ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Van nekem egy kedves ismerősöm, akinek a kisfia enyhén szólva dinoszaurusz-fan, sosem elég neki a dínókból. Miatta kaptam fel a fejem ezen állatkák láttán, főleg mert a dínó és a cukiság ritkán jár kéz a kézben. Jelen esetben ezek tündéri dínók, nem vérengzenek, hanem kedvesek és helyesek.

Ráadásul mindnek neve is van: az első képen Tertia látható, szorosan a nyomában Ruzgar és a harmadik helyen naná, hogy Aldan, a bagoly, mert őt mégsem lehet kihagyni, mégha nem is dínó. Mert itt nem csak dínók, hanem mindenféle zabálnivaló állatkák vannak, amikből nem is a bagoly, mint inkább Dandy, az oroszlán lett kedvencelve.

Forrás: Etsy.com - Nonesuch Garden

A technika fejlődése elérte kérem a konzervdobozokkal való távrecsegést is - tudjátok, amit az amerikai filmekben lehet látni, mindig ott feszül  spárga formájában két nagy barát háza között, végein egy-egy konzervdobozzal, hogy éjfélkor is meg lehessen beszélni a fontos dolgokat. Persze, a kisebb gyerekekre gondolok, a tinédzserek már nem égetnék magukat ilyesmivel, ők egyszerűen telefonálnak, hadd fájjon a szülő szíve a számla láttán.

Duncan Wilson viszont annyira szeretheti a kommunikáció ezen formáját, hogy megalkotta a Cup Communicatort, a vezetéknélküli konzervdoboz-távrecsegőt. Igaz, a forma inkább két műanyagpohárra emlékeztet, nem konzervdobozra, de ez egyáltalán nem zavaró. Működtetni úgy lehet, hogy meg kell rántani a kiálló drótot, aztán csak beszélni és fülelni.

Annyira jópofa, hogy az jutott eszembe, ha lenne otthon ilyenünk, nem személyesen osztanám a gyereknek az észt, hanem ezen keresztül, lehet, hogy hatásosabb lenne, mint szemtől-szembe. Fiam, itt anyád a szomszéd szobából, takarítsd ki a szobád, de izibe! (Szinte hallom, ahogy hangosan beleröhög a másik oldalon...)

Forrás: Duncan Wilson

Amikor végre elhagyhatjuk a cumisüveget - már aki használt -, valamint az itatócsőrös készségeket, még nem feltétlen az az időszak, amikor bátran sarjunk elé tehetjük a családi Meissenit. Az áthidalásra persze embertelen mennyiségű, minőségű és fajtájú gyerek étkészletet találunk, csak győzzünk válogatni.

Azt azért nem árt, ha kezdettől tudja az aprónép, hogy van egy étkészlet, ami kizárólag az övé, amiből már ő is pont úgy ehet, mint a nagyok, talán árnyalatnyival nagyobb elhullással. A Life Without Plastic állatfigurás műanyag- és rozsdamentes acél 3 darabos étkészlete első ránézésre e célra való, tartós és mutatós darabnak ígérkezik. Egyetlen üröm az örömben, hogy nem mikro- és mosogatógép-álló. Igazán kár érte...

Forrás: Life Without Plastic

Szép ágyneműkre mindig vevő vagyok, ha más nem, szemlegeltetésileg. A Zaza for Kids-nél pedig van miben gyönyörködni bőven: kislányok, kisfiúk, hercegnők, kalózok és mindenféle állatok rajongói találhatják meg a választékban a kedvükre való darabokat. Egyértelmű kedvenc a zsiráf, de a lányaim borítékolhatóan és természetesen a Princess elnevezésűt választanák.

Forrás: Zaza for Kids

Emlékeztek még arra a nem kicsit bugyuta filmre, amiben egy - sablonosan szöszke és kékszemű - cukorfalat kiskölök kergeti a teljes őrületbe Walter Matthau-t? Igen, a Denis, a komisz című amerikai remekműre gondolok - amin egyébként minden gyerek remekül szórakozik, finoman szólva is fetreng a röhögéstől. Vajon csak nem saját magukat vélik felfedezni a képernyőn kissé karikírozva?

Denisnek a filmben volt egy kiskocsija, amit mindig maga után húzott, hűséges társaként cígölte gazdája után a teknősbékát, a kutyát, a befőttesüvegekbe gyűjtött gilisztákat és egyéb kincseket. Na, erre a kiskocsira hajaz az a fagokart, amit a The Children's Furniture Company oldalán találtam.

Igazi oldschool lélekvesztő ez, kérem, kormánya az nincs, helyette van egy kötél, azzal lehet kanyarodásra bírni, és egy fékkar, de azt úgysem használja majd egyetlen egészséges gyerek sem. A fából épült kiskocsit lehet hajtani rendesen, főleg lejtőn lefelé, lehet, hogy versenyre kelne még az én drága egykori Trabantomnak, Dinnyének is, aki hátszéllel tudod kilencvennel is repeszteni lefelé, igaz, akkor már gyanúsan rázkódott az egész kasztni.

Én azért azt hiszem, némi védőfelszerelést tennék a gyerekre - bukósisak, térdvédő, párna a seggére kötve -, de azért inkább ezzel boruljon, mintsemhogy álló nap az Xbox előtt üljön. De még az is lehet, hogy az apja is felkelne egy őrült menetért a gép elől... Mert Denis még benne is ott van valahol.

Forrás: The Children's Furniture Company

Újabb gyöngyszemre bukkantunk Legoék háza táján. Egy Lego fogas, vagyis Legas a szóban forgó darab. Azért egy dologra vigyázzunk: bár jó néhány kabátot, pulcsit, egyebet elbír,  degeszre tömött iskolatáskával mégse terhelje a kölök. Ez esetben ugyanis gyaníthatóan kétségessé válhat a rendőr, az útépítő és a tűzoltó egysége.

Forrás: Lego

Kis házi, kisházi koszt, be a gyerekkel az iskolába, hogy ott is itthon érezze magát. Cukorfalat uzsonnatáskák, amik inkább játéknak néznek ki, pedig bizony beléjük fér minden, ami kell ahhoz, hogy a gyerkőc élvezhesse a távolban is a jó kis házi, kisházi kosztot.

Forrás: Jane Jenni

Emlékeztek még a szadista bölcsőre  vagy a Babacuccok a Qo'nos bolygóról című posztomra? Kedves kis klingon babáknak készült művészeti remekeket mutattam be ott, amik leginkább a Star Trek rajongó férjeknek tetszhettek.

A művész, Shi Jinsong, szerencsénkre termékeny volt ebben a kissé szadista babakellék kollekció témában, így még egy géppuskával felszerelt babakocsit, és egy igen gyerekbarát triciklit is elétek tárhatok. Az biztos, hogy senki nem kötne bele a gyerekbe a játszótéren ilyen felszerelés mellett.

A tippért köszönet vagi-nak!

Forrás: Chambers Fine Art

Lauren Castillo illusztrációi békebeli mesekönyveket juttattak eszembe. Elnézegetném őket napestig, annyira bájosak, mozgalmasak. Bár alkotójuk Amerikában él,  mégis  inkább  valamiféle olasz hatás érhető tetten a rajzokon. Nem titkolom, egyik nagy kedvencem, Brunella Gasperini könyveinek hangulata köszön vissza számomra jónéhány képen. Ha olvasta őt közületek valaki, talán megérti, miért.

Forrás: Lauren Castillo

Nem is annyira ló, legalábbis formára, bár hogy akkor mégis micsoda, azt ne tőlem kérdezzétek, inkább írjátok meg kommentben, Nektek mi jut eszetekbe róla. Ennek ellenére nekem nagyon tetszik, és csak azt sajnálom, hogy jelen pillanatban még csak koncepció szintjén létezik, ebben a formájában is egy fenntartható design verseny, a Green Gadgets oldalán bukkantam rá, de ha Nektek is bejön, szavazzatok rá Ti is, hadd nyerjen. És akkor majd valóság is nagyobb eséllyel lehet belőle, nemcsak egy jópofa álom.

Négy amerikai tervező - név szerint Aaron Tsui, Irina Kozlovskaya, Jasen Mehta és Sergio Silva - dugta össze okos kis fejét, ők találták ki Rocco-t, a hintaakármit, amin minél többet hintázik a gyerek, annál több energiát termel.

Mert ez a hintaállat két - ha jól értem - eletromágnesen áll és gördül, ami a gyerek hintázásba beleölt mozgási energiáját elektromos árammá alakítja. Az áram pedig a két fogantyúként is szolgáló fülben tárolódik. Amik valójában nem is fülek, hanem két kiszedhető lámpás: ezeket lehet használni mezei zseblámpaként, de éjjelifényként is, ha netán a gyerek félne a sötétben. A töltöttségi szint jelzése is jópofa: minél több energia tárolódott el a fülekben, azok annál fényesebben ragyognak.

Non plus ultra még a dologban, hogy maga az állat is 100%-ban méregmentes, teljes mértékben újrahasznosított műanyagból készült, így a puszta létével is kíméli a környezetet, nemcsak a funkciójával. Zseniális ötlet, egy apróság, amivel mégis nagy dolgokat tanulhat a következő nemzedék - no meg mi is.

A magam részéről teljes szívemből szurkolok Rocco-nak, és már kapott is tőlem egy szavazatot.

Forrás: Greener Gadgets és Rocco oldala

Eddig nem is sejtettem, hogy nekem ilyenre szükségem lehet, pedig - mint most megtudtam - de, kimaradt az életemből egy olyan kényelemfokozó darab, ami ezek szerint létezik, és igény is van rá. Ez pedig nem más, mint a térdelőpárna, ami arra hivatott, hogy a kölkök fürdetésekor jelentkező fájdalmas térdelést tegye kényelmesebbé.

Nem tudom hányan térdelnek a kád mellett valójában, én egy fellépőn szoktam üldögélni, de most hogy már tudom, hogy nem ez a dolgok rendje, tuti átszokom a térdelésre, csak hogy egy ilyen - egyébként igen szépséges és dekoratív - párnára szert tehessek.

Forrás: Bubba Bling

Szögezzük le: szoptatáspárti vagyok. Azt is írásba adom, hogy szerintem a fejés egy felesleges hülyeség alapesetben, bizonyos helyzetekben azonban nagyon is hasznos. Ilyen helyzet lehet pl. az, ha gyulladás áll fenn, ha tartalékolni akar az ember, vagy kimenőt ad magának egy estére, esetleg csak több tejet akar termeltetni magával.

A fejőgépek ilyenkor igencsak jó barátainkká tudnak előlépni - bár amilyen erővel tépik a mellet, időnként legszívesebben a falhoz csapkodnánk. És igen, a fejés időt igényel, amikor csak ezzel és semmi mással nem foglalkozol.

Azaz igényelt, eddig. Mert hála a jól ismert Medela és a nálunk kevésbé ismert Easy Expression Products cégeknek, ímhol feleim, a fejőgéppel összeapplikált melltartó, melynek hatalmas előnye, hogy miközben szívja egyszerre mindkét melledből kifelé a drága anyatejet literszám, te vidáman foglalkozhatsz bármi mással, hiszen a két kezed szabad marad. És akkor lehet közben a gyerekkel játszani, fontosakat telefonálni, ruhát hajtogatni, tejbegrízt főzni, laptopot nyomogatni, világot megváltani, meg hasonlók. Mert bizony egyik sem várhat egy percet sem.

Azért megnézném én azt a vállalkozó szellemű szoptató anyatársamat, aki a képeken látható könnyed mosollyal viseli ezt a kettős műveletet. És javasolnám a fejlesztőknek, hogy esetleg teszteljék már le magukon, mielőtt a következő katalógusfotókat is elkészítik.

Egyébként főleg a dolgozó - meg a nagyon elfoglalt, de otthon lévő - kismamáknak fejlesztették ki ezt a fantasztikus konstrukciót - gondolom, a kollégák számára meg minden egyes munkanap élményszámba megy, ha valamelyik asszonyka elkezd hirtelen ezerrel pumpálni. Arról nem is beszélve, hogy kíváncsi lennék rá, vajon akkor most mit is csináljunk: hordjunk magunknál egy normál melltartót is, és ha végeztünk, gyorsan öltözzünk át? Vagy gomboljuk rá a blúzunkat erre a két, nem kicsit kiálló fejőgépre, mintha nem csináltunk volna magunkból ezzel már alapból is totális hülyét?

A képeket látva először felnyögtem, aztán anyáztam, aztán röhögtem, úgyhogy most teszem is be abszurdisztánba gyorsan. Ennél hülyébb kinézetű valamit még nem nagyon láttam.

Forrás: Easy Expression Products

Ha már szörnyek: a címben szereplő négy kicsi szörnyecske Andi Green sorozatából való, valamennyi mókás, szeretnivaló figura. Ölelhető plüssváltozataik pedig, akár ismerjük a sztorit, akár nem, belophatják magukat bárki szívébe. Annyira szánnivalóan csoszvány figura valamennyi karakter, hogy én bizony beléjük szerettem. Ugye, hogy olvadós?

Forrás: WorryWoos

Mariskának nem csak szörnyei vannak - jobban mondva igazából csak egy szörnye van jelenleg -, hanem tündéri macskái, majmai és babái is. Ilyet már többször láttunk, mármint nem pont ilyet, hanem hasonlóan tündéri és zabálnivaló állatokat és babákat.

Mariska cuccai abban különböznek, hogy az útmutatót veheti meg az arra késztetést érző anya, hogy hogyan kell ezeket a cukiságokat elkészíteni otthon, a saját két kezünkkel. Erős kétségeim vannak a saját két kezemet illetően, így én biztos nem fognék bele, de készen nagy örömmel fogadnék el egy pingvint.

Forrás: Etsy.com - DIY Fluffies

Az idő most már - akár úgy tűnik, akár nem - hamarost kirándulósra fordul. Ezek a kordbársonyból és különböző maradék anyagokból készült hátizsákok - figyelem! újrahasznos! - pedig egészen biztosan meghozzák a gyerek kedvét egy kis szabadban bóklászáshoz. Nekem mindenesetre már rendesen bizsereg a talpam.

A lovas, a szivecskés, a  gitáros és az autós hátizsákokat egyből lestoppolom sorrendben az összes Vadnak, Zaphodbb kollegina kedvencét pedig igyekeztem jól elrejteni a sokféle darab közt.

És hogy Anya talpbizsergése se maradjon hosszas mászkára alkalmatos cókmók nélkül,  hát íme neki is néhány mutatós darab, a gyerekéhez passzítva.

Forrás: Bratsacks