként is magunkévá tehetjük emelvén a szoba egységes összhatásán.

Nem győzöm hangsúlyozni - úgy élőszóban, mint írásban - a kocsma mint szocializációs színtér jelentőségét, de ezzel valószínűleg nyitott ajtókat döngetek, látva például az alábbi gyönyörű kollekciót. Más apukáknak, jelesül a bloom csapatát alkotó négy tervezőnek is eszébe jutott a fenti gondolatmenet alapján, hogy nem lehet elég korán kezdeni az ismerkedést a bárpulttal. Össze is dobták az alábbi gyönyörű készséget, ami egy sci-fi-be illő minden igény kielégítő bárszékre hajaz, bébi kivitelben.

Illetve bébi/kisgyerek/gyerek kivitelben. Merthogy a kiegészítők, ülésbetétek, hevederek és a hidraulikusan állítható magasságnak köszönhetően éveken át szolgálhatja a kölök kényelmes étkezését vagy iszogatását. 3 pozícióban dönthető, 360 fokban forgatható és természetesen gurul. Választható a huzat színe és limitált példányszámban metálfényben is rendelhető. Kényelmes, biztonságos és nem olcsó. Ellenben elegáns.

Nekem az építőjátékokkal mindig az a problémám, hogy a tárolásukhoz nem túl praktikus a csomagolásuk. A dobozba visszapakolni ugyanúgy szinte lehetetlen, ahogy a kiskocsiba is csak szülői segítséggel sikerül általában. Ráadásul ezek nem tipikusan azok a játékok, amiket bárhová magával vihetne az egyszeri szülő.

Ezért is tetszik többek között a London Play Set in a Bag készlet, amit egy egyszerű vászonzacskóba hajigálhat bele a ded, ráadásul egy szimpla kézitáskába is simán elfér. Hogy emellett még jópofa a kidolgozása is, és vicces a témája, hiszen egy egész várost pakolhatunk a zsákba, az már igazán csak a hab meg a kandírozott cseresznye a tortán.

Forrás: Candy Stripe Cloud

Múlt héten egyszerűen elkészíthető papírállatokat mutattam a gyerek beltéri lekötése érdekében, folytatva ezt a vonalat, most ismét papírállatok következnek. Csak másképp. Könyv formájában. A Zoo In My Hand ugyanis egy foglalkoztató könyv, azok között is új generációt képvisel: ezt a könyvet ugyanis nemhogy nem szabad szétvágni, de egyenesen kötelező!

Az egyes oldalak különféle színű lapjain ugyanis különféle állatok bújnak el. A feladat egy ollóval kivágni őket, majd némi - segítséggel támogatott - hajtogatással végleges formájukban csatasorba állítani őket a gyerek papírállatkertjében. Ha pedig a gyerek már minden állatot kivágott, a könyvet akkor is kár lenne kidobni, remekül mutatnak a kissé megnyirbált színes lapok egymáson, jó nézegetni, sablonnak használni és találós kérdéseket feltenni is tökéletes.

Forrás: Éditions du livre

Városi ember lévén engem bizony elkap a vágy, hogy bár valami mező közepén tartózkodhatnék éppen, felverve egy kis sátrat, amiben aztán eldobhatnám munkában megfáradt, ámde nem kicsit infantilis tagjaimat. De sajnos, erre vajmi kevés esélyem van mostanság. Viszont sátrat otthon vagy bárhol máshol is verhetek - sőt, még verni sem kell, elég, ha összeszerelem.

A Hanemaai Stretch Out sátra ugyanis igazán mobil, egyszerűen összecsomagolható és pofonegyszerűen felállítható. Tökéletes megoldás relaxáláshoz, pihenéshez, gyerekkel való délutáni szundihoz vagy meséléshez. És még a videójuk is vicces.

Forrás: Hanemaai

Ahogy nő a gyerek, úgy kopnak a nadrágok - és ez nem népi bölcsesség kérem, szimpla empirikus alapokon nyugvó ténymegállapítás. Főleg 4-6 éves korban nem volt a kölöknek olyan nadrágja, ami pár hónapos gyilkolás után is képes lett volna egyben maradni. Legtöbbször természetesen azzal kellett megküzdeni, hogy a térdek tájékán még a legjobb minőségű farmeranyag is megkopott, majd lassacskán megadva magát, lyukká nőtt.

Jelenleg ugyan a gyerek nem bánja, ha lyukas, netán rojtos, szakadt a farmere, mert az hűdemenő, de azért a még durván játszós korszakában igyekeztem némi folttal betakarni a lyukat, nehogy aztán a murva a térdébe álljon egyenest. No persze, én, a varrási antitalentum leginkább csak kézzel öltögettem oda a foltot a farmer belső szárán, és eszembe nem jutott kreatívkodni egy likkal, max. annyiban, hogy mintás anyagot varrok-e oda, avagy nem.

Szerencsére vannak olyan anyukák, akik nálam sokkal ügyesebbek, és olyan szörnyen jó ötletek pattannak ki a fejükből, mint ami a képen látható! Frenetikus, én mondom! És akkor feltenném a nagy kérdést: Ti mi mindent álmodnátok egy foltozni való lyukas nadrágra?

Forrás: Refashion Co-op