Az árnyjáték jó móka. Mi leginkább a kezünkkel szoktuk ugyan gyakorolni otthon, pompás dínókat és nyuszikat tudunk már a falon árnyjátékozni a lányokkal. Azért ez a készlet ennél egy körrel profibb, mint a két szép kezünk. Arról nem is beszélve, hogy se királykisasszonyt, se lovagot, sárkányt meg főleg nem tudnék a kezeimmel formázni.
Forrás: My Sweet Muffin
Nem kell semmi gusztustalan dologra gondolni, ehhez a kis sk projekthez nem lesz másra szükség a vécéből, mint az üres vécépapír gurigákra. Ezeket elég megfejelni egy kevés festékkel, majd dekorgumiból keréknek és kormánynak valókat, kis alufóliával díszíteni, majd rögzíteni a kasztnin. Olyan egyszerű, hogy még a gyerekek is megcsinálhatják - egy esős délutánon tökéletes megoldás lehet a lefoglalásukra, nem?
Aztán már indulhat is a verseny. És ha baleset történne, semmi gond, bármikor újra elkészíthető - alapanyag utánpótlásról a család úgyis gondoskodik.
Forrás: Family Fun
Bár a jelenlegi időjárás ezt nem látszik igazolni, azért nyár van. És nyáron még az internetező gyerekek is a szabadban töltik az idejük nagy részét. Ennek virtuális megtámogatásaként új sorozatot indítunk itt a blogon, ahol játszótereket ajánlunk és mutatunk be, kritizálunk és elemzünk design szempontból.
Az első bemutatásra kerülő játszótér térben kicsit messze esik a fősodortól, mivelhogy Szabolcsország fővárosában, Nyíregyházán található, ott is a Sóstói erdő szélén, a Tuzson János Botanikus Kertben. Ez utóbbi paraméter egyben az első negatívuma is a helynek, hiszen csak azok vehetik igénybe, akik belépőjegyet vagy bérletet váltanak a kertbe – persze, érdemes megnézni az üvegházat, és a körülötte lévő parkot, benne a sövénylabirintussal és a tóval.
Maga játszótér teljesen egyedi kialakítású, jórészt hántolt akácból épült. Ami az erdőszéli elhelyezkedés okán több mint elvárható. Ahogy a visszafogott naturális színvilág is. Persze akad némi műanyag is, mert az egyébként ügyesen és nagy számban applikált hálók és mászófalak természetesen időtálló műanyagból készültek.
A hely hármas tagolású, ami igen praktikus, hiszen nehezebben alakul ki a gyerekekbe kódolt csordaszellem okán a szokásos nagy rizikófaktorú tumultus. A bejárathoz közelebb eső placcon egy dupla vártorony van csúszdával, jobbra haladva egy mesterséges domb, alagutakkal, innen pedig egy rövid tanösvényen egy akadálypályának is beillő mászóka rendszerhez juthatunk.
Bevallom, ha belegondolok - szerencsére ritkán teszem - engem igenis frusztrál, hogy hajtogatásban legfeljebb a csákó-hajó-sótartó bermudáig sikerült eljutnom bő sok évtizedes fennállásom során. Merészebb origamikra ritkán vetemedtem - kudarckerülő lennék? - üsse kavics.
Az ausztrál Hartia, ha nem is mindent, de ezt a problémámat talán részben orvosolja, színes újra hasznos hajtogatósaival. A gyengébbek kedvéért természetesen használati útmutatóval vannak ellátva a részletgazdag, vidám figurák - no lám, még én is képes lennék rá.
Ha arra támad kedvünk - mondom lazán, gondtalan -, akár még egyedi mobilokat is gyárthatunk belőlük a kiságy fölé. Mármint másnak lehet kedve, nem nekem, mert szerencsére ezt a műfajt már kinőttük, engem kétségkívül leizzasztana a próbálkozás.
Úgyhogy inkább csak elképzelem. Abban határtalan vagyok.
Sokszor nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy egy szoba hangulatát alapjaiban megváltoztassuk. Elég csak a részletekbe csempészni egy kis játékot, egy kis vagányságot, egy finom csavart.
Henrietta Swift matricái pont ezt a varázslatot hajtják végre: egy szimpla, mezei kis villanykapcsolóból játékos kiegészítőt rittyentenek. Csupa-csupa szerethető arcot és pofát, vidámat, morcosat, a világra csodálkozósat.
Csak suttogva merem leírni, de talán a gyerek még a villanykapcsolót is szívesebben használja majd, ha ilyen matricákkal van dekorálva. Még a lekapcsoláshoz is.
Forrás: Henrietta Swift
Jó, hogy most épp nem tombol a hőség, de legyünk optimisták: lesz még idén verőfényes nyár, gyöngyöző homlok, csatakos haj, hátra tapadó póló. És ha lesz, akkor szükség van valami felüdülésre is. Kinek a kád, kinek a strand, nekem speciel most ez a házi járgánymosoda a legszimpatikusabb, szerintem a bringámra ülve még én is simán tudnám használni.
Néhány cső, fúró és egy ügyes apuka segítségével otthon is elkészíthető, aztán már csak a slagot kell rácsatlakoztatni, és letudhatjuk az esti gyerekfürdetés időnként erősen problematikus részét is. Pl., ha azokra a szivacsokra még egy kevés habfürdőt is teszünk... Vagy sampont, mert a hajmosás úgy 2-3 éves korban sokszor nagy mumus. Persze, tisztálkodás nélkül is kitűnő ötlet.
Forrás: HipHipHooray
Két tárgy ötvözete, amúgy homlokcsapkodós módra - copyright by Zafi, még mindig - Polly Westergaard hinta-ló-széke. Nem is értem, hogy a ménkűbe nem jutott eddig még senkinek sem eszébe a hintaló és hintaszék ötvözése, pedig hát annyira nyilvánvalóan egybeillik a kettő, főleg így, hogy a fotót látva ez hirtelen kikristályosodott az agyamban.
Zseniális, triviális, kell. Kár, hogy 120 fontért vesztegetik, de majd ha jön a nemsokára beígért felnőtt méretű változat, akkor azért lehet, hogy nekiállok spórolni.
Forrás: Westergaard Design
Az ausztrál taiKa Grizzly fantázianéven futó - akarom írni, guruló - gyártósort sose látott négykerekűje nem csupán jópoFA és vagány járgány, de a környezetet is védi, újra hasznossága okán, ráadásul még liternyi vérre sem szomjazik.
Dacára annak, hogy a színválaszték lehetne bővebb is, inkább melléjük teszem a voksomat a sok cicabababás rózsaszínű, csillogó agymosás helyett. Sokadik null, Barbie, ilyen az élet.
Egyébként szeretünk mind. Különösen Zaphodbb. Khm.
Forrás: taiKA
Kiersten Hathcock autodidakta műbútorasztalos és kétgyermekes anyuka munkái méltán szerepeltek már többször is itt a blogon. Tároló alkalmatosságai természetesek, egyszerűek mégis ötletesek és szépek. Bútorainak színvilága úgy barátságos, hogy szinte monokróm módon puritán, a fa színe mellé tulajdonképpen csak barna pácot és zöld fedőfestéket használ.
Az eddig főként különböző dobozokból álló kínálat egy asztallal és székekkel bővült, s ezzel egycsapásra bútorcsaláddá avanzsált a kollekció. De természetesen az asztalka is bír tároló funkcióval, csak hogy az irányvonal, valamint a zöld levélmotívum megmaradjon. Szerintem bármelyik gyerekszoba központi elemei lehetnének ezek a bútorok, sőt, akár egy egész enteriőrt is inspirálhatnak.
Hajtás után láthatóak a régebbi darabok és az azokat bemutató posztok.
Múlt héten is találtam remek falmatricákat, és ezen a héten is volt egy remek találatom. Mégpedig Patrick Hruby Imaginary Castle nevet viselő remeke a Blik részére - egy kával, bulvár nélkül -, amely csupa hagymakupola és torony, szín, csík és élénk ragyogás.
Persze, lehetne hasonlítani a jellegzetes orosz épületekhez is, de engem sokkal inkább emlékeztet az arab építészetre, már csak egy repülő szőnyeg hiányzik a boldogsághoz.
Forrás: Patrick Hruby
Egy kis kukorica-szemezés kedvéért. Sőt, lassacskán már a fogunkat sem fogjuk használni egy jó cső főtt kukorica behabzsolásához, minek azt, csak kopnak feleslegesen. Akkor meg ugye, előbb-utóbb fogászatra kellene költeni. Jobb is, ha már a kicsiknek is inkább egy ilyen konyhai - szuperapu szavaival élve - készséget adunk a főtt csemege mellé. Tekerd fiam, aztán döntsd a szádba.
A baj csak az, hogy a legédesebb részt jól rajtahagyja ráadásnak a csövön. Azt meg úgyis mindenki lerágcsálná. Akkor mi értelme is?
Forrás: Plow & Hearth
Alapjában véve én rózsaszín-ellenes vagyok, bár ez nem látszik a lányaim ruhatárán, mert megadtam magam a külső kényszernek és úgy döntöttem, inkább éljék ki rózsaszín iránti olthatatlan vágyukat most, kiskorukban, mint felnőttként törjön elő belőlük az elfojtott rózsaszínség.
Most mégis azt kell mondanom, hogy van a rózsaszínnek olyan árnyalata és formája, hogy ízléses és szép gyerekszobát kaphatunk vele. Az alant látható képeken rózsaszín és fehér szinte minden, amitől csak hallomás alapján lábrázást kapnék, de így elnézegetve, kifejezetten tetszik. Nem csicsás és nem is gejl, inkább légiesen könnyű és kellemes nyugalmat árasztó hangulata van.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Forrás: Mauricio Fuertes
Egytől egyig kézzel készültek a Zubels nem csak babakezekbe való puha, környezetbarát babái. Az élénk színekben pompázó figurák ára valahol a fehér- és a zöldbors kategória között mozog, ennek ellenére azonnal kedvenceltem őket, fittyet hányva annak a ténynek is, hogy évek óta folyamatosan és látványosan ellepnek bennünket a szeretni való, pihepuha plüssök.
Az első két képet ajánlanám Piroska húgom figyelmébe aki - bár szoknyát, varkocsot ritkán visel - így, a nyolcadik hónap táján szakasztott Tojás Tóbiás...
Mi családilag nagy porszívó-fogyasztók vagyunk: amikor a gyerek krónikus mandulagyulladásai miatt nonstop orrszívásra kényszerültünk, röpke fél év alatt hármat is sikeresen leégettünk motorikusan. Nem öröm ez, semmiképp, az biztos. De mit tehet az ember a kiselejtezésre bőven megérett háztartási kisgéppel azon kívül, hogy a következő lomtalanításnál a szemétdombra veti?
Az OldalBolda blog szerzője, Szilvia valami egészen fantasztikus kreativitással kezelte ezt a problémakört. Jó, mondjuk volt miből kiindulnia, mert a fia addig is szívesen lovagolta meg az akkor még működőképes porszívót. Mindenesetre kapta magát, és a kiszuperált, kiszolgált gépet új életre keltette azzal, hogy átalakította egyfajta Wheely Bug-gá.
Ugye, hogy ez legalább annyira fenomenális megoldás, mint az eleve lovaglásra is szánt csigaporszívó?
Forrás: OldalBolda blog
Lehet, hogy sokaknál kiverem a biztosítékot az alábbi kisbútorral, de végre megtaláltam az ideális etetőszéket. Nem elég az 50%-ban újrahasznosított, könnyen tisztható és trendi formába öntött forma, de ezzel a készséggel végre megoldottá vált a kiskorúak bárszékhez szoktatása is. Ami igen-igen fontos szocializációs kérdés...
Az etetőszék 5 pontos biztonsági hevederrel, levehető tálcával és állítható magassággal több mint praktikus, ráadásul a speciális (és egyben faék egyszerűségű) ergonómiájának köszönhetően 6 hónapos kortól 6 éves korig használható. Fekete, fehér és narancs színben kapható, szűkös a kínálat de végül is az adott enteriőrhöz és gyerek bőrszínéhez igazodva azért ki lehet választani a megfelelőt.
Forrás: Mozzee
KOMMENTEK